“A pillanatban lenni”

A figyelmesség a “pillanatban lenni” gyakorlatának tekinthető – de mit is jelent ez valójában? Azt jelenti, hogy ha a tudatosságban vagyunk, akkor soha nem szabad a múltra vagy a jövőre gondolnunk, soha nem szabad megpróbálnunk tervezni vagy a múltbeli tapasztalatainkra reflektálni?

A valóságban a pillanatban lenni azt jelenti, hogy tudatosan tudatában vagyunk annak, ami itt és most, a tapasztalatunkban történik, és ez magában foglalja a múltról vagy a jövőről való gondolkodást is. Az idő nagy részében a tapasztalatunk nem rendelkezik a tudatosságnak vagy az odafigyelésnek ezzel a minőségével. Sokszor olyanok vagyunk, mint a robotok, akik automatikusan az önsajnálat, a harag, a vágyak teljesítése, a félelem stb. megszokott mintáit élik. Ezek a megszokott tendenciák átveszik az irányítást és irányítják az életünket – anélkül, hogy képesek lennénk hátrébb állni és eldönteni, hogy valóban ezt akarjuk-e csinálni. Igazi sokkoló lehet, amikor elkezdjük felismerni, hogy mennyire megszokott és automatikus az életünk, és amikor rájövünk, hogy az elszabadult gondolkodás mennyi szenvedéses állapothoz vezet.

Amikor ebben a robotszerű állapotban vagyunk, nem vagyunk tudatában annak, hogy mi történik. Lehet, hogy valamilyen szinten tudjuk, hogy dühösek vagyunk, de valószínűleg a legtöbbször nem vesszük észre, hogy van lehetőségünk arra, hogy ne legyünk dühösek. Úgy fantáziálunk, hogy nem érzékeljük, hogy amire gondolunk, az boldoggá vagy boldogtalanná tesz-e minket. És valójában sokszor, amikor hagyjuk, hogy a szokásaink uralkodjanak rajtunk, nem tesszük magunkat vagy másokat boldoggá – gyakran éppen ellenkezőleg.

A pillanatban lenni csak egy másik módja annak, hogy azt mondjuk, hogy tudatában vagyunk annak, ami a tapasztalatunkban történik, hogy nem csak dühösek vagyunk (vagy bármi más), hanem tudatában vagyunk annak, hogy dühösek vagyunk, és tudatában vagyunk annak, hogy választhatjuk, hogy másképp legyünk. Persze sokszor, amikor nem a pillanatban vagyunk, akkor szó szerint a múlton vagy a jelenen gondolkodunk. Lehet, hogy a múlton rágódunk – valamilyen múltbéli bántáson merengünk. Vagy fantáziálunk egy olyan jövőről, amelyben megnyertük a lottót, és egy elképzelt paradicsomban éljük az életünket, vagy a tökéletes partnerrel való együttlétről ábrándozunk.

Gyakran ezek a fantáziált múltak és jövők nem is valós lehetőségek, hanem egyszerűen csak fantáziálnak arról, hogy a dolgok milyenek lehetnek, vagy hogyan szerettük volna, hogy legyenek. És mint minden tudattalan tevékenységnél, itt sincs tudatában annak, hogy ez a fantáziálás értelmetlen. Mindössze annyit tesz, hogy megerősíti a nem hasznos érzelmi tendenciákat, amelyek soha nem gazdagíthatják igazán az életünket.

Reflexió a tudatossággal

A múltról vagy a jövőről való gondolkodásnak természetesen vannak módjai. Az, hogy a pillanatban vagyunk, nem jelenti azt, hogy megrekedünk a pillanatban. A tudatosan és kreatívan felidézhetünk múltbeli eseményeket, vagy elképzelhetjük, hogy mi történhet a jövőben. Gondolkodhatunk a múlton, és elgondolkodhatunk azon, hogyan cselekedhettünk volna másképp, vagy elgondolkodhatunk azon, miért történt valami úgy, ahogy történt. Gondolkodhatunk a lehetséges jövőről, és arról, hogy a most elkövetett cselekedeteink hogyan teszik ezeket a jövőket valószínűbbé vagy kevésbé valószínűvé. Amikor a múlton vagy a jövőn gondolkodunk, miközben a pillanatban vagyunk, tudatában vagyunk annak, hogy elmélkedünk, és nem merülünk el a gondolatainkban. Nem keverjük össze a fantáziát a valósággal. Nem térünk el a múltról való gondolkodástól, hogy olyan képzeletbeli múltat konstruáljunk, amelyben helyesen cselekedtünk vagy mondtunk – vagy ha mégis megtesszük, akkor az egy tudatos gondolatkísérlet része, hogy lássuk, mit tanulhatunk a tapasztalatból. Gondolkodunk a jövőről, de ez nem üres álmodozás, hanem a tetteink következményein gondolkodunk, vagy más módon reflektálunk arra, hogy hová szeretnénk eljutni az életben.

Néha az álmodozás kreatív is lehet. Csodálatos lehet lazítani a tudatosság gyeplőit, és lehetőséget adni kreatív tudatalattinknak, hogy kifejezze magát. De általában sokkal hasznosabb, ha tudatos elménk egy része készenlétben áll, megfigyel, és figyel minden olyan jelre, amely arra utal, hogy a tudattalan kreatív kifejeződése elszürkül – régi és nem hasznos érzelmi minták ismétlődő és reaktív kifejezésévé válik. A tudatos elme ilyen pillanatokban könnyedén beavatkozhat, mentális energiáinkat finoman átirányíthatja, hogy a jelenben maradjunk; tudatosan, figyelmesen és kreatívan.