A rabszolga utazások digitális archívuma részletezi a történelem legnagyobb kényszermigrációját

1500 és 1866 között a rabszolgakereskedők 12,5 millió afrikait kényszerítettek transzatlanti rabszolgahajók fedélzetére. 1820 előtt minden egyes európaira négy rabszolgasorban élő afrikai jutott az Atlanti-óceánon, így Afrika volt a demográfiai forrása az amerikai kontinens Kolumbusz útjai utáni benépesítésének. A rabszolga-kereskedelem gyakorlatilag minden, az Atlanti-óceánra néző kikötőt – Koppenhágától Fokvárosig és Bostontól Buenos Airesig – a maga körforgásába vont.

Ezért a hatalmas kereskedelem – az emberiség történetének legnagyobb erőltetett óceáni migrációja – dokumentálására csapatunk elindította a Voyages: The Trans-Atlantic Slave Trade Database (A transzatlanti rabszolga-kereskedelem adatbázisa), egy szabadon hozzáférhető online forrás, amely lehetővé teszi a látogatók számára az 1514 és 1866 közötti közel 36 000 rabszolgaútra vonatkozó információk keresését és elemzését.

A figyelemre méltó lakossági reakción felbuzdulva nemrég kifejlesztettünk egy animációs funkciót, amely segít a kereskedelem borzalmas méretét és időtartamát még világosabbá tenni. Az oldal nemrégiben bevezetett egy olyan rendszert is, amellyel a látogatók új adatokkal járulhatnak hozzá. Csak az elmúlt évben több mint ezer új utazást adtunk hozzá, és sok más út adatait is felülvizsgáltuk.

Az adatok forradalmasították a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos tudományos kutatást, és új betekintést nyújtottak abba, hogy a rabszolgák hogyan élték meg a fogságukat és hogyan álltak ellen annak. Továbbá még inkább aláhúzták azokat a jellegzetes transzatlanti kapcsolatokat, amelyeket a kereskedelem elősegített.

A projekt középpontjában az egyedi rabszolga utazások feljegyzései állnak. Az oldalon felsorolt egyes utakra kattintva megnyílik a profiljuk, amely több mint 70 különböző mezőt tartalmaz, amelyek együttesen segítenek elmesélni az adott út történetét.

Melyik kikötőből indult az út? Afrikában mely helyekre vezetett az út? Hány rabszolgasorban élő ember pusztult el a Középső átkelés során? És hol fejezték be ezek a rabszolgasorba taszított afrikaiak rabszolgaságuk óceáni részét, és hol kezdték meg rabszolgaként az életüket Amerikában?

A komplex adatokkal való munka

A rabszolgakereskedelem méretéből és összetettségéből adódóan a rabszolgahajók tevékenységét dokumentáló források egyetlen adatbázisban való egyesítése számos kihívást jelentett. A feljegyzések számos nyelven íródtak, és több tucatnyi országban található levéltárakban, könyvtárakban és magángyűjteményekben őrzik őket. Ezek közül sok a fejlődő ország, amelyeknek nincsenek olyan pénzügyi forrásai, hogy tartós dokumentummegőrzési rendszerekbe fektessenek be.

Még ha viszonylag könnyen hozzáférhetőek is, a rabszolgahajózással kapcsolatos dokumentumok nem nyújtanak egyenletes információkat. A hajónaplók átfogóan leírják az utazási helyszíneket, és felsorolják a megvásárolt rabszolgák, valamint a kapitány és a legénység számát. Ezzel szemben az újságok kikötői bejegyzései csupán a hajó nevét és a középutat túlélő foglyok számát tartalmazzák.

Ezeket a különböző forrásokat nehéz összeegyeztetni. Az egy adott hajóra felrakott vagy onnan elszállított rabszolgák száma nagymértékben eltérhet. Vagy lehet, hogy egy hajó olyan regisztrációs papírokat szállított, amelyek célja a tényleges származásának elfedése volt, különösen a kereskedelem 1808-as törvényes eltörlése után.

Az adatok olyan módon történő összeállítása, amely igazságot szolgáltat összetettségüknek, miközben az oldal felhasználóbarát marad, továbbra is folyamatos gondot jelent.

via GIPHY

Nem minden rabszolgaútról maradtak fenn feljegyzések. Következésképpen a lefedettségben továbbra is hiányosságok maradnak, még ha azok folyamatosan szűkülnek is. Jelenleg talán minden negyedik rabszolgaútból három dokumentálva van az adatbázisban. A hiányzó adatok figyelembevételét célzó külön értékelő eszköz lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy világos képet kapjanak a rabszolga-kereskedelem mennyiségéről és szerkezetéről, és megvizsgálják, hogyan változott az időben és térben.

Együttműködés az Utazások webhelyen

Míg a rabszolgakereskedelemre vonatkozó adatok gyűjtése nem új keletű, ezen adatok felhasználása átfogó adatbázisok összeállítására a nyilvánosság számára csak az internet korában vált megvalósíthatóvá. A digitális projektek lehetővé teszik, hogy sokkal nagyobb, változatosabb érdeklődésű közönséget érjünk el. Gyakran hallunk olyan tanároktól és diákoktól, akik a tanórákon használják az oldalt, olyan tudósoktól, akiknek kutatásai az adatbázisban található anyagokra támaszkodnak, és olyan magánszemélyektől, akik a projekt segítségével jobban megértik örökségüket.

A honlap látogatói a hozzájárulási funkció segítségével új anyagokat is beküldhetnek a transzatlanti rabszolga utazásokról, és segíthetnek az adatokban található hibák feltárásában.

A projekt – és általában a digitális történelem igazi erőssége, hogy arra ösztönzi a látogatókat, hogy olyan forrásokkal és anyagokkal lépjenek kapcsolatba, amelyekhez egyébként nem férnének hozzá. Ezáltal a felhasználók történészekké válnak, lehetővé téve számukra egy-egy rabszolgaút kontextusba helyezését vagy a helyi, országos és az egész Atlanti-óceánt átfogó minták elemzését. Hogyan változott a foglyok túlélési aránya a középút során az idők során? Milyen volt a férfi és női foglyok jellemző aránya? Milyen gyakran fordultak elő lázadások a rabszolgahajók fedélzetén? Melyik afrikai kikötőből származott a legtöbb rabszolga, akiket mondjuk Virginiába küldtek?

A tudósok a Voyages segítségével megválaszolták ezeket és sok más kérdést, és eközben megváltoztatták a rabszolga-kereskedelem szinte minden aspektusának megértését. Megtudtuk, hogy a hajólázadások leggyakrabban olyan rabszolgák körében fordultak elő, akik Afrika olyan régióiból érkeztek, amelyek viszonylag kevés rabszolgát szállítottak. A kikötők hajlamosak voltak arra, hogy rabszolgahajókat küldjenek ugyanezen afrikai régiókba rabszolgák felkutatására, és eladásra ismerős helyekre küldjék őket Amerikában. A rabszolga utazások valóban szezonális mintát követtek, amelyet legalábbis részben az Atlanti-óceán mindkét partján a mezőgazdasági ciklusok határoztak meg. A rabszolga-kereskedelem egyszerre volt rendkívül strukturált és gondosan szervezett.

A weboldalon továbbra is összegyűjtik a tanárok által középiskolások, középiskolások és főiskolások számára készített óravázlatokat. Az egyik feladatban a tanulóknak emlékművet kell készíteniük a középutat megjárt foglyokról, felhasználva a honlapot a gondolkodásukhoz. Egy nemrégiben indult főiskolai kurzus a 18. század végi Nagy-Britanniában helyezi el a diákokat, és az eltörlési kampány munkatársaivá teszi őket, akik a Voyages segítségével kritikus információkat gyűjtenek a rabszolga-kereskedelem működéséről.

A Voyages más projektekhez is mintát szolgáltatott, köztük egy hamarosan elkészülő adatbázishoz, amely a szigorúan az amerikai kontinensen belül működő rabszolgahajókat dokumentálja.

Az African Origins adatbázisával párhuzamosan folytatjuk a munkát. A projekt arra kéri a felhasználókat, hogy a rabszolgahajókról felszabadított közel 100 000 afrikai valószínűsíthető hátterét azonosítsák a bennszülött nevek alapján. E nevek és a Voyages által a felszabadított afrikaiak származási kikötőire vonatkozó információk kombinálásával az Origins weboldal célja, hogy jobban megértsük azokat a szülőföldeket, ahonnan a rabszolgasorban élő emberek érkeztek.

A Voyages e törekvések révén digitális emlékművé vált a rabszolga-kereskedelembe kényszerített afrikaiak millióinak, akiket a közelmúltig szinte kitöröltek nemcsak magának a kereskedelemnek, hanem az atlanti világ történelméből is.

Ez a cikk eredetileg a The Conversation oldalon jelent meg.

Philip Misevich, történelemtanár, St. John’s University

Daniel Domingues, történelemtanár, University of Missouri-Columbia

David Eltis, történelemtanár, Emory University

Nafees M. Khan, a társadalomtudományok oktatásának előadója, Clemson Egyetem

Nicholas Radburn, posztdoktori ösztöndíjas, University of Southern California – Dornsife College of Letters, Arts and Sciences