A síita és szunnita muszlimok közötti különbségek
A síita és szunnita muszlimok közötti konfliktusok a hetedik századra és Mohamed próféta halálára nyúlnak vissza.
Mégis az utóbbi időben reflektorfénybe kerültek a vallás két ága közötti különbségek, mivel a két csoport közötti összecsapások száma felerősödött.
A Pew Research Center 2009-es tanulmánya szerint a világ 1,6 milliárd muszlimjának túlnyomó többsége szunnita.
A muszlimok 10-13%-a síita, 87-90%-a pedig szunnita muszlim. A szunnita muszlimok a világ több országában és régiójában is jelen vannak, míg a síita muszlimok többsége négy országban él: Iránban, Pakisztánban, Indiában és Irakban.
A két csoport szétválása Mohamed próféta halála után kezdődött. A többség úgy vélte, hogy jogos utódja az apósa és közeli barátja, Abu Bakr, de egy kisebb csoport úgy vélte, hogy Mohamed próféta utódjának Ali ibn Abi Talibnak, unokatestvérének és vejének, unokáinak apjának kell lennie.
A szunnita többség érvényre juttatta az akaratát, és Abu Bakr lett az első muszlim kalifa és a próféta utóda. Bár a megosztottság eleinte leginkább politikai jellegű volt, mivel a kisebbségi csoport egy Ali hatalmát támogató frakció volt, idővel a megosztottság vallási mozgalommá alakult.
A síita és a szunnita muszlimok közötti egyik leglényegesebb különbség az, hogy a síiták milyen fontosságot tulajdonítanak Alinak, akit a szunniták nem ismernek el a próféta jogos utódjának.
A síita muszlimok számára az egyik legfontosabb dátum a szent hónap, Muharram (az iszlám holdnaptár első hónapja) tizedik napja. A síita muszlimok Husájn ibn Ali, Mohamed próféta unokája és Ali fia halálának évfordulóját ünneplik.
A “siránkozással és önostorozással történő kollektív vezeklés” alkalma az úgynevezett Ashoura. Ez a gyakorlat a síiták sajátja, és gyakran vált ki kritikát és tiltakozást a szunniták részéről, akik nem ünneplik ezt a napot, és nem is tartják fontosnak.
Mindkét csoport azonban egyetért abban, hogy Mohamed Isten küldötte, és követik az iszlám öt rituális pillérét, amelyek közé tartozik a ramadán alatti böjt, a napi öt ima és a hádzs, az éves mekkai zarándoklat, amely idén több mint 700 ember halálát okozó tömegverekedésbe torkollott.
Mindkettőjüknek közös szent könyve a Korán. Az elsődleges különbség a gyakorlatban abban áll, hogy a szunnita muszlimok elsősorban a szunnára, Mohamed próféta tanításainak és mondásainak feljegyzésére támaszkodnak, hogy cselekedeteiket irányítsák, míg a síiták inkább az ajatolláikra támaszkodnak, akiket Isten földi jelének tekintenek.
Bár sok síita és szunnita muszlim békésen él együtt, a Pew Research Center 2012-es felmérése szerint a közel-keleti és észak-afrikai szunnita muszlimok 40%-a nem fogadja el a síitákat muszlim társainak.
Az iraki és szíriai konfliktusok is megosztottságot mutatnak, mivel sok szunnita férfi csatlakozott a lázadócsoportokhoz, míg a síita közösséghez tartozó férfiak leggyakrabban a kormányerők oldalán vagy azokkal harcolnak – írja a BBC.