A “SZEGÉNY ÉN” ÉS AZ “ALOOF” SZEMÉLYEK JELLEMZŐI
(A teljesebb megértéshez olvassa el az előző két blogomat)
A távolságtartó kontrolldrámák
A távolságtartó típusok elzárkóznak és visszavonulnak az élettől – határt húznak maguk köré, falat emelnek maguk és mások közé. Ezután automatikusan a másik embert hibáztatják közvetlen kivetítéssel.
Amikor már leváltak a kapcsolatról, akkor:
- Bírálnak és kritizálnak: felemésztik a másik ember önbizalmát azzal, hogy rossznak állítják be.
- A távolságtartásban nem kedvesek, és nem tudnak vagy nem akarnak bocsánatot kérni.
- Az érzelmek hatására érzik magukat a legkényelmetlenebbül, ezért megpróbálják helyrehozni azt a személyt vagy dolgot, ami miatt kellemetlenül érzik magukat.
- Nem válnak együttérzővé, ítélkezővé, és az életet csak jó vagy rossz, fekete vagy fehér szempontjából látják.
- Az a benyomásuk, hogy helyesen cselekszenek.
- Tökéletesítik annak művészetét, hogy ne érezzenek semmit.
- Nem látják a saját hibáikat, vagy ha valamit ők okoztak.
- Hatalmas vakfoltjaik vannak, és többnyire nem látják a tetteik következményét.
- Felerősítik azt, amit megfigyelnek – pl. ha elítélik egy másik viselkedését, az felnagyítja azt, amit megfigyelnek.
- Mindig igazuk van.
- Távol tartják magukat, ezért nehéz megismerni őket.
A távolságtartó típus egyik fő fizikai tünete, hogy fizikailag mindig hideg.
Mihelyt megvéded magad egy távolságtartó körül, elveszik a hatalmadat.
Szegény én-irányítási drámák
Az én-típusok sem sétagaloppok. Sok viselkedésük nem tudatosan valósul meg, de mélyen legbelül vigaszt nyújt a nyomorúságuk.
A Szegény én típusok szeretik a nyomorúságot, szeretnek szenvedni, és azt akarják, hogy mindenki más sajnálja őket. Mindent éreznek, és nehezen tudják megkülönböztetni, hogy mely érzelmek az övék és melyek másokéi.
A szegény én típusúak viselkedésében a főbb árulkodó jelek a következők:
- Szeretnek szomorúak és szerencsétlenek lenni.
- Nem szeretnek az öröm közelében lenni – neheztelnek mások boldogságára.
- Érvezik a nyavalygást.
- Szeretnek másoknak a szenvedésükről mesélni, hiszen senki sem szenved többet és annyit, mint szegény én.
- Mindenről ők tehetnek, mindenért magukat okolják.
- Manipulálnak azzal, hogy kedvesek, és úgy irányítanak, hogy megpróbálnak téged a nyomorúságukban fogva tartani.
- A szegény ének önsajnálatban fetrengenek, mindenből elveszik az örömöt.
- Nem bíznak, és ha visszautasítják őket, úgy érzik, hogy nehéz helyzetben vannak.
- Az olyan nyelvezetet használnak, mint “mindent neked adtam” – tehát az adás feltétele a velük való barátkozás.
- A szegény ének mártírok.
- Mindenki fájdalmát átérzik, ragaszkodnak hozzá, és a sajátjukká teszik
- Gyakran hajlamosak a depresszióra.
Hogyan hat egymásra a szegény én és a távolságtartó? Igazság szerint nagyon rosszul. Mint az olaj és a víz. Egyáltalán nem jönnek ki jól egymással.
- A szegény én típusok azt akarják, hogy a világ megtudja, mennyire szenvednek, az aloofok nem akarnak megosztani semmit.
- A szegény én-típusok mindenért magukat hibáztatják, az aloofok ítélkeznek és hibáztatnak mindenkit, csak magukat nem.
- A szegény én típusok mindent éreznek, az aloofok egyáltalán nem akarnak érezni .
- A szegény én típusok azt akarják, hogy az aloofok sajnálják őket, az aloofok nem akarnak érezni, képtelenek az igazi sajnálatra, és undorodnak a szegény én vágyától.
Minél gazdagabbá válik egy társadalom, annál alofóbabbá válik. Egy küzdő társadalom hajlamosabb a szegény én viselkedésre.
A szegény én pozitív tulajdonságai –
Amikor erejük teljében vannak, rendkívül empatikusak, és képesek bármely helyzet minden perspektíváját átlátni.
A távolságtartó pozitív tulajdonságai –
Amikor hatalmukban vannak, természetes vezetők, és képesek tisztán és koncentráltan motiválni.
A szegény én és a távolságtartás között mozoghatunk, de nem lehetünk egyszerre mindkettőben. Nem léteznek együtt könnyedén.