A vádlihúzódás kezelése

Ebben a hírlevélben arról beszélgetünk, hogyan ismerjük fel a vádlihúzódás jeleit, valamint a kezelési és kezelési módszereket, beleértve a fizikoterápiát.

A hirtelen húzódás az alsó lábszárban a séta, futás vagy ugrás során elég gyakori probléma. Attól függően, hogy milyen súlyosan sérült meg a vádlija, a vádlihúzódás vagy egy kis kínzó fájdalom lehet járás közben, vagy teljesen kivonhatja Önt a rendszeres tevékenységéből, és esetleg mankóval kell járnia! Reméljük, hogy segítünk többet megtudni a vádlihúzódás anatómiájáról, okairól, tüneteiről és rehabilitációjáról.

Anatómia
A vádli egy formás testrész, amelyet a legtöbb ember úgy ismer, mint azt a területet, amely keményen dolgozik, hogy felemeljen a lábujjakra és segítsen ugrani. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy a vádli területének kidudorodását több izom is létrehozza.

A nagy izom, amely a vádli izomzatának nagy részét alkotja, és amelyet a legtöbb ember ismer, az úgynevezett gastrocnemius izom. Ez az izom az egyik végén a sarok hátsó részétől (az Achilles-íntól) a másik végén a combcsont alsó végéig húzódik. Mivel ez az izom a bokaízületnél és a térdízületnél is keresztezi egymást, mindkét ízület számára van funkciója. A gastrocnemius izom lefelé irányítja a bokát, vagy orvosi kifejezéssel élve, plantar-flexálja a bokát. Ezt a műveletet arra használjuk, hogy felemeljük magunkat a lábujjhegyre, és ugrás közben felfelé toljuk magunkat.

A gastrocnemius funkciója a térd körül az, hogy segít behajlítani a térdet, ami segíti a térd feloldását a tökéletesen egyenes térdhelyzetből. A gastrocnemius izomnak két különálló része van; ezeket mediális és laterális fejnek nevezzük. Egy jól definiált vádli esetében ez a két fej hátulról könnyen látható, amint az alany lábujjhegyre emelkedik. A mediális fej messzebbre nyúlik lefelé a vádliban, mint az oldalsó fej.
A vádlit alkotó második izom a soleus izom. Ez az izom egy hosszú, lapos izom, amely a gastrocnemius izom mögött és közvetlenül a sípcsont (tibia) hátsó része mentén helyezkedik el. A soleus-izom a gastrocnemius-izommal közösen a sarok hátsó részén (Achilles-ín) kapcsolódik.) Nem keresztezi a térdízületet, hanem egyszerűen a sípcsont hátsó részén és az alsó lábszár külső oldalán lévő csont, az úgynevezett fibula hátsó részén kapcsolódik. A gastrocnemius izom két fejét és a soleus izmot együttesen triceps surae-nak nevezzük.
A soleus izom a gastrocnemius izommal együtt a lábfej talpi hajlítására szolgál. Amikor a térd behajlítva van, a gastrocnemius biomechanikailag hátrányban van, ezért a soleus izom a fő izom, amely a plantár-flexiós műveletet végzi. Amikor például autóban ülünk, és megnyomjuk a gáz- vagy fékpedált, a soleus izom dolgozik a legkeményebben. A talp talpflexióján kívül a soleus-izom egyik másik legfontosabb funkciója az, hogy segít a mindennapi egyenes testtartásunkban, mivel ellenáll annak, hogy túlságosan előrefelé ingadozzunk; ha a soleus-izom nem lenne folyamatosan munkában, elesnénk!
A triceps surae izmok együttesen különösen keményen dolgoznak járás közben. Amikor a sarok a talajhoz ér, ezek az izmok azért dolgoznak, hogy lelassítsák az alsó lábszárat, és ellenálljanak annak, hogy túlságosan előre mozduljon. Ahogy a lépés előrehalad, ezek az izmok a lábfej plantáris hajlításán dolgoznak, és felkészítik azt arra, hogy a következő lépésre előre lendüljön.
A vádli hátsó részén található utolsó izmot plantaris izomnak nevezzük. Ez egy nagyon kicsi, vékony, kötélszerű izom, amely inkább a vádli területén kívül helyezkedik el. Ez az izom keresztezi a térdet és a bokát is, és szintén az Achilles-ínhoz csatlakozik. Ez az izom a gastrocnemiusszal és a soleusszal együtt dolgozik a lábfej plantáris hajlításában.
Mi okozza a vádlihúzódást?
A vádlihúzódás vagy vádlihúzódás akkor következik be, amikor a vádliban lévő izom túlfeszül vagy túlterhelődik. Még ha a túlnyújtásból vagy túlterhelésből eredő sérülés inkább a vádliizom felső vagy alsó részén lévő rögzítő inat érinti is, akkor is a vádlihúzódás kifejezés alá sorolják. A vádlihúzódás bekövetkezhet a vádli egyszeri túlnyújtása vagy túlterhelése miatt (akut sérülés), vagy a vádli ismétlődő, időnkénti használata miatt (túlhasználati sérülés).
Bár a három vádliizom bármelyikében előfordulhat húzódás, leggyakrabban a nagy gastrocnemius izomban fordul elő, annak mérete és az a tény miatt, hogy két ízületet (a térdet és a bokát) keresztezi. Pontosabban a gastrocnemius medialis feje az, amely a leggyakrabban szenved izomhúzódást. A következő leggyakoribb izomhúzódás a soleus, majd a plantaris izom. A vádlihúzódás gyakran akkor következik be, amikor a vádliizmok excentrikusan dolgoznak (nyújtás közben dolgoznak), például ugrásból lefelé jövet, és akkor is, amikor újra ugráshoz készülünk ellökni magunkat. A húzódás leggyakrabban az egyik izom izom-ín találkozásánál (ahol az izom az ínhoz csatlakozik) következik be, de bárhol előfordulhat az izomhas mentén is.
Az életkor előrehaladtával a test szövetei veszítenek rugalmasságukból, beleértve az izmokat és az inakat is. Emiatt a húzódások, beleértve a vádlihúzódásokat is, gyakoribbak az aktív középkorú betegeknél. A szöveti változások mellett ezek az emberek gyakran “hétvégi harcosok”, akik hétközben keveset tesznek azért, hogy izmaik rugalmasak és erősek maradjanak, de hétvégén agresszívan sportolnak, ami szintén nagyobb kockázatnak teszi ki őket.
Hogyan osztályozzák a vádlihúzódásokat?
Az általános izomhúzódásokra vonatkozóan több osztályozási rendszert dolgoztak ki és használnak, de a leggyakrabban használt rendszer három fokozatot tartalmaz. Ezek a fokozatok használhatók a vádlihúzódás leírásakor. Meg kell jegyezni, hogy minden izomhúzódás magában foglalja néhány izomrost szakadását:
I. fokozat (enyhe): Nagyon kevés izomrost sérült meg. A fájdalom csak a kiváltó tevékenységet követő napon érezhető. A vádli ereje és mozgástartománya teljes marad, de fájdalmas lehet, és nem észlelhető duzzanat vagy zúzódás.
II. fokozat (közepes): Ez a legnagyobb és legváltozatosabb kategória. Ebben a kategóriában sok izomrost szakad el, ami a talpflexiós erő csökkenését és gyakran korlátozott mozgástartományt eredményez a másik irányba (a lábfej felfelé húzása, vagy dorsi-flexió). Néhány izomrost sértetlen és ép marad. Fájdalom jelentkezik mind a vádli nyújtásakor, mind az izomerő vizsgálatakor. Gyakori a duzzanat és a véraláfutás.
III. fokozat (súlyos): Az érintett vádliizom minden rostja teljesen elszakadt. Ez azt jelenti, hogy az izom teljesen két részre szakadt, vagy az izomhas elszakadt az ínhoz való rögzítésétől. A III. fokozatú húzódást súlyos duzzanat, fájdalom és véraláfutás kíséri. A szakadás miatt nehéz erőt kifejteni a talpflexió erőpróbáján, azonban a többi, nem sérült vádliizom kompenzálhatja, hogy némi erőt kezdeményezzen. A fájdalom miatt a mozgástartomány erősen korlátozott.
Milyen érzés a vádlihúzódás?
Egy vádlihúzódásra több tünet is utalhat. Az, hogy milyen tüneteket érez, attól függ, hogy milyen fokú húzódást szenvedett el:
● hirtelen fellépő fájdalom, vagy egy adott eseményhez kapcsolódóan másnap jelentkező fájdalom/érzékenység
● izomgörcs a területen
● merevség vagy feszülés a területen
● a lábujjhegyre állás, séta vagy kocogás által súlyosbított tünetek
● fájdalom a sérült vádli területének érintésekor
● enyhe, közepes, vagy súlyosan korlátozott mozgástartomány, amikor megpróbálja felhúzni a lábát vagy nyújtani a vádliját
● csökkent erő a sérült izomban
● zúzódás vagy elszíneződés a területen vagy a bokájában vagy a lábfejében (a gravitáció lefelé viszi a zúzódást a végtagján)
● helyi duzzanat a területen vagy a bokájában vagy a lábfejében
● “csomós” érzés
● olyan érzés, mintha megrúgták vagy megütötték volna a láb hátsó részén (általában súlyos húzódás, de az is lehet. Achilles-ín szakadás esetén is előfordulhat)
● “pukkanás” hallatszik a sérüléskor (általában szintén súlyos húzódás vagy ismét előfordulhat Achilles-ín szakadás esetén)
● helyi gödör vagy dudor az érintett területen a szakadt izomrostok miatt (általában II. vagy III. fokú súlyos húzódás esetén)
Rehabilitáció
A vádlihúzódása fizikoterápiájának kezdeti megközelítése attól függ, hogy a sérülése után mennyi idővel keres kezelést. Az azonnali védelmi vonal közvetlenül a vádlihúzódás elszenvedése után a jég és a kompresszió alkalmazása kell, hogy legyen, amelyet pihenés és magasra helyezés követ. A sérülés után azonnal alkalmazott jég alkalmazásának előnyeit a legújabb kutatások kezdik megkérdőjelezni, mivel az megállíthatja a nagyon szükséges gyulladásos reakciót, de az általános konszenzus még mindig a jég alkalmazása. A kompresszió alkalmazása első védelmi vonalként rendkívül fontos. Ez általában az érintett terület bebugyolálásával történik. A legújabb bizonyítékok alátámasztják a kompresszió kritikus szerepét a másodlagos szövetkárosodás megelőzésében.
Az Amber Hill Therapy Centersben az akut vádlihúzódások kezelésének kezdeti célja a fájdalom, valamint a területen fellépő másodlagos gyulladás csökkentése. A gyógyulási folyamat elindításához szükség van némi kezdeti gyulladásra, de a nagymértékű gyulladásos válasz másodlagos gyulladáshoz és másodlagos sejtkárosodáshoz is vezethet, amely olyan szöveteket érint, amelyek nem álltak közvetlen kapcsolatban a kezdeti sérüléssel. A jég és a kompresszió nagyban hozzájárulhat ennek a káros másodlagos szöveti sérülésnek a csökkentéséhez. Mivel a vádlisérülésből eredő duzzanat gyakran a bokában vagy a lábfejben köt ki, mivel a gravitáció lefelé húzza azt, a boka megemelése, amíg még duzzanat van, nagyban segíthet a felesleges szöveti folyadéknak a szív felé történő visszaáramlásában és a végtagból való távozásában.
A gyógyulás első néhány napja után megmaradó gyulladás nem kívánatos, ezért a gyógyulás ezen szakaszára a cél a megmaradt duzzanat végleges megszüntetése. A sérült terület vagy a területet körülvevő szövetek masszírozása hasznos lehet mind a duzzanat, mind a fájdalom csökkentésében. A húzódás súlyosságától és a sérülés óta eltelt időtől függően a közvetlenül a szakadt vádliizom fölött végzett masszázs lelassíthatja a gyógyulási folyamatot, és más izomszövődményekhez vezethet, ezért mindenképpen vegye figyelembe a fizikoterapeuta tanácsát, hogy érdemes-e ezt önállóan elvégeznie.
A fájdalom vagy a gyulladás enyhítésére szolgáló gyógyszerek gyakran nagyon hasznosak lehetnek a vádlihúzódás általános kezelésében.

A húzódás mértékétől és a gyógyulás stádiumától függően a fizikoterapeuta javasolhatja, hogy keresse fel orvosát, hogy megbeszéljék a gyulladáscsökkentő vagy fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazását a fizikoterápiás kezeléssel együtt. Fizikoterapeutája akár közvetlenül is felveheti a kapcsolatot orvosával, hogy tanácsot kérjen tőle az Ön egyedi esetére vonatkozó gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban.

Amint a kezdeti fájdalom és gyulladás csillapodik, a fizikoterapeuta a vádli mozgásterjedelmének és erejének javítására fog összpontosítani. A vádli izomzatának mozgását növelő korai statikus nyújtások arra ösztönzik a gyógyuló szöveteket, hogy ellenálljanak a terhelésnek, és biztosítják, hogy ne veszítse el a mozgástartományt. Ahogy a mozgástartománya javul, agresszívabb nyújtások kerülnek bele, azonban a nyújtást úgy kell korlátozni, hogy az soha ne okozzon fájdalmat.
A mozgástartomány végén érzett gyengéd nyújtás legyen a határ, különben további károsodást szenvedhet a vádliizom. Ahogy az izom előrehalad a gyógyulási folyamatban, dinamikus nyújtásokat (gyors mozdulatok, amelyek gyorsan nyújtják a szöveteket) is tanítani fognak, és beépítik a rehabilitációs edzésprogramjába, hogy felkészítsék a vádlit a megterhelőbb mozgásokra, például a hosszan tartó járásra, lépcsőmászásra és ugrásra.

A dinamikus nyújtásokat a szövetek aktivitásra való felkészítésére használják, míg a statikus nyújtások inkább a rugalmasság növelésére összpontosítanak.

A pihenés szintén fontos része a fizikoterápiás kezelésnek. A “relatív pihenés” kifejezés a pihenés mértékét írja le az Ön által végzett normál tevékenységhez képest. Ha fájdalmat érez, miközben semmit sem csinál, az azt jelenti, hogy a sérülés súlyosabb, és a fizikoterapeuta teljes pihenést javasolhat, amikor vagy nem végez semmilyen tevékenységet, vagy csak könnyű tevékenységet végez, például néhány gyengéd nyújtást. Ha a fájdalma javul, akkor a pihenés és az aktivitás egyensúlya a másik irányba fog elmozdulni úgy, hogy a szokásosnál több pihenésre lesz szüksége a vádlijának, de fokozatosan növelni fogja az aktivitást, beleértve az agresszívabb nyújtásokat és az erősítést, amíg a tünetek nem térnek vissza.

AA nyújtási gyakorlatok mellett a gyógytornász erősítő gyakorlatokat is fel fog írni, hogy a vádlija újra csúcsformába kerüljön. Kezdetben a terapeutája azt javasolhatja, hogy csak izometrikus izomösszehúzódásokat végezzen, ami azt jelenti, hogy az érintett izmot megfeszíti anélkül, hogy a hozzá tartozó ízületeket ténylegesen megmozgatná. Az ilyen típusú összehúzódásra példa lehet, ha a lábát laposan a falnak támasztva ül, és nekinyomja magát a falnak anélkül, hogy a bokáját ténylegesen megmozdítaná. Ez a fajta összehúzódás hatékony módja annak, hogy elkezdje erősíteni a vádliját. Ahogy az izom gyógyulása folytatódik, agresszívebb erősítést írnak elő, amikor a testsúly egy részével vagy teljes testsúlyával felemelkedik a lábujjakra. Ha szükséges, a terapeuta szabad súlyokkal, gumiszalagokkal vagy csövekkel, súlyzókkal vagy kardiovaszkuláris gépekkel, például helyhez kötött kerékpárral vagy futópaddal végzett erősítő gyakorlatokat ír elő, hogy tovább növelje a vádli erejét és állóképességét. Ahogy a vádlija teljesen meggyógyul, a terapeuta excentrikus típusú erősítéssel fogja kiegészíteni a rehabilitációs programját. Az excentrikus gyakorlatok olyanok, amelyek terheléssel terhelik az izmot, miközben az megnyúlik. Az ilyen típusú gyakorlatok a rehabilitációs program részeként szükségesek ahhoz, hogy a vádliját felkészítsék a normál mindennapi tevékenységhez és a sportoláshoz való visszatérésre. A vádli excentrikus gyakorlataira példa a lépcső végéről való leereszkedés vagy az ugrásból való leszállás. Elég gyakran az izom excentrikus összehúzódása okozta a vádlihúzódást, ezért az izom edzése (amikor eljön az ideje), hogy ellenálljon az ilyen típusú erőnek, döntő fontosságú annak biztosításához, hogy ne sérüljön meg újra. A plyometria az erőerősítés egyik formája, amely különösen fontos része a vádlihúzódás utáni rehabilitáció utolsó szakaszának, különösen akkor, ha sportol. A plyometria ismétlődő ugrásokat foglal magában, amelyek arra kényszerítik a vádliizmot, hogy erőt fejtsen ki, miközben ismétlődően rövidül és hosszabbodik. Ez a fajta edzés maximálisan megterheli a vádliizmot.

Az izom nyújtása és erősítése mellett a fizikoterapeuta javasolhatja a vádli szalagozását, tekercselését vagy egy puha támaszték/szorító használatát a vádlira, hogy segítse a kezdeti duzzanatot, és támogassa az izmot a rehabilitáció során. Még azt is megtaníthatják Önnek, hogyan ragassza be vagy tekerje be az izmát, hogy Ön maga is meg tudja csinálni.

Az Amber Hill Terápiás Központokban a vádlihúzódás kezelésének kritikus része a tanácsadás, hogy végre visszatérhessen a teljes normál fizikai aktivitási szintre. A vádlihúzódás könnyen súlyosbodhat, ha nem megfelelő időben túl nagy terhelés éri. A vádlihúzódás könnyen újra súlyosbodhat. Az ismétlődő vádlihúzódás elkerülése érdekében kulcsfontosságú, hogy fokozatosan visszatérjen a normál fizikai aktivitáshoz. A gyógytornász tanácsai a rehabilitációs folyamat minden egyes szakaszában elfogadható aktivitási szintre vonatkozóan felbecsülhetetlen értékűek lesznek, és segítenek abban, hogy a lehető leggyorsabban, de a lehető legbiztonságosabban térjen vissza tevékenységeihez.

Végeredményben a vádlihúzódás az egyik vádliizom rostjainak szakadását jelenti, és a gyógyulási idő a húzódás súlyosságától függően változik. Ha vádlihúzódást tapasztal, hagyja, hogy az Amber Hill Therapy Centers szakértő gyógytornászai segítsenek Önnek a húzódás súlyosságának meghatározásában, valamint a megfelelő rehabilitációs program irányításával segítsenek visszatérni a mindennapi tevékenységéhez vagy sportjához.