A traumának való kitettség több évvel az esemény után is befolyásolhatja az egészséges emberek agyműködését; növelheti a mentális egészségügyi problémákra való fogékonyságot a jövőben
WASHINGTON – A traumának való kitettség elegendő változást okozhat az agyban ahhoz, hogy az emberek évekkel később túlreagáljanak egy ártalmatlan gesztusra, még azoknál is, akiknek nincs stresszel kapcsolatos rendellenességük, állítja egy új kutatás. Úgy tűnik, hogy a nagy intenzitású traumák közelsége hosszú távú hatást gyakorolhat az egészséges emberek agyára és viselkedésére anélkül, hogy aktuális klinikai rendellenességet okozna. Ezek a finom változások azonban a későbbiekben növelhetik a mentális problémákra való fogékonyságot. Ezekről az eredményekről az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) által kiadott Emotion című folyóirat májusi számában számolnak be.”
Az, hogy a trauma hosszú távú hatást gyakorolhat az egészséges emberek agyára, úgy bizonyították be, hogy néhány évvel egy trauma átélése után mérték a felnőttek érzelmi ingerekre adott reakcióit – mondta a vezető szerző Barbara Ganzel, PhD és munkatársai. A kísérletben 22 egészséges felnőtt félelmetes és nyugodt arcokat nézett, miközben funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás (fMRI) segítségével mérték a kétoldali amygdala aktivitását (az agy azon része, amely az érzelmi intenzitást értékeli, és amely érzelmi emlékeket képez és tárol) 3,5 és 4 évvel 2001. szeptember 11. után.
A résztvevők mindegyike volt valamilyen szinten kitéve a szeptember 11-i eseményeknek. A szerzők azt akarták meghatározni, hogy egy traumatikus esemény – szeptember 11. – közelsége 41 és 48 hónappal a terrortámadások után érzékenyíti-e az agy egyes részeit az érzelmi ingerekre. A résztvevők közül tizenegyen 2001. szeptember 11-én 1,5 mérföldön belül voltak a World Trade Centertől, a többi 11 résztvevő pedig legalább 200 mérföldre lakott tőlük . A kontrollcsoport – azok a résztvevők, akik 2001. szeptember 11-én legalább 200 mérföldre laktak New Yorktól – később az MRI-vizsgálat idején New York nagyvárosi területére költöztek.
A tanulmány szerint azok a résztvevők, akik 9/11-én 1,5 mérföldön belül voltak a World Trade Centertől, szignifikánsan nagyobb kétoldali amygdala-aktivitást mutattak a félelmetes és a nyugodt arcokra, mint azok, akik több mint 200 mérföldre laktak. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a múltban bekövetkezett traumatikus eseményeknek való kitettség összefüggésbe hozható a több évvel későbbi érzelmi reakciókkal azoknál az embereknél, akik közel voltak az eredeti traumához. Ennek ellenére a résztvevők a képalkotás idején nem feleltek meg a PTSD, a depresszió vagy a szorongás diagnózisának kritériumainak. Valamennyi résztvevőt átvilágították pszichiátriai, orvosi és neurológiai betegségekre.
Ez az eredmény arra utal, hogy a nagy intenzitású traumaexpozíciót követő fokozott amygdala-reaktivitás lassan regenerálódhat, és felelős lehet a mindennapi érzelmi ingerekre adott fokozott reakciókért, mondták a szerzők. Ráadásul a 9/11-én a World Trade Centerhez legközelebbi csoport több jelenlegi tünetről és a trauma idején is több tünetről számolt be, mint a 9/11-től távolabbi csoport. Ezek a tünetek közé tartozott a fokozott arousal (pl. alvászavar, ingerlékenység, hipervigilancia), az elkerülés (pl. nem akarnak a belvárosba menni, holott korábban szívesen tették ezt) és az intrúzió (pl. visszatérő és nyomasztó emlékek vagy álmok). És azok, akik 9/11-ről számoltak be, mint az életük során átélt legsúlyosabb és legintenzívebb traumáról, szintén nagyobb agyi aktivitást mutattak a félelmetes arcok láttán.
“Eredményeink arra utalnak, hogy a traumának való kitettségnek hosszú távú neurobiológiai korrelációi lehetnek, még azoknál az embereknél is, akik ellenállónak tűnnek. Mivel ezek a hatások enyhe, standardizált érzelmi ingerek (nem pedig konkrét trauma-emlékek) segítségével voltak megfigyelhetők, ezek a hatások tovább terjedhetnek a mindennapi életben, mint korábban gondoltuk” – mondta Dr. Ganzel. “Régóta tudjuk, hogy a traumának való kitettség évekkel a trauma után a mentális zavarok iránti későbbi sebezhetőséghez vezethet. Ez a kutatás a sebezhetőség hátterében álló biológiával kapcsolatban ad támpontokat. Ha tudjuk, hogy mi történik, jobban tudjuk majd, hogyan segíthetünk.”
Cikk: “A 9/11 utóhatásai: A trauma intenzitásának és visszatérésének hatása a kimenetelre”, Barbara Ganzel, PhD, Sackler Institute for Developmental Psychobiology, Weill Medical College of Cornell University; B.J. Casey, PhD, Sackler Institute for Developmental Psychobiology, Weill Medical College of Cornell University; Gary Glover, PhD, Lucas Magnetic Resonance Image Center, Stanford University; Henning U. Voss, PhD, Citigroup Biomedical Imaging Center, Weill Medical College of Cornell University; Elise Temple, PhD, Cornell University; Emotion, Vol. 7, No. 2.
Barbara Ganzel, PhD, sajtókapcsolati irodáján keresztül érhető el — Nicola W. Pytell (iroda) 607-254-6236 vagy (mobil) 607-351-3548; vagy e-mailben.
A washingtoni székhelyű American Psychological Association (APA) a legnagyobb tudományos és szakmai szervezet, amely a pszichológiát képviseli az Egyesült Államokban, és a pszichológusok legnagyobb szövetsége a világon. Az APA tagságához több mint 148 000 kutató, oktató, klinikus, tanácsadó és hallgató tartozik. A pszichológia 54 részterületén működő szakosztályain és 60 állami, területi és kanadai tartományi szövetséggel való kapcsolatain keresztül az APA a pszichológia mint tudomány, mint szakma és mint az emberi jólét előmozdítását szolgáló eszköz előmozdításán dolgozik.