A termesztett hús több problémát okozhat, mint amennyit megold
A termesztett vagy in vitro hús, amelyet támogatói “tiszta húsnak” is neveznek, a laboratóriumban, biotechnológiai módszerekkel előállított hús.
2013-ban Mark Post, a Maastrichti Egyetem professzora bemutatta az első termesztett húsból készült hamburgert. Azóta mind az állatvédők, mind pedig különösen az iparág szereplői körében egyre nagyobb támogatottságot élvez az az álom, hogy az állattenyésztés nélkül, “sejtszintű mezőgazdaságon” alapuló húst lehessen előállítani és fogyasztani. Számos induló vállalkozás jött létre, sokukat az élelmiszeripar nagyjai szponzorálták. A cél az, hogy 2020-ra vagy 2022-re megfizethető áron forgalmazzák a tenyésztett marha-, baromfi- vagy halhúst.
Ezt a célt szem előtt tartva 2018-ban az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal szabályozási keretet hozott létre, és ezzel megnyílt az út az ilyen termékek forgalmazása előtt.
A mesterséges hús tehát igazi élelmiszerforradalom vagy lehetetlen utópia?
Milyen lesz a globális étrend 2050-ben?
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint a hagyományos hústermelés az üvegházhatású gázok kibocsátásának (18%) és a földhasználatnak (30%), valamint a globális víz- (8%) és energiafogyasztásnak jelentős részéért felelős. A FAO becslése szerint a húsfogyasztás 2050-re megduplázódik, miközben a hústermelés már most is közel van a csúcspontjához. Mi a megoldás erre a problémára?
Mark Post szerint “a tehenek nagyon gazdaságtalanok”, a “biokonverziós arányt” 15%-ra becsülik. Más szóval, 15 gramm hús előállításához 100 gramm növényi fehérjére van szükség. A hús fenntartható előállításának egyetlen módja a hatékonysági ráta növelése.”
A múltban különböző módszereket fontolgattak, például növényi vagy rovarokból származó fehérjékből készült hús előállítását. Ezek az alternatívák azonban nem mindig elégítik ki a fogyasztókat a kulturális előítéletek és a hagyományos hús ízének és állagának nehéz utánzása miatt. Az in vitro hús segíthet áthidalni ezeket a problémákat.
Hogyan termelik a húst?
Konkrétan, az első lépés az, hogy egy felnőtt állatból kis számú szatellit izomsejtet izolálnak. Ezeknek a szatellit sejteknek az a fiziológiai funkciójuk, hogy részt vegyenek az izomregenerációban: ezek még nem izomsejtek, hanem őssejtek, amelyek képesek szaporodni és bizonyos hormonok hatására izomsejtekké differenciálódni.
A szatellit sejteket bioreaktorokban, azaz tápfolyadékot tartalmazó steril burkolatokban tenyésztik, a gyors szaporodás indukálása érdekében növekedési faktorokkal stimulálva. Ezután átalakulnak izomsejtekké, és mechanikusan izomszövetté, majd fogyasztható mesterséges steakké állnak össze…
A Mark Post által alapított holland Mosa Meat cég honlapja szerint a tenyésztett hús előállítása jelentősen csökkentené a hústermelés környezeti hatásait, valamint az állatokról emberre terjedő fertőző betegségek kockázatát. Ráadásul a cég állítása szerint a tenyésztett hús íze megközelíti a hagyományos húsét.
A sejtes mezőgazdaságot Paul Shapiro, a Clean Meat: How Growing Meat Without Animals Will Growing Revolutionize Dinner and the World című bestseller szerzője és a Better Meat Company vezérigazgatója is népszerűsítette. Azt állítja, hogy a tenyésztett hús a kulcsa annak, hogy a 2050-re mintegy 9,5 milliárd főt elérő világnépesség élelmezését az állatok tiszteletben tartása és a környezet megóvása mellett biztosíthassuk.
Nagyobb környezeti költségek, mint eredetileg gondolták
Mint azt egy 2011-es tanulmány is jelezte, a tenyésztett hús számos előnnyel járhat a hagyományos hússal szemben: 78-96%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, 7-45%-kal kevesebb energiát és 82-96%-kal kevesebb vizet igényelne. Újabb kutatások azonban arra utalnak, hogy hosszú távon a laboratóriumban termesztett hús környezeti hatása nagyobb lehet, mint az állattartásé. A korábbi kutatásokkal ellentétben ezek a tanulmányok nemcsak a kibocsátott gázok jellegét vették figyelembe, hanem a sejttenyésztéshez szükséges infrastruktúrák energiaköltségeit is.
Az állatok immunrendszere természetes módon védi őket a bakteriális és egyéb fertőzésekkel szemben. A sejttenyésztés esetében ez nem így van, és tápanyagokban gazdag környezetben a baktériumok sokkal gyorsabban szaporodnak, mint az állati sejtek. Ahhoz, hogy ne olyan steak készüljön, amely több baktériumból áll, mint húsból, elengedhetetlen a szennyeződés elkerülése, ami magas szintű sterilitást igényel.
A gyógyszeriparban a sejttenyésztést szigorúan ellenőrzött és fertőtlenített “tiszta helyiségekben” végzik. A sterilitást leggyakrabban eldobható műanyag anyagok használatával biztosítják. Ez jelentősen csökkenti a szennyeződés kockázatát, de műanyaghulladékot termel, amelynek szintje az ökoszisztémákban már most is riasztó. A tenyésztési anyagok egy része rozsdamentes acélból készül, és így gőzzel sterilizálható vagy mosószerekkel mosható, de ezeknek a kezeléseknek is vannak környezeti költségei.
Míg a gyógyszeripar környezeti hatásáról kevés tanulmány készült, a rendelkezésre álló adatok szerint a gyógyszeripar szénlábnyoma 55%-kal nagyobb lehet, mint az autóiparé.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állattenyésztés a hústermelésen kívül számos más funkciót is betölt. Hozzájárul az emberek által nem fogyasztható nagy mennyiségű növényi hulladék újrahasznosításához, és műtrágyát termel. Ezenkívül a legelők megkötik és tárolják a szenet. Mi fogja ezeket helyettesíteni, ha a húst sejttenyésztéssel állítják elő? Ez azt jelenti, hogy rendkívül bonyolult felmérni a hagyományos húsról a tenyésztett húsra való áttérés hosszú távú környezeti költségeit.
Anabolikus hormonok és hormonháztartást károsító anyagok: jelentős kockázatok
Az állatokban az izomtömeg lassan növekszik, és időbe telik, amíg az izomszatellit sejtek szaporodnak. Ahhoz, hogy néhány hét alatt elérjük azt, amit egy állat több év alatt termel in vitro, folyamatosan stimulálni kell a szatellit sejtek szaporodását növekedési faktorokkal, köztük anabolikus nemi hormonokkal.
Ezek a hormonok jelen vannak az állatokban és az emberekben, valamint a hagyományos húsban is. Serkentik a sejtek fehérjeszintézisét, ami az izomtömeg növekedését eredményezi. Az ipar ezért joggal nevezheti őket “természetes növekedési faktoroknak”. Túlzott expozíciójuknak azonban káros hatásai vannak. Európában a 81/602 irányelv 1981 óta tiltja a növekedési hormonok használatát a mezőgazdaságban. Ezt a tilalmat 2003-ban a 2003/74/EK irányelv megerősítette, és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2007-ben érvényesítette. Mekkora lesz ezeknek a hormonoknak a végső koncentrációja a tenyésztett húsban?
Mellett egyre több tanulmány dokumentálja az általánosan használt műanyag termékek toxicitását. Az endokrin diszruptorok, azaz a hormonrendszerbe beavatkozó és azt megzavaró vegyületek a műanyag csomagolásból átkerülhetnek az élelmiszerbe. Nem meglepő módon ugyanezt a jelenséget dokumentálták a műanyag tartályokban in vitro megtermékenyítéssel növesztett sejtkultúrákban is.
Hacsak nem ellenőrzik szigorúan a műanyag használatát a hús sejtkultúrás előállítása során, a hús már a csomagolása előtt szennyeződhet endokrin rendszert károsító anyagokkal és más anyagokkal.
Az egészséges és fenntartható táplálkozás nevelést is jelent
A termesztett húst ma olyan high-tech termékként mutatják be, amely ökológiailag és erkölcsileg is felelős lehet. De csak akkor válhat a hagyományos hús alternatívájává, ha meghódítja a világpiacot – más szóval, ha megfizethető árú lesz a fogyasztók számára és nyereséges a termelők számára, és ehhez nagy volumenű, alacsony költségű termelési technikákra van szükség. A termelés léptékének átalakításával továbbra is figyelembe veszik majd az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásokat?
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a magas húsfogyasztás nemcsak a környezetre, hanem az emberi egészségre is káros. Sok fogyasztó azonban nincs tisztában ezzel, vagy nem hajlandó elfogadni ezeket a következtetéseket.
A fenntartható és egészséges táplálkozás eléréséhez ezért elengedhetetlen a tájékoztatás és az oktatás javítása, hogy tájékozott vitát ösztönözzünk a húsfogyasztás kulcsfontosságú kérdéséről.