A “SZEGÉNY ÉN” ÉS AZ “ALOOF” SZEMÉLYEK JELLEMZŐI

(A teljesebb megértéshez olvassa el az előző két blogomat)

A távolságtartó kontrolldrámák

A távolságtartó típusok elzárkóznak és visszavonulnak az élettől – határt húznak maguk köré, falat emelnek maguk és mások közé. Ezután automatikusan a másik embert hibáztatják közvetlen kivetítéssel.

Amikor már leváltak a kapcsolatról, akkor:

  • Bírálnak és kritizálnak: felemésztik a másik ember önbizalmát azzal, hogy rossznak állítják be.
  • A távolságtartásban nem kedvesek, és nem tudnak vagy nem akarnak bocsánatot kérni.
  • Az érzelmek hatására érzik magukat a legkényelmetlenebbül, ezért megpróbálják helyrehozni azt a személyt vagy dolgot, ami miatt kellemetlenül érzik magukat.
  • Nem válnak együttérzővé, ítélkezővé, és az életet csak jó vagy rossz, fekete vagy fehér szempontjából látják.
  • Az a benyomásuk, hogy helyesen cselekszenek.
  • Tökéletesítik annak művészetét, hogy ne érezzenek semmit.
  • Nem látják a saját hibáikat, vagy ha valamit ők okoztak.
  • Hatalmas vakfoltjaik vannak, és többnyire nem látják a tetteik következményét.
  • Felerősítik azt, amit megfigyelnek – pl. ha elítélik egy másik viselkedését, az felnagyítja azt, amit megfigyelnek.
  • Mindig igazuk van.
  • Távol tartják magukat, ezért nehéz megismerni őket.

A távolságtartó típus egyik fő fizikai tünete, hogy fizikailag mindig hideg.

Mihelyt megvéded magad egy távolságtartó körül, elveszik a hatalmadat.

Szegény én-irányítási drámák

Az én-típusok sem sétagaloppok. Sok viselkedésük nem tudatosan valósul meg, de mélyen legbelül vigaszt nyújt a nyomorúságuk.

A Szegény én típusok szeretik a nyomorúságot, szeretnek szenvedni, és azt akarják, hogy mindenki más sajnálja őket. Mindent éreznek, és nehezen tudják megkülönböztetni, hogy mely érzelmek az övék és melyek másokéi.

A szegény én típusúak viselkedésében a főbb árulkodó jelek a következők:

  • Szeretnek szomorúak és szerencsétlenek lenni.
  • Nem szeretnek az öröm közelében lenni – neheztelnek mások boldogságára.
  • Érvezik a nyavalygást.
  • Szeretnek másoknak a szenvedésükről mesélni, hiszen senki sem szenved többet és annyit, mint szegény én.
  • Mindenről ők tehetnek, mindenért magukat okolják.
  • Manipulálnak azzal, hogy kedvesek, és úgy irányítanak, hogy megpróbálnak téged a nyomorúságukban fogva tartani.
  • A szegény ének önsajnálatban fetrengenek, mindenből elveszik az örömöt.
  • Nem bíznak, és ha visszautasítják őket, úgy érzik, hogy nehéz helyzetben vannak.
  • Az olyan nyelvezetet használnak, mint “mindent neked adtam” – tehát az adás feltétele a velük való barátkozás.
  • A szegény ének mártírok.
  • Mindenki fájdalmát átérzik, ragaszkodnak hozzá, és a sajátjukká teszik
  • Gyakran hajlamosak a depresszióra.

Hogyan hat egymásra a szegény én és a távolságtartó? Igazság szerint nagyon rosszul. Mint az olaj és a víz. Egyáltalán nem jönnek ki jól egymással.

  • A szegény én típusok azt akarják, hogy a világ megtudja, mennyire szenvednek, az aloofok nem akarnak megosztani semmit.
  • A szegény én-típusok mindenért magukat hibáztatják, az aloofok ítélkeznek és hibáztatnak mindenkit, csak magukat nem.
  • A szegény én típusok mindent éreznek, az aloofok egyáltalán nem akarnak érezni .
  • A szegény én típusok azt akarják, hogy az aloofok sajnálják őket, az aloofok nem akarnak érezni, képtelenek az igazi sajnálatra, és undorodnak a szegény én vágyától.

Minél gazdagabbá válik egy társadalom, annál alofóbabbá válik. Egy küzdő társadalom hajlamosabb a szegény én viselkedésre.

A szegény én pozitív tulajdonságai –

Amikor erejük teljében vannak, rendkívül empatikusak, és képesek bármely helyzet minden perspektíváját átlátni.

A távolságtartó pozitív tulajdonságai –

Amikor hatalmukban vannak, természetes vezetők, és képesek tisztán és koncentráltan motiválni.

A szegény én és a távolságtartás között mozoghatunk, de nem lehetünk egyszerre mindkettőben. Nem léteznek együtt könnyedén.