A szex közbeni fojtogatás végzetes, gyűlöletes terjedése
Jan Wynne-Jones szinte semmit sem tud lánya, Vicky utolsó perceiről. Csak azt tudja, hogy Vickyt, a magas, szőke, 25 éves friss házas Vickyt, aki számlavezetőként dolgozott, és aki izzadás nélkül ki tudott számolni egy mérleget vagy összerakni egy ruhásszekrényt, 2009 novemberének egyik éjszakáján megfojtotta a férje.
Vicky mindössze öt hónappal korábban ment hozzá Michael Robertshez, de a pár már négy éve együtt volt, és a családjuk közelében éltek a cheshire-i Warringtonban. Jan, a férje és három másik gyermekük Robertset a család részének tekintette. Nem voltak “figyelmeztető jelek”, nem volt nyoma bántalmazásnak vagy indulatkitörésnek.
Roberts szerint Vicky halála szörnyű baleset volt, egy “félresikerült szexuális játék”. A bíróságon a férfi ártatlannak vallotta magát a nő meggyilkolásában, és azt állította, hogy a kanapén szexeltek, miközben Vicky nyakán egy fürdőköpeny zsinórja volt, és a nő háromszor is utasította őt, hogy “húzd szorosabbra”. Amikor a nő a földre rogyott, a férfi azt hitte, hogy viccel, és megvárta, hogy felüljön, és azt mondja: “Bú!”. Amikor rájött, hogy a felesége meghalt, leült a sarokba és sírt.
“Tudtam, hogy nem igaz, de nem akartam túlságosan tiltakozni” – mondja Jan. “Három napig kellett ülnünk és hallgatnunk őt. Azt gondoltam: “Nem tettél még eleget?”. Csak két ember volt ott, amikor ez történt, és az esküdtszék csak az egyiküket hallgathatja meg – ez hatalmas. Ez az, amin nem lehet változtatni.”
Szerencsére bőven volt bizonyíték, ami Vicky mellett szólt. A patológiai jelentés kimutatta, hogy a sérüléseit nem okozhatta egy köpenyzsinór, és az alkalmazott erő túlzott volt. Roberts eltörte a nyelvcsontját a nyakának elülső részén. Nem hívott mentőt. Elrejtette Vicky holttestét a garázsban, és azt mondta a családjának, hogy a nő elhagyta őt egy másik férfiért. A telefonjáról kiderült, hogy legalább három nővel folytatott viszonyt, az egyiket a kérdéses éjszakán folyamatosan hívta. A lakásban találtak egy Vicky által írt levelet, amelyből kiderült, hogy rájött valamire Roberts hűtlenségéből, és határidőt adott neki – ami a nő halálának hétvégéjére esett.
Az esküdtszék bűnösnek találta Robertset gyilkosságban, és legalább 17 évre ítélték. Soha nem mondta el az igazat arról, hogy mi történt valójában. “Elvette Vickyt, a választásait, az esélyeit, a jövőjét” – mondja Vicky nővére, Lindsey Wynne-Jones. “Aztán elvette a méltóságát. Még most is a ‘rosszul sikerült szexuális játékra’ összpontosítanak. Még ha meg is cáfolták, ez mindig ott lesz.”
Alig egy hónappal a tárgyalás után egy másik nőt – Michelle Stonallt – a kutyája pórázával megfojtva találtak a birminghami Sheldon Country Parkban. Gyilkosa ugyanezzel a “szexuális játékkal” védekezett. Kevesebb mint két hónappal ezután Anna Bankset, a 25 éves tanársegédet négy hónapja tartó barátja fojtotta meg. Daniel Lancaster azt állította, hogy Banks “élvezte, hogy közösülés közben megfojtják”. A férfit nem gyilkosságban, hanem emberölésben találták bűnösnek, és négy év börtönbüntetést kapott.
Múlt év decembere óta nők egy csoportja megpróbálta egy helyre – a We Can’t Consent to This weboldalra – összegyűjteni a “rosszul sikerült szexjátékokkal” védekező gyilkosságokat. A Vicky meggyilkolása óta eltelt évtizedben az ilyen gyilkosságok száma 90%-kal nőtt. Kétharmaduk fojtogatással jár.
A fojtogatás – halálos és nem halálos kimenetelű – “szorítás”, “nyak összenyomás” vagy, ahogy egyesek nevezik, “légzés-játék” – erősen nemi alapú. A Women’s Aid szerint az Egyesült Királyságban átlagosan kéthetente egy nőt fojtogat halálra a partnere. Gyakori jellemzője a nem halálos kimenetelű családon belüli erőszaknak, valamint a nemi erőszaknak és a rablásnak, ahol a nők az áldozatok. Meglepő, hogy milyen ritkán fordul elő férfiak ellen elkövetett bűncselekményeknél.
Számtalan tanulmány kimutatta, hogy a nem halálos kimenetelű fojtogatás az egyik legnagyobb jelzője a későbbi emberölésnek, ezért Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és az USA legtöbb állama megelőző jogszabályokat dolgozott ki az ezzel kapcsolatos rendőrségi, ügyészségi és büntetőjogi politikák megerősítésére. A legtöbb amerikai államban például ma már kötelező a rendőrség számára, hogy a fojtogatással elkövetett támadásokat bűncselekménynek tekintse. Az Egyesült Királyságban viszont a testi sértés – a lehető legenyhébb testi sértés – kategóriájába sorolható.
Susan Edwards ügyvéd és jogászprofesszor évtizedeken át küzdött azért, hogy a fojtogatás önálló bűncselekmény legyen. “Az Egyesült Királyságban minden szinten rutinszerűen bagatellizálják” – mondja. “Úgy mutatják be, mint a kontroll pillanatnyi elvesztését. A fojtogatási kísérletek gyakran nem okoznak látható sérülést, és a halálos kimenetelű esetek túl gyakran végződnek enyhe büntetéssel. Olyanokat hallani, hogy “szerelmi civakodás”. A fojtogatás során másodperceken belül szívmegállás következhet be, így az is védekezés, hogy nem a fojtogatás volt a halál oka.”
És most egy új védekezéssel egészült ki az ügy: a beleegyezéssel. Fiona Mackenzie, egy aktuárius, létrehozta a We Can’t Consent to This nevű szervezetet, miután felháborodást váltott ki a 26 éves Natalie Connolly úgynevezett “durva szexben elkövetett gyilkossága”, amelyet milliomos partnere, a 40 éves John Broadhurst követett el. Annak ellenére, hogy az áldozatnak 40 különálló sérülése volt, köztük súlyos belső sérülések, szemgödör-törés és fehérítés az arcán, Broadhurst három év nyolc hónapot kapott emberölésért.
“Az emberek úgy beszéltek erről a védelemről, mintha ez egy elszigetelt eset lenne, pedig tudtam, hogy nem az” – mondja Mackenzie. Bár az angol jog nem ismeri el a beleegyezést a fojtogatáshoz – vagy bármilyen fizikai sérüléshez – a közös megegyezésen alapuló szexszel összefüggésben, Harriet Harman munkáspárti képviselőnő most bejelentette, hogy ezt ismét hangsúlyozni kívánja a készülő családon belüli erőszakról szóló törvényjavaslatban. “Ennek nagyobb hangsúlyt kell kapnia, mert a védők egyre gyakrabban ajánlják fel, talán azért, mert a durva szex bekúszott a mainstreambe” – mondja Mackenzie. “Nagyon sok nő keresett meg azzal, hogy a Tinder-randikon elborzasztották őket olyan partnerek, akik szex közben fojtogatták őket. Ha randizol, ezt várják el tőled, és ha nem mész bele, akkor unalmas vagy.”
Így érezte magát a most 27 éves Amber*, amikor 2012-ben Dublinban először fojtogatták szex közben. “Egy barátom barátjával találkoztam egy éjszakai kiruccanáson, és visszamentünk az övéhez. Durvább volt velem, mint amihez hozzászoktam, de nem gondoltam semmit. A nyakamat súrolta a kezével – megint csak nem gondoltam semmit -, aztán elkezdte szorítani.”
A fojtogatás nem volt elég határozott ahhoz, hogy Ambernek nagy kellemetlenséget okozzon. “Vonzó akartam lenni a számára. Úgyhogy azt gondoltam: “Oké, ez az, amitől beindul, hagyom neki””. A nő épp akkoriban lépett ki egy hosszú távú kapcsolatból. “Szóval azt gondoltam: biztos így szexelnek most az emberek.”
A 33 éves Lucy*, aki tavaly szeptemberben találkozott egy férfival a Tinderen, hasonló élményt ír le. “Nagyon jóképű srác volt, jól nézett ki” – mondja. Elmentek egy randira: vacsora és italok. Utána Lucy elment a férfi házába, ahol átmentek a hálószobába. “Itt kezd egy kicsit homályossá válni a dolog” – emlékszik vissza Lucy. “Részeg voltam, de bele tudtam egyezni. Megkérdezte, hogy megfojthat-e, én pedig igent mondtam – már csináltam korábban is”. Korábban a fojtogatás nem volt “nagy dolog” – az egész élménynek csak egy kisebb része volt, és “egy kis hajhúzáshoz” hasonlítható; vagyis egy gyors és kis mennyiségű fájdalom, amelynek célja, hogy kellemes legyen.”
“De a következő dolog, amire emlékszem, hogy levegő után kapkodva ébredtem, miközben ő volt rajtam. Nem vagyok benne biztos, hogy mennyi időre ájultam el. Reggel fél hétkor rendeltem egy Ubert, hogy eltűnjek onnan. Másnap láttam a zúzódásokat a mellkasomon. Ezután beszéltünk, és csak annyit mondott, hogy “mindketten egy kicsit elragadtattuk magunkat”.”
Mackenzie rámutat két közelmúltbeli fojtogatási ügyre, amelyek emberöléses ítélettel végződtek. A 20 éves Chloe Miazek, akit Mark Bruce fojtogatott, miután 2017 novemberében egy buszmegállóban találkozott vele, és elment a lakásába Aberdeenben. A 32 éves Mark Bruce-t hat évre ítélték. Védelme azzal érvelt, hogy az “erotikus szexuális fulladás” olyasmi volt, ami iránt Miazek korábbi szexuális partnereinél érdeklődést mutatott.
A lincolnshire-i Hannah Pearson 16 éves volt, amikor megfojtotta a 24 éves James Morton, akivel 2016 júliusában, a halála napján találkozott. Védelme szerint a férfi “szexuális izgalmának akart élni anélkül, hogy tekintettel lett volna annak következményeire”. Az esküdtszék felmentette a gyilkosság alól, de emberölésért 12 évet kapott.
“Mindkét nő nagyon fiatal és nagyon részeg volt, és sokkal idősebb férfiak ölték meg őket, akikkel alig néhány órával korábban találkoztak” – mondja Mackenzie.
Hogyan terjedt el ennyire a fojtogatás? Az autoerotikus fulladás – amikor valaki izgalmi célból korlátozza az oxigénellátást a saját agyában – nem új keletű: már a 17. század eleje óta vannak dokumentált esetek. De történelmileg “hiánypótló” és túlnyomórészt férfiak által űzött időtöltés volt. És hogy mindig is komoly kockázatokkal járt, azt jól mutatja a két kiemelt példa, Stephen Milligan parlamenti képviselő és David Carradine színész halála.
Most azonban nőket fojtogatnak – Mackenzie nem talált egyetlen olyan esetet sem, amikor egy férfit egy nő ölt volna meg egy állítólagos “rosszul sikerült szexjáték” során. Szexfelmérések, tanácsadói fórumok, közösségi médiafelületek és női magazinok pedig azt mutatják, hogy a gyakorlat miként vált mainstreamé. “Ha a bekötött szemek és a szerepjátékok a vanília területére tértek át, még mindig rengeteg szexfogás létezik… mint például a fojtogatás” – javasolja a Women’s Health. “A légzéses játék, az ezredfordulósokat megragadó új, kockázatos szexgyakorlat” – ajánlja a Flare. Az elitedaily.com-on egy szexoktatót idéztek, aki szerint bárki, aki megrekedt a szexuális rutinban, utánaolvashatna, “hogyan fojtogassa a partnerét biztonságosan”.
Gail Dines, a feminista gondolkodó és a Culture Reframed vezérigazgatója úgy véli, hogy a fojtogatás két fő úton normalizálódott. “A férfiak számára a pornográfia, a nők számára pedig a női magazinok” – mondja. “És mindkét médiaműfaj a “játék” egyik formájaként legitimálja”. A fojtogatást a pornóoldalakon az “első számú standard aktusnak” nevezi, és azt mondja, hogy a nők azért nézik a pornót, hogy “lássák, mit akarnak a férfiak, és ők a fojtogatást látják”.
A fojtogatás és a pornó közötti kapcsolat közel 20 évvel ezelőtt jött létre, amikor Jane Longhurst tanárnőt és klasszikus zenészt megfojtotta egy harisnyanadrággal a legjobb barátnője barátja, Graham Coutts. Couttsot (aki a “beleegyezésen alapuló szex” védekezéssel is élt) a bíróságon úgy jellemezték, hogy megszállottja volt az erőszakos pornográfiának. A tárgyalás után Longhurst családja az erőszakos pornó betiltásáért kampányolt, ami végül a 2008-as büntetőjogi és bevándorlási törvény 63. szakaszához vezetett, amely illegálissá teszi az olyan extrém pornográf képek birtoklását, amelyek olyan cselekményeket tartalmaznak, amelyek egy személy életét fenyegetik. A bíróság elé kerülő ügyek azonban olyanok voltak, amelyek bestialitással vagy gyermekbántalmazással kapcsolatosak. “Nem használják erőszakos jelenetekre, fojtogatásra és nemi erőszakra, pedig ez volt a cél” – mondja Edwards.”
Erika Lust, a világ egyik egyetlen női pornórendezője egyetért azzal, hogy a fojtogatós és fojtogatós jelenetek ma már uralják a pornót. “Az arcpofozás, fojtogatás, öklendezés és köpködés lett minden pornójelenet alfája és omegája, és nem BDSM-kontextusban” – mondja. “Ezeket úgy mutatják be, mint a szex standard módjait, holott valójában hiánypótlóak.”
Amikor a közvetlen életveszély lassan normalizálódik, “ez azt jelenti, hogy egy nő, akit a partnere fojtogat, nem biztos, hogy feljelentést tesz – és ha mégis megteszi, az nem biztos, hogy sehova sem vezet” – mondja Edwards. “Ez azt jelenti, hogy ha egy nő így hal meg, a bírák és az esküdtek úgy érzik, “most már így szexelnek az emberek”, és nem mindig tesznek fel kérdéseket.”
Lust rámutat, hogy ha a szexuális felvilágosítás nem megfelelő, “a fiatalok az internetre mennek válaszokért. Sokan először a hardcore pornóból ismerkednek meg a szexszel”. Szerinte ez arra tanítja a gyerekeket, hogy “a férfiaknak durvának és követelőzőnek kell lenniük, és hogy a lealacsonyítás a normális.”
Egy fiatalember, aki a Guardian-nek beszélt a cikkhez, azt mondta, hogy megfojtja a barátnőjét, és már évek óta ezt teszi, “mert ő szereti”. Napokkal később újra jelentkezett. “Eszembe jutott a beszélgetésünk, és megkérdeztem őt erről. Azt mondta, hogy valójában nem szereti; azt hitte, hogy én szeretem. De a helyzet az, hogy nem: azt hittem, hogy ő ezt akarja.”
Sarah* tanú volt egy “rosszul sikerült szexjáték” ügyben, amely ártatlan ítélettel végződött. Az áldozat alatti lakásban lakott – valaki, aki már ült börtönben kábítószer- és szexmunkával kapcsolatos bűncselekmények miatt, és melegszívűnek, barátságosnak és nagyon sebezhetőnek tűnt.
Egy délután Sarah* az emeleten nevetéssel átszőtt vitákat hallott. A szomszédja kiabált: “Szállj le rólam!” A földre esés hangja hallatszott, majd dulakodás, aztán szex, majd csend. Később aznap este Sarah felment az emeletre, mert víz csöpögött a plafonon. A szomszédja ajtaja nyitva volt, a konyhai csap nyitva maradt – elzárta, és bement a hálószobába.
“Láttam a szomszédomat egy kötélen lógni” – mondja. Egy férfi aludt mellette. Sarah azt mondja, hogy az egyik rendőr megkérdezte tőle, hogy a szomszédja “a helyi szórakozóhely”.
Az ügy sokáig tartott, mire bíróság elé került. Az áldozat – akinek több mint 30 sérülése volt – problémás nő volt, mondták az esküdtszéknek. “Mocskos” sms-eket küldött. A férfi, aki mellette aludt, ragaszkodott hozzá, hogy csak “normális szexben” volt része. Bár Sarah – és egy másik szomszéd – azt hitte, hogy két férfi volt a lakásban, senki mást nem vádoltak meg. A rosszul sikerült szexjátékot a rendőrség vagy a koronaügyészség találta ki, nem a védelem. “Úgy éreztem, hogy a rendőrség úgy gondolta, hogy valahogy ő kérte ezt” – mondja Sarah. “A ‘rosszul sikerült szexuális játék’ sztori egy módja volt annak, hogy mindenkit és senkit sem hibáztassanak.” Az alvó férfit ártatlannak találták. Soha semmit nem magyaráztak meg.
A halott nő anya, nővér, lány volt – az egész családja ott volt a tárgyaláson. Sarah el sem tudja képzelni, milyen hatással volt rájuk. “El tudom képzelni, hogy nehéz áldozatnak tartanák, akit nehéz lenne bemutatni az esküdtszéknek” – mondja. “Amennyire azonban tudom, a “Szálljatok le rólam” valószínűleg az utolsó szavai voltak.”
A Wynne-Jones család megkapta a kívánt ítéletet – Robertsnek 10 év a büntetése, de Vicky édesanyja számára ez olyan, mintha nem is lett volna idő. “For the people who have to go through what we did and then walk away with a charge of manslaughter and a four-year sentence – that doesn’t put a lot of worth on a person’s life.”
* Some names have been changed
{{topLeft}}
{{bottomLeft}}
{{topRight}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{heading}}
{{#paragraphs}}
{{.}}
{{/paragraphs}}{{highlightedText}}
- Domestic violence
- Women
- Sex
- Crime
- features
- Share on Facebook
- Share on Twitter
- Share via Email
- Share on LinkedIn
- Share on Pinterest
- Share on WhatsApp
- Share on Messenger