A vámpírmítoszok egy valódi vérzékenységből erednek

A vámpír fogalma megelőzte Bram Stoker Drakula grófról szóló meséit – valószínűleg több évszázaddal. De vajon léteztek-e valaha is vámpírok?

1819-ben, 80 évvel Drakula megjelenése előtt John Polidori angol-olasz orvos megjelentette A vámpír című regényét. Stoker regénye azonban a vámpírokról alkotott leírásaink mércéjévé vált. De hogyan és hol alakult ki ez a fogalom? Úgy tűnik, hogy a vámpírjelenséget övező folklór azon a balkáni területen keletkezett, ahol Stoker Drakula grófról szóló meséjét elhelyezte.

Bram Stoker <em>Dracula</em> lett a vámpírok etalonja. (Penguin Random House)

Stoker soha nem utazott Erdélybe vagy Kelet-Európa más részeire. (A fiktív gróf által birtokolt területek a mai Románia és Magyarország területén lennének.)

Az író Dublinban született és nevelkedett. Oscar Wilde és William Gladstone barátja volt. Egyszerre volt liberális és honpárti – Írország önrendelkezését támogatta. A színház felé fordult, és a londoni Lyceum Színház üzletvezetője lett. Vambery Árminnal, egy magyar íróval való barátsága vezetett a vámpírfolklór iránti rajongásához. Vamberyvel konzultált a Drakula megírásakor, amelynek főszereplőjét lazán Vlad, az 1431-ben Erdélyben született vérszomjas fejedelemről mintázta.

A mítosz orvosi forrása

De honnan ered a vámpírok mítosza? Mint sok mítosz, ez is részben tényeken alapul. A porfíriának nevezett vérbetegség, amely évezredek óta velünk van, elterjedt a kelet-európai nemesek és királyi családok körében. A porfíria egy örökletes vérbetegség, amelynek következtében a szervezetben kevesebb hem – a hemoglobin, a vörösvértestekben található fehérje kritikus összetevője, amely a tüdőből a test szöveteihez szállítja az oxigént – termelődik. Valószínűnek tűnik, hogy ez a rendellenesség a vámpírmítosz eredete. A porfíriát ugyanis néha “vámpírbetegségként” emlegetik.”

Nézzük meg a porfíriás betegek tüneteit:

A vámpírfolklór elemei megfelelnek a porfíria tüneteinek. ()

Napfényérzékenység: Extrém érzékenység a napfényre, ami az arc eltorzulásához, a bőr megfeketedéséhez és szőrnövekedéshez vezet.

Fogak: Az arc eltorzulása mellett a betegség ismételt rohama miatt a fogíny visszahúzódik, így a fogak szabaddá válnak, amelyek ilyenkor agyaraknak tűnnek.

Vérivás: Mivel a porfíriás személyek vizelete sötétvörös, a néphit azt feltételezte, hogy vért isznak. Valójában egyes orvosok azt javasolták, hogy ezek a betegek igyanak vért, hogy kompenzálják a vörösvérsejtjeik hibáját – ez az ajánlás azonban állati vérre vonatkozott. Valószínűbb, hogy ezek a betegek, akik csak sötétedés után mentek ki, úgy ítélték meg, hogy vért keresnek, és az agyaruk vezetett a vámpírokról szóló népmesékhez.

A fokhagymával szembeni ellenszenv: A fokhagyma kéntartalma porfíriás rohamhoz vezethet, ami nagyon heves fájdalommal jár. Ezért a fokhagymával szembeni ellenszenv.

Tükörben nem látható tükröződések: A mitológiában a vámpír nem képes tükörbe nézni, illetve nem látja a tükörképét. A porfíria okozta arctorzulások idővel súlyosbodnak. A rossz oxigénellátás az arcszövetek pusztulásához, az arcszerkezet összeomlásához vezet. A betegek érthető módon kerülik a tükröket.

Félelem a feszülettől: A spanyol inkvizíció idején (1478-1834) állítólag 600 “vámpírt” égettek el máglyán. E megvádolt vámpírok közül néhányan ártatlanul szenvedtek porfíriában. A porfíriás betegeknek jó okuk volt félni a keresztény hittől és a keresztény szimbólumoktól.

A betegség akut rohamai jelentős fájdalommal, valamint mentális és fizikai zavarokkal járnak. Ezt az állapotot III. György angol királynak tulajdonították, bár az utólagos elemzések kétségbe vonták, hogy a porfíria volt az “őrület” oka.”

Porfíria

Most, a porfíriáról szerzett tudományos ismereteink birtokában, ahelyett, hogy félnénk ezektől az emberektől, szerethetjük és gondoskodhatunk róluk. A porfíria továbbra is gyógyíthatatlan, és a kezelés elsősorban szupportív: fájdalomcsillapítás, folyadékpótlás és az akut rohamokat kiváltó gyógyszerek és vegyi anyagok kerülése. Némi sikert értek el az őssejt-transzplantációval.

Tudhatott Stoker a porfíria létezéséről és/vagy a vámpírfolklórral való kapcsolatáról? Csak 1911-ben, nyolc évvel Stoker könyvének megjelenése előtt, H. Gunther osztályozta a porfíria betegségeit (több típusa létezik). George Harley orvos, kutató és író azonban néhány évvel korábban már leírt egy porfíriás beteget.”

Gótikus regénye révén Stoker minden bizonnyal elnyeri az orvostudomány és a mítoszok összefonódásának legjobb példájáért járó díjat!

Ez a történet az Of Plagues and Vampires című könyv szerkesztett kivonata: Hihető mítoszok és hihetetlen tények az orvosi gyakorlatból, írta Michael Hefferon.