A szombat – akkor és most

A szombat Isten ajándéka

Amikor az élet nehéz és fárasztó, gyakran a legjobb ajándék, amit az ember kaphat, az az engedély, hogy megálljon és pihenjen. Isten a szombat napját éppen ilyen “gyönyörködésnek” szánta az emberiség számára (Ézsaiás 58:13). Szándékosan időt ad arra, hogy kipihenjük a munkánkat, és megszentelt időt töltsünk vele.

Noha Istennek a világ teremtése után nem volt “szüksége” pihenésre, az első szombatot arra használta, hogy megmutassa, milyen fontos, hogy szünetet tartsunk, a pillanatnak éljünk, és hálásak legyünk. Úgy pihent, mint egy lehetőséget arra, hogy a fókuszt áthelyezze – a cselekvésről a létezésre. Az alkotásról a dolgok élvezete felé.

Micsoda kontraszt a megszokott rohanó életünkkel szemben. A tennivalók listája soha nem ér véget. Túlstimuláltak vagyunk, és gyakran belefulladunk a magunkkal és másokkal szembeni elvárásokba.

Az “öngondoskodás” kifejezés azért vált gyakran használt kifejezéssé, mert eljutottunk egy olyan pontra, ahol emlékeztetnünk kell magunkat – sőt, parancsolnunk kell magunknak -, hogy lazítsunk. Hogy adjunk magunknak időt arra, hogy megálljunk, megnyugodjunk, és arra koncentráljunk, ami igazán számít.

Isten tudja, hogy szükségünk van az öngondoskodásra. Azt is tudja, hogy a legjobb módja annak, hogy gondoskodjunk magunkról és másokról, ha visszalépünk a patkányfutamból, amelybe könnyen belesodródunk. Valójában számos kortárs orvosi és szociológiai tanulmány megerősíti a “szombat” gondolatát, hogy megóvjon minket a kiégéstől.

Ő adta nekünk a heti szombat ajándékát, hogy “elcsendesedjünk és tudjuk”, hogy Ő az Isten (Zsoltárok 46:10), és nem kell mindennek a mi vállunkon nyugodnia.

A szombat tökéletes alkalom arra, hogy “minden gondotokat Őrá vessétek, mert Ő gondoskodik rólatok” (1Péter 5:7, NASB).

Amellett Isten lehetőséget ad arra, hogy a szombati pihenés ajándékát kiterjesszük azokra is, akik velünk élnek vagy nekünk dolgoznak. Azt kéri, hogy a gyermekeinknek, szolgáinknak, állatainknak és házi vendégeinknek is engedjük meg ezt a heti pihenést (2Mózes 20:10).

A szombat összeköt minket Istennel

A szombatot nagyrészt az teszi ajándékká, hogy tökéletes alkalom arra, hogy figyelmünket Istenre irányítsuk, hagyva, hogy minden más háttérbe szoruljon.

De mitől olyan fontos ez a heti szabadnap Isten számára? Miért vette bele megemlékezését a Tízparancsolatba (2Mózes 20:8-11), tulajdonképpen arra utasítva minket, hogy hagyjuk abba a munkát, és adjunk pihenőt azoknak, akik nekünk dolgoznak?

Isten tudta, hogy a kapcsolatok ápolása odaadó, szándékos időt igényel. Néha annyira belemerülünk a rohanó életünkbe, hogy szükségünk van arra, hogy megálljt parancsoljon nekünk.”

Még így is furcsa arra gondolni, hogy nem akarunk egy nap szabadságot kivenni a munkából. De a Bibliában többször is előfordult, hogy az emberek azért nem tartották meg a szombatot, mert egy plusz munkanapot akartak, hogy a többiek elé kerüljenek, vagy hogy több pénzt keressenek. A Bibliában a legtöbb olyan ember, akit “szombatszegésért” szólítottak fel, éppen erre használta ezt a “plusz” időt.

A szombat lehet az önzés ellenszere. Erősíti a hitünket, ahogy egyre inkább megtanulunk Istenre hagyatkozni, hogy gondoskodik rólunk. Igényt tarthatunk arra az ígéretre, hogy Isten “minden szükségeteket kielégíti az Ő dicsőségben való gazdagsága szerint Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19, ESV).

Ez a szent 24 órás időszak lehetővé teszi számunkra, hogy eltereljük a gondolatainkat magunkról és mindarról, amit az élet megkövetel tőlünk. Így tökéletes lelkiállapotban vagyunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és mélyebben megtapasztaljuk mindazt, amit Ő teremtett számunkra. Ez az idő a lelkünk újjáélesztésére szolgál.

A szombat összeköt minket másokkal és erősíti a kapcsolatokat

A szombat napjának kiterjesztett áldása, ahogy időt szánunk arra, hogy lelassuljunk és újra kapcsolatba kerüljünk Istennel, tökéletes lehetőségünk nyílik arra is, hogy másokkal is jobban kapcsolódjunk.

Isten egy kapcsolati Isten. Mindannyiunkkal kapcsolatot akar, és azt akarja, hogy értelmes kapcsolataink legyenek egymással. A szombat lehetővé teszi, hogy időt szakítsunk az élet stresszétől, hogy lelki szinten kapcsolódjunk más keresztényekkel, a családunkkal és a körülöttünk élők szolgálatában.

A legelső emberek az első szombatot azzal tölthették, hogy megismerjék Teremtőjüket. Ekkor a kapcsolatok már a szombat részét képezték.

A történelem előrehaladtával a hívőként való összejövetel közös szokássá vált a szombaton.

A Leviticus 23:3 a szombatot a “szent gyülekezés” napjának nevezte.

Amikor Jézus a földön járt, szombaton gyakran találkozhattunk vele a zsinagógákban, ahol gyakran tanított, felolvasott vagy beszélgetett a közösségéhez tartozókkal.”

A Zsidókhoz írt levél 10:24-25-ben Pál arra bátorította a hívőket, hogy továbbra is ápolják a keresztény közösséget, “ne hagyják el a mi gyülekezésünket.”

Ezt a bibliai szokást ma is sokféleképpen megtarthatjuk, ezért sok szombattartó a hetedik napon tart istentiszteletet. A vallás ilyen módon való megtartása tökéletes alkalmat biztosít arra, hogy összegyűljünk istentiszteletre, tanulmányozásra és közösségre – mindezt Teremtőnk dicsőítésére. Ez egy csodálatos módja annak is, hogy számon tartsuk egymást Isten parancsa nevében, hogy emlékezzünk meg a szombat napjáról.

Az istentiszteletek mellett a szombat lehetőséget ad más kapcsolati összejövetelekre is. Sok gyülekezet szervez szombati étkezést az istentisztelet után. A hívők ezt a megszentelt időt közösségi szolgálatra vagy elkötelezett családi összejövetelekre is kihasználhatják.

A családok manapság olyan nagy nyomás alatt vannak, mivel az élet olyan rohanóvá vált. A stressz és a fáradtság gyakran felülírja azt, ami minőségi együtt töltött idő lehetne. A heti szombat segíthet mindenkinek újra összpontosítani az elméjét, Isten felé nézni, és ezáltal elérhetőbbé és “jelenlévőbbé” válni egymás számára is.

Hogyan jelenik meg a szombat a Bibliában

Amíg többet tudunk meg a szombat jelentéséről és számos áldásáról, hasznos azt is megvizsgálni, hogyan tekintettek a szombatra az egész Bibliában. A teremtéskor kezdődött, és örök emlékként folytatódott.

Szombat az Ószövetségben

A föld megteremtésének hat napja után Isten megállt, és elmélkedett arról, hogy az mennyire “jó”. Az 1Mózes 2:3 szerint “megszentelte” azt.

A 2Mózes 12. és 16. könyvében említés történik a “szent szombatról” vagy a “hetedik napról”, a szent gyülekezetekre és a munkától való tartózkodásra való utalásokkal. De amikor a Tízparancsolatot bemutatták az izraelitáknak a 2Mózes 20-ban, ezt a különleges “hetedik napot” hivatalosan “szombatnapként” emlegették (2Mózes 20:8), és Isten népének megparancsolta, hogy “emlékezzenek meg” róla, hogy “szenteljék meg”.”

Isten később azt mondta Mózesnek, hogy az izraelitáknak “meg kell tartaniuk az én szombatjaimat”, mint szövetséget az eljövendő nemzedékeken át, “hogy megtudjátok, hogy én, az Úr, megszentellek titeket” (2Mózes 31:13, ESV).”

Ezektől kezdve világos, hogy a szombat mennyire fontos Isten számára. Nemcsak a nagyon szükséges pihenést biztosította az Ő népe számára, hanem segített nekik abban is, hogy összpontosítani tudjanak.

Amikor félni kezdtek, a szombat segíthetett emlékeztetni őket arra, hogy Ő vigyáz rájuk.

Amikor büszkék vagy gőgösek lettek, a szombat emlékeztethette őket arra, hogy Ő az, aki gondoskodik róluk. Isten volt az, akit érdemes dicsérni, nem ők.”

Az Ószövetségben a szombatról gyakran beszéltek, amikor a sátor vagy a templom szertartásairól volt szó, amelyek célja az volt, hogy emlékeztessék az izraelitákat az Istennel kötött szövetségre. Zsoltárokat írtak a szombatról (92. zsoltár), és több próféta is említést tett annak fontosságáról az Istennel való istentiszteleti kapcsolat fenntartásában (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Ámosz stb.).

“Örök jel lesz köztem és Izrael népe között, hogy hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és felüdült” (2Móz 31.17).”

Szombat az Újszövetségben

Amikor Jézus az emberek között élt a földön, gyakran hivatkozott az ószövetségi parancsolatokra új fényben. A primitív izraelitáknak sok útmutatásra volt szükségük arról, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek. Jézus korában azonban az emberiség már valamennyire megérett. Most itt volt az ideje, hogy megvilágítsa követőit Isten törvényeinek mélységéről – a mögöttük rejlő áldásokról és jelentésekről.

Jézus ezt tette a szombattal is. Az akkori büszke, merev vallási vezetők azt akarták, hogy minden zsidó konkrét, mérhető módon tartsa be a parancsolatokat (így könnyebben érezhették magukat igazabbnak másoknál). De valahányszor megpróbálták Jézust “csapdába csalni”, hogy megszegje a szombatot, ő azzal válaszolt, hogy még jobban beleássa magát a Szentírásba.

Néhányszor rámutatott arra, hogy a szombatnak áldásnak kellene lennie, amely megszabadít minket a munka terhétől, hogy gyönyörködhessünk Istenben és az Ő teremtésében. Nem magának a tehernek kellett volna lennie!

“A szombat az emberért lett teremtve, és nem az ember a szombatért” – mondta Jézus (Márk 2:27, CSB).

Jézus szombaton időt töltött tanítványaival, szombaton gyógyított embereket, és arra tanította követőit, hogy szombaton szolgáljanak másokat (Máté 12:11-12). Szavai és tettei fenntartották a szombat által képviselt szentséget és örömöt.

Még Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele után is a szombat az Apostolok Cselekedeteiben végig úgy szerepel, mint olyan nap, amikor az emberek összegyűlnek a zsinagógában vagy az emberek otthonában. A korai egyház gyorsan növekedett.

A szombat utolsó konkrét említése Pál apostolnak a héberekhez írt levelében található, amelyben kijelenti, hogy “Isten népének szombati pihenés marad” (Zsidók 4:9). Továbbá arra bátorítja őket, hogy “tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy belépjenek ebbe a nyugalomba” (11. vers).

Hogyan jelenik meg a szombat a történelem során

Túl a Biblia feljegyzett történelmén, a szombat felfogása az idők során átalakult. Though nothing in Scripture gives any indication for changing which day to keep the Sabbath, the timing and traditions for Sabbath-keeping, or what’s considered the “day of worship,” has differed between various denominations of Christianity.

This chart gives an overview of the Sabbath from the beginning of the Bible to the present day:

Dates	Event
4004 BC1 According to Ussher’s Chronology – Note: Ussher’s Chronology takes the data from the Genesis genealogies at face value without considering possible gaps as indicated in the NT parallel genealogy of Luke.	Creation Week (Genesis 1-2)
1950 > 1775 BC	Abraham kept God’s commandments, statutes, and laws (Genesis 26)
1450 BC	The Exodus and Ten Commandments Given on Mount Sinai (Exodus 20)
445 BC	Nehemiah encourages Israel to remember how to keep the Sabbath (Nehemiah 13).
27 AD	Jesus’ earthly ministry and teachings on the Sabbath (Mark 2)
31 AD	Early Christians observe Sabbath and meet in homes (The Book of Acts)
321 AD	Constantine issues decree declaring Sunday as a day of worship 2
343 >381 AD	The Council of Laodicea condemned the 7th day Sabbath 3
400s AD	Early Celtic Church and St. Patrick of Ireland kept the 7th day Sabbath (Moffat, The Church in Scotland, p. 1404)
12th Century AD	Waldensians kept the 7th day Sabbath in France and Italy (The Great Controversy, Ellen White, Chapter 4)
1845	Joseph Bates, a protestant minister who eventually became one of the founders of the Adventist Church, rediscovered the 7th day Sabbath in his studies
1863	The Seventh-napos adventista egyház hivatalosan is megalakult

Isten eredeti hetedik napi szombatja megmaradt a történelem során, annak ellenére, hogy számos kísérletet tettek arra, hogy felhígítsák szentségét vagy szentségét, vagy hogy megváltoztassák magát a napot, amelyet meg kell tartani.

És ahogy az idő egyre közeledik Jézus Krisztus második eljöveteléhez, Dániel próféta megjövendöli, hogy a szombat továbbra is finom támadásoknak lesz kitéve azok részéről, akik szemben állnak Istennel (Dániel 7:25).

De miért ez a hangsúly az istentisztelet napjára?

Amint korábban említettük, Isten a szombatot szövetséggé tette követőivel (2Mózes 31:12-18), mint a benne való hitük megkülönböztető gyakorlatát. És azok, akik Jézus Krisztus ellen vannak, azt akarják elérni, hogy követői megszegjék ezt a szövetséget, és figyelmen kívül hagyják szeretetteljes parancsait.

De ahelyett, hogy félnénk az ilyen dolgoktól, Isten inkább azt kéri tőlünk, hogy bízzunk benne. A szövetség fenntartja a szombatot, hogy emlékeztessen arra, hogy Isten az, “aki megszentel minket”. Igényt tarthatunk erre az ígéretre, hogy Isten vezet minket, ha követjük.

A szombat olyan áldás, amelyet továbbra is kiterjeszt mindazokra, akik hinni akarnak.