A vietnami népesség és fejlődés áttekintése

Drámai népességváltozás

Az 1999. április 1-jei népszámlálás idején Vietnam lakossága valamivel több mint 76 millió volt, ezzel a világ 13. legnagyobb országa. 1979 és 1999 között közel 24 millió fővel gyarapodott az ország lakossága. De annak ellenére, hogy évente több mint 1 millió emberrel bővül a népesség, Vietnam népességének növekedési üteme drámaian lelassult. Az 1990-es évek végére a növekedési ütem az észak és dél 1975-ös egyesítése óta a legalacsonyabb szintre csökkent: 2000-ben évi 1,4 százalék volt.

1979 és 1989 között az ország lakossága 22,7 százalékkal nőtt, de 1989 és 1999 között a növekedés 18,5 százalékra csökkent. Ez a csökkenés arra vezethető vissza, hogy sok házaspár gyorsan növekvő vágya, hogy családjuk méretét két gyermekre korlátozzák.

A kilencvenes években Vietnamban a népességnövekedés üteme meredeken csökkent: az évtized eleji közel 2 százalékról 2000-re 1,4 százalékra. Ennek a változásnak a jelentőségét akkor lehet értékelni, ha a népességnövekedési rátát a “megduplázódási idő” szempontjából gondoljuk végig. A 2 százalékos növekedési ütem, ha fennmarad, 35 év alatt megduplázza a népességet, de az 1,4 százalékos ütemhez 50 évre lenne szükség. Tekintettel az ország születési rátájának folyamatos csökkenésére, a népességnövekedés ütemének további csökkenése az elkövetkező években igen valószínű.

Vietnam kor- és nemi megoszlása 1979-ben a magas termékenységgel rendelkező ország klasszikusan széles bázisát mutatta. A piramis alján lévő három legszélesebb sáv, amely a legfiatalabb, 0-14 éves korcsoportokat képviselte, a népesség 43 százalékát tette ki, ami nagyon fiatal kormegoszlás. Körülbelül 20 évvel később ez az arány 32 százalékra csökkent, ami még mindig viszonylag fiatal népesség. Vietnam 2000-es korszerkezetének igen szembetűnő jellemzője, hogy a két “legfiatalabb” sáv kisebb, mint a közvetlenül felette lévők. Ennek eredményeként maga a korszerkezet gyakorlatilag biztosítja a jövőbeni lassabb népességnövekedést, mivel ezek a fiatalabbak felfelé haladnak a piramisban, csökkentve a potenciális szülők számát.

1. ábra
Népesség kor és nem szerint, Vietnam 2000

Forrás: Vietnam 2000

Fource: Egészségügyi Minisztérium, Egészségügyi statisztikai évkönyv 2000.

A népsűrűség mindig is aggodalomra adott okot Vietnamban, különösen a Vörös-folyó deltájában (északkeleten), amely messze a legsűrűbben lakott régió, 1999-ben 1 136 fő/négyzetkilométerrel. Az elmúlt évtizedben az országos népsűrűség 37 fővel nőtt négyzetkilométerenként. Az ország népsűrűsége Délkelet-Ázsia és a világ egyik legsűrűbben lakott országává teszi az országot.

A termékenység csökkenése volt az elmúlt évek egyik legfontosabb demográfiai változása. A teljes termékenységi ráta (TFR), vagyis az az átlagos gyermekszám, amelyet egy nő az uralkodó születési arányszámok mellett életében megszülne, 1999-re 2,3-ra csökkent. Ez majdnem az a szint, amelyen minden pár “pótolja” önmagát, így a népességnövekedés végül nullára csökken. A csökkenés drámai jellege nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk a jelenlegi TFR-t az 1979-es értékkel: közel 5 gyermek jut egy nőre.

A jelenlegi alacsony születésszám ellenére továbbra is nagy regionális különbségek vannak az országban. A termékenység a Vörös-folyó deltájában és délkeleten a legalacsonyabb az országban, ami részben Vietnam legnagyobb városainak, Hanoinak, illetve Ho Si Minh-városnak köszönhető. A születési arányszámok szinte mindig alacsonyabbak a városi területeken, mint a vidéki területeken. A hegyvidéki régiókban továbbra is a legmagasabb a termékenység, nevezetesen a központi felföldön és északnyugaton.

A függőségi arányszám a gyermekek (0-14 éves korig) vagy a tipikus nyugdíjkorhatárt (itt 60 évesnek tekintjük) meghaladó idősek száma 1000 munkaképes korú (15-59 éves) emberre vetítve. A fiatalokat és az időseket egyetlen eltartottsági arányszámba – az idős-gyermek eltartottsági arányszámba – lehet összevonni. Vietnamban a 15-59 évesek 1000 főre jutó gyermeklétszáma (a gyermek-függőségi arány) 1979 óta folyamatosan csökken, ahogy az a születési ráta csökkenése miatt várható volt. A 15-59 évesek 1000 főre jutó idősek száma (az időskorúak eltartottsági aránya) 1979 óta stabil maradt, de az előrejelzések szerint az 1999-es 14-ről 2024-re közel 17-re emelkedik.

Egészségügyi javulások és kihívások

A születéskor várható élettartam – az általános egészségi állapot kulcsfontosságú mutatója – mára magas szintre emelkedett Vietnamban. Egy újszülött lány ma már körülbelül 70 éves életkorra számíthat, amivel Vietnam egy szintre került más délkelet-ázsiai országokkal, például Indonéziával, a Fülöp-szigetekkel és Thaifölddel. Meglepő módon a népszámlálási becslések szerint az 1990-es években a fiúk esetében gyorsabb volt a növekedés, akiknek a várható élettartama egy évtized alatt 3,5 évvel nőtt.

A 90-es években a csecsemőhalandóság szintje következetesen csökkent – az 1989-es 44,5 halálozás 1000 születésre jutó 1 év alatti csecsemőhalálozásról 1999-re 36,7-re. A legjelentősebb a javulás a városi területeken, ahol a csecsemőhalandóság közel felére csökkent az 1989-es és az 1999-es népszámlálás között. A csecsemőhalandóság csökkentésében a nagyobb kihívást a vidéki területek jelentik, ahol ugyanebben az időszakban mindössze 7 százalékos csökkenést regisztráltak.

A csecsemőhalandósági arányok országszerte egyenlőtlenek. A városokban, például Hanoiban és Ho Si Minh-városban a csecsemőhalandóság alacsony, megközelíti néhány európai országét. Néhány tartományban azonban, különösen az etnikai kisebbségi régiókban, a csecsemőhalandósági arányok a világ legmagasabbjai közé tartoznak. Ez összefügghet az egészségügyi ellátás nehéz terepviszonyok miatti akadályokkal és a nagyobb családméretekkel.

A védőoltási arányokat gyakran tekintik a kisgyermekek egészségének jó mutatójának, és Vietnam folyamatos fejlődést ért el ezen a területen. A 10 éves és annál fiatalabb gyermekek közül négyből hármat beoltottak gyermekbénulás, kanyaró, diftéria, pertussis, tetanusz és tuberkulózis ellen. Ez közel 50 százalékos növekedést jelent a lefedettségi arányban 1993 és 1998 között.

Noha a HIV/AIDS előfordulása Vietnamban sok más fejlődő országhoz képest nem volt magas, a helyzet most gyorsan változik. Az első hivatalosan bejelentett HIV/AIDS-eset 1991-ben fordult elő. 2001-re a számuk 43 000 fölé emelkedett, és körülbelül 3560 ember halt bele a betegségbe. Ennél is aggasztóbb azonban az évente jelentett új esetek növekvő száma. 1999-ben körülbelül 22 816 HIV/AIDS-fertőzött volt, szemben az 1995-ös kevesebb mint 4000-rel. A 2001-re vonatkozó riasztó adatok azt mutatják, hogy a fertőzöttek száma majdnem megduplázódott az 1999. évihez képest. A HIV/AIDS mára komoly – és gyorsan gyorsuló – nemzeti egészségügyi válsággá vált. A helyzet még súlyosabb, ha figyelembe vesszük, hogy sok országban az esetek valódi száma valószínűleg sokkal magasabb a bejelentettnél.

2. ábra
Reportált HIV/AIDS-esetek Vietnamban, 1991-2001

Forrás: 1997-es demográfiai és egészségügyi felmérés.

Az oktatási arányok javulása, a szegénységi arányok csökkenése

Általánosságban 10 felnőttből több mint 9-nek nincs semmiféle iskolai végzettsége, bár az 1989-es népszámlálás óta némi javulás tapasztalható: 1989-ben a felnőttek 92,7 százaléka nem rendelkezett képesítéssel, ami 1999-re 91,5 százalékra csökkent. A képesítéssel rendelkezők közül a legnagyobb növekedés az egyetemi vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében volt, ez a csoport a lakosság 1,8 százalékáról 3,0 százalékra nőtt. Ez az a fajta fejlődés, amelyet folytatni kell, ha Vietnam el akarja érni fejlesztési céljait, és növelni akarja részvételét a globális kereskedelemben és kereskedelemben.

A gazdasági növekedés az 1990-es években végig nagyon magas ütemet tartott. A jelenlegi 7 százalék körüli átlagos éves növekedési ütem mellett Vietnam gazdasági teljesítménye 10 évente megduplázódna. 1991 és 2000 között az egy főre jutó átlagos bruttó hazai termék 2 076 576 VND-ről (135 USD) 3 531 661 VND-re (229 USD) nőtt (1994-es állandó árakon), ami kilenc év alatt jelentős növekedés, ami a vietnami életszínvonal folyamatos emelkedésére utal.

A gazdasági növekedés valószínű következménye, hogy az 1990-es években gyorsan csökkent a szegénységi küszöb alatt élő lakosság aránya. (A szegénységi küszöb 1998-ban 1 789 871 VND (116 USD) volt). A csökkenés országszerte minden régióban megfigyelhető volt. Messze a legdrámaibb volt a javulás délkeleten, ahol a szegénységben élők aránya az 1993-as 32,7 százalékról 1998-ra 7,6 százalékra csökkent. A szegénység csökkenése újabb jeleként értékelhető annak, hogy az országban jól halad a gazdasági fejlődés.”

A fogamzásgátlók elérhetősége ellenére magas az abortusz aránya

A termékenység csökkenése Vietnamban a nők szülőképes korcsoportjainak többségében megfigyelhető. Ez a csökkenés a leggyorsabban a szülőképes korú idősebb nők körében következett be, ami gyakran megfigyelhető a születésszám csökkenésének időszakában. A legfiatalabb nők körében azonban viszonylag kevés változás történt a gyermekvállalási arányban.

A nők reproduktív egészsége számos tényezőn alapul, többek között azon az életkoron, amelyben a gyermekvállalás megkezdődik. Az országban a gyermekvállalás nagy része hivatalos házasságon belül történik, és a vietnami nők jellemzően csak jóval 20 éves koruk után lépnek házasságra. Valójában a nőknek csak a fele házasodik 25 éves kora előtt. A házasságkötés életkori mintázata az elmúlt években következetes volt.

A fogamzásgátlók használata az 1980-as évek vége óta folyamatosan emelkedik Vietnamban, amint azt az 1988-as és 1997-es demográfiai és egészségügyi felmérések (DHS) egyértelműen mutatják. A nők csaknem háromnegyede használja a családtervezés valamilyen formáját, és 10-ből majdnem 6 használja a családtervezés valamely modern formáját (például a tablettát, a spirált, a sterilizációt vagy az óvszert).

A modern fogamzásgátlást használó nők közel 70 százaléka számolt be a spirál használatáról az 1997-es DHS-ben. Az 1988-as DHS során ez az arány közel 90 százalék volt, tehát egyértelmű, hogy az alkalmazott módszerek típusai némileg változatosabbá váltak. Az óvszerhasználat a párok körülbelül 1 százalékáról napjainkra közel 6 százalékra nőtt. Országos szinten a fogamzásgátlók használata északon a legmagasabb, és dél felé haladva csökkenő tendenciát mutat; a hagyományos módszerek is valamivel gyakoribbak délen. Az IUD-t használó modern fogamzásgátlók aránya szintén alacsonyabb délen.

A terhesség alatti rendszeres szűrővizsgálatok szükségessége jól ismert mind az anya, mind a gyermek egészsége, valamint a szülés során esetlegesen felmerülő problémák feltárása érdekében. A havi látogatások az ajánlott gyakorlat, és bár Vietnam messze elmarad ettől a céltól, az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint biztatóan emelkedő tendencia figyelhető meg. A szülés előtti látogatások száma 1992 óta megduplázódott az átlagosan kevesebb mint egy-két látogatásról.

A szüléskor rendelkezésre álló minőségi orvosi ellátás szintén alapvető fontosságú az anya és a baba egészsége szempontjából. Vietnamban a szülések alig több mint háromnegyede zajlik képzett segítő közreműködésével. A szülések körülbelül egynegyedét orvos, további felét pedig nővér, szülésznő vagy orvosi asszisztens végzi. Tízből körülbelül hat szülésre egészségügyi intézményben kerül sor, de az otthon vagy máshol történő szülések nagy aránya továbbra is aggodalomra ad okot.

Vietnamban az abortuszszolgáltatások, beleértve a menstruáció szabályozását is, könnyen elérhetők az állami és magánintézményekben. A felmérési adatokból kitűnik, hogy a vietnami nők gyakran folyamodnak abortuszhoz a fogamzásgátlás hiánya és a fogamzásgátlás sikertelensége miatt. Becslések szerint egy átlagos vietnami nő élete során körülbelül 1,3 abortuszon esik át. Az abortuszok aránya régiónként igen eltérő, az 1997-es DHS-ben általában az ország északi részéről jelentették a legmagasabb arányokat.

Az Egészségügyi Minisztérium által bejelentett abortuszok száma az 1990-es években folyamatosan csökkent. Az abortuszok száma 2000-ben feleannyi volt, mint nyolc évvel korábban. Az abortuszok számának csökkenése egyértelműen jótékony hatással van a nők reproduktív egészségére, és közvetlen következménye a fogamzásgátlók használatának növekedésének és a nem tervezett terhességek elkerülésének. Köztudott azonban, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák a sok magánúton végzett abortuszt, a terhességmegszakítás egy olyan típusát, amelyet gyakran fiatalabb, egyedülálló nők vesznek igénybe.

3. ábra
Teljes abortuszszám Vietnamban, 1997

Forrás: 1997-es demográfiai és egészségügyi felmérés.

A migránsokat vonzó városi területek

Az urbanizáció üteme Vietnamban az elmúlt 10 évben felgyorsult, miután 1979 és 1989 között csekély növekedést mutatott. A százalékos arányok azonban elrejtik a városi népesség növekedését. 1979 és 1999 között a városi lakosság 10,1 millióról 18,1 millióra nőtt. Bár a gyors urbanizáció új kihívások elé állíthatja a városokat a lakhatás és a közlekedés terén, gyakran a gazdasági fejlődés kulcsfontosságú mutatójának és hozzájárulójának tekintik. Más délkelet-ázsiai nemzetekhez képest Vietnam mégis viszonylag vidéki marad.

Amint Vietnam tovább fejlődik, várható, hogy a népesség eloszlása a vidéki területekről a városi területek, valamint az új gazdasági övezetek felé fog eltolódni. Régiónként a migrációs mozgások mintázata általában következetes volt, ahogyan azt az 1989-es és az 1999-es népszámlálás is jelentette. Csak két régióba érkezett nettó vándorlási egyenleg: a délkeleti és a középső felföldre. Általánosságban elmondható, hogy a migránsok nettó áramlása az ország északi részeiből a déliek felé következetesen megmaradt.

A migrációt tartományok szerint vizsgálva világosabb képet kapunk a migránsok célállomásáról. Alapvetően négy terület vonzza elsősorban a migránsokat: Ho Si Minh-város városi területei, Hanoi, Da Nang és a középhegységi régió. Csak Ho Si Minh-város 1994 és 1999 között több mint 400 000 migráns nettó egyenlegét fogadta, míg a szomszédos tartományok, mint Binh Phuoc, Ba Ria-Vung Tau és Dong Nai szintén vonzónak bizonyultak az új lakosok számára. Ezzel szemben a Hanoival szomszédos tartományok – az egyetlen Vörös-folyó tartomány, amely vonzotta a migránsokat – nem tapasztaltak nettó migránsáradatot.

Többnyire a magasabb várható élettartam eredményeként a 60 éves és idősebb emberek száma figyelemre méltóan emelkedett. 1979-ben 3,7 millió idős ember volt, ami az összlakosság 6,7 százalékát tette ki. Ez a szám 1989-re 4,6 millióra emelkedett, majd 1999-re 6,2 millióra ugrott, ami az összlakosság 8,1 százaléka. Az idősek csaknem 60 százaléka nő, és az idősek mintegy négyötöde vidéken él.

A Vörös-folyó deltájában a legmagasabb az idősek aránya. A nyolc tartományból hat (Hai Duong, Hung Yen, Ha Nam, Nam Dinh, Thai Binh, Ninh Binh, Ha Tinh és Quang Nam), ahol a legmagasabb az idősek aránya (1999-ben 10 százalék és több), ebben a régióban található.

Népesség öregedése

Az idősek egészségi állapota sokat javult az elmúlt évtizedekben, de továbbra is ez az egyik legjelentősebb probléma. Az idősek életkörülményeiről szóló 1999-es felmérésben a 60-64 évesek körében 17,3 százalékról a 75 éves és idősebbek körében mindössze 4,7 százalékra csökkent azoknak az időseknek az aránya, akik jó egészségi állapotukról számoltak be. Ugyanezen korcsoportokban 26,2 százalékról 63,7 százalékra emelkedett azoknak az időseknek az aránya, akik rossznak mondták az egészségi állapotukat.

Az idősek tisztelete alapvető, hagyományos érték Vietnamban. Az idősek fontos szerepet játszanak, és tapasztalataik és képességeik révén jelentősen hozzájárulnak a közösség fejlődéséhez. A kormány jelentős figyelmet fordít az idősekről való gondoskodásra, és ez számos jogalkotási dokumentumban jól tükröződik. Az 1992-es alkotmány kimondja, hogy “A szülők felelősek a gyermekek jó állampolgárrá neveléséért. A gyermekek felelőssége, hogy tiszteljék szüleiket és nagyszüleiket, és gondoskodjanak róluk” (64. cikk). “Az időseket, a fogyatékkal élőket és az árva gyermekeket az állam és a társadalom támogatja” (87. cikk). Az emberek egészségének védelméről szóló törvény szerint “Az idősek elsőbbséget élveznek az egészségügyi ellátásban és lehetőséget kapnak arra, hogy általános egészségi állapotuknak megfelelően járuljanak hozzá a társadalomhoz” (41. cikk).

A Vietnami Idősek Szövetsége 1995 májusi megalakulása óta gyorsan növekedett, 6 millió tagot számlál, és minden közösségre kiterjesztette tevékenységét. Az idősek szerepének és gondozásának további előmozdítása érdekében a Nemzetgyűlés 2000. április 28-án elfogadta az Idősekről szóló rendeletet. Ez az első alkalom, hogy Vietnamban ilyen átfogó, az idősek kérdéseivel foglalkozó politikát hirdettek ki.

Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése

Az 1980-as évek közepének reformjai óta elért általános társadalmi-gazdasági eredményekkel együtt a nők helyzete és a nemek közötti egyenlőség is jelentősen javult Vietnamban. Az írni-olvasni tudás terén a nők közel azonos szintre kerültek a férfiakkal, ami éles eltérést jelent a múlthoz képest, amikor az 50 éves és idősebb nőknek csak kétharmada tudott írni-olvasni.

A nők reproduktív egészségére 1994 óta több erőfeszítést fordítanak. Ez jelentős javulást eredményezett a nők reproduktív egészségének számos fontos mutatójában.

A férfiak részvétele a családtervezési gyakorlatban azonban továbbra is szerény. A férfiak sterilizációja sokkal alacsonyabb, mint a nőké (0,5 százalék vs. 6,3 százalék, 1997-es DHS). Ennek eredményeképpen a 2001-2010-es nemzeti népesedési stratégia a nemek közötti egyenlőséget fontos tényezőként említi a pótlólagos termékenység, a jobb életminőség és a fenntartható fejlődés elérésében.

A nemek közötti egyenlőtlenség még mindig sok tekintetben fennáll. A női írástudás magas aránya ellenére a nők iskolai végzettsége minden szinten alacsonyabb, mint a férfiaké, a magasabb szinteken pedig még nagyobb a különbség. A 15 éves vagy annál idősebb nők között közel háromszorosa a férfiakénak az iskolába soha nem járt nők aránya.

A nők fizetett munkaerőben való részvétele a férfiakéval vetekszik, és a 20-as éveikben járó nők több mint 80 százalékát teszi ki. A grafikonból kitűnik, hogy amint egy nő elkezd dolgozni Vietnamban, a gazdasági tevékenységben való részvétele folyamatos, és nem szakad meg a gyermeknevelés miatt. A fizetett munkában részt vevők mellett sok nő számol be a “háztartási munkáról” mint fő tevékenységről. Úgy tűnik, hogy a lányok is valamivel korábban lépnek be a munkaerőpiacra, mint a fiúk, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy korábban hagyják el az iskolát.

Hosszú távon a férfiak és a nők iskolai végzettsége közötti különbség drámaian csökkent. Az 55 éves és idősebb népességben a férfiak ötször nagyobb valószínűséggel rendelkeznek iskolai végzettséggel, de a fiatalabb korcsoportokban a férfiak aránya csak körülbelül másfélszerese a nőkének. Valójában a vietnami társadalomban és a munkaerőpiacon gyakran megfigyelhető a nők egyenjogúságának szintje. Az 55 év alattiak arányának javulása ellenére azonban kevés bizonyíték van arra, hogy a képzettségbeli szakadék tovább csökkent volna. Érdekes megjegyezni, hogy míg a legfiatalabb korcsoportban (15-49 évesek) a férfiak és a nők közel azonosak, várható, hogy a férfiak előnye idővel nőni fog, mivel a férfiak jelentős előnyt élveznek a főiskolai és egyetemi végzettségek terén.

Ez az előny a férfiak és a nők összehasonlító jövedelmére is hatással van. Felmérési adatok azt mutatják, hogy a férfiak jövedelme körülbelül másfélszerese a nőkének.

Még ha a nők nagyobb munkahelyi egyenlőséget értek el a férfiakkal, ezt nem mindig követi egyenlő anyagi kompenzáció. Ez egy összetett kérdés lehet, amely a férfiak és nők által valószínűsíthető foglalkozások típusaiból, a birtokolt képesítésekből, abból, hogy a munka teljes vagy részmunkaidős, valamint abból a tényből ered, hogy a férfiak hagyományosan sok magasabb pozíciót töltenek be.

Nemcsak hogy a nők gyakorlatilag egyenlő arányban biztosítják a munkaerőt, hanem gyorsan növekvő hangot is kaptak a nemzeti ügyekben. Jelenleg Vietnamban a legmagasabb a női parlamenti képviselők aránya Ázsiában. Az 1990-es évek végére a nők a nemzetgyűlés 26 százalékát tették ki, és közel 90 százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezett.

Környezeti kérdések

Vietnam teljes területe 329 241 km2. A népsűrűség az 1979-es 160 fő/km2 -ről 1989-re 195-re, majd 1999-re 232-re nőtt. A népsűrűség a Vörös-folyó deltájában a legmagasabb (1.136 fő/km2 ) és a legalacsonyabb északnyugaton, ahol mindössze 62 fő/km2. Az egy főre jutó mezőgazdasági földterület az 1943-as 0,25 hektárról 1995-re 0,10 hektárra csökkent.

A gyors népességnövekedés, a migráció és az urbanizáció Vietnamban új nyomást gyakorolt a környezetre, különösen a földhasználati minták, az erdők kiaknázása és a vízkészletek kimerülése következtében. Becslések szerint 1943-ban az erdősültség az ország 43 százalékát tette ki. Ma a természetes erdőborítás mintegy 28 százalékot tesz ki, ami körülbelül 9,4 millió hektárt jelent. A természetes erdőtakaró minden évben olyan tevékenységek miatt csökken, mint az illegális fakivágás és az erdőtüzek. Az újratelepítési programok azonban sok év alatt a teljes erdőterület nettó gyarapodását eredményezték. A korábbi erdőirtások és az illegális vadászat miatt számos emlős- és növényfaj eltűnt.

A biztonságos forrásból származó vízellátás alapvető emberi szükséglet. 1999-re a lakosság közel 80 százaléka jutott higiénikus vízhez, ami jelentős közegészségügyi előrelépés. Az egyes tartományok között azonban nagy különbségek vannak. A hegyvidéki és távoli tartományokban, valamint a Mekong-régióban még mindig nagyon alacsony a biztonságos vízhez való hozzáférés.

Vietnam egy olyan kihívással néz szembe, amely sok fejlődő ország számára ismerős: a gépjárművek gyors elterjedése, különösen a városokban. A személyes jövedelmek növekedésével és a járművek megfizethetőbbé válásával a környezetszennyezéssel kapcsolatos problémák jelentős városi problémává váltak. Sok városban a szennyezettségi szintek többszörösen meghaladják az elfogadható nemzeti szabványt. Az egyik megoldás valószínűleg a tömegközlekedési rendszerek jelentős fejlesztése lesz, hogy ezek a rendszerek fel tudják venni a versenyt a gépjárművek vonzerejével és kényelmével.

Perspektívák és kihívások

Ha a termékenység csökkenése a jelenlegi ütemben folytatódik, Vietnam 2005-re eléri a reprodukciós szintet (2,1). A közepes népesedési előrejelzés szerint Vietnam népessége a következő 25 évben eléri a 100 milliót, és a század közepére 120 milliónál stabilizálódik.

Vietnam egyértelműen jelentős előrelépést tett az egykor gyorsan növekvő népességnövekedés lassításában. A fenntartható nemzeti fejlődés szempontjából azonban új népesedési kihívások jelennek meg. A Vietnami Népesedési Stratégia 2001-2010 számos fő kihívást azonosított:

• Noha a termékenységi ráta az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, Vietnam népessége továbbra is nagy. Emellett a fiatal korszerkezet és a reproduktív korú nők számának jövőbeli növekedése jelentős népességnövekedési potenciált eredményez, amely még messze nem ért véget. A jelenlegi előrejelzések szerint a következő két évtizedben évente körülbelül 1 millió fővel fog növekedni a népesség. Meg kell jegyezni, hogy ez az előrejelzés az országos születési ráta folyamatos csökkenését feltételezi. Ha azonban a születésszám csökkenése a feltételezettnél lassabb lenne, a népességnövekedés még nagyobb lenne.
• A jelenlegi 2,3-as TFR összességében elég közel van a helyettesítési szinthez, de a születési arányszám tartományonként nagyon eltérő. A 61 városnak és tartománynak csak egyharmada érte el a helyettesítési termékenységi szintet vagy annál alacsonyabbat, míg a termékenység továbbra is magas az északi felföldön, a központi partvidéken és a középső felföldön. Más kérdések, köztük a modern fogamzásgátló módszerek csak mérsékelt elterjedtsége, a nem tervezett terhességek és az abortuszok – különösen a serdülők körében – nagy aggodalomra adnak okot a népesedési programba történő beruházások csökkenése idején. Nincs garancia arra, hogy a termékenység eddig megfigyelt csökkenése tartós lesz. A három vagy több gyermek születésének magas aránya és a nagycsaládok további preferálása, különösen a férfiak körében, a születési ráta tendenciáinak megfordulását okozhatja.
• A termékenység gyors csökkenése és a várható élettartam növekedése miatt Vietnam lakossága gyorsuló öregedési folyamatba kezdett. A 15 év alatti népesség az 1999-es 25 millióról 2010-re 21 millióra csökken. A csökkenés ellenére ez még mindig nagyszámú fiatal, akiknek oktatásra és foglalkoztatásra lesz szükségük. Ugyanebben az időszakban a 60 éves és idősebb népesség száma 6,2 millióról 6,9 millióra fog nőni, ami nagyobb igényeket támaszt a szociális biztonság és az egészségügyi szolgáltatások iránt. Az idősek számának ez a növekedése csak a kezdete lesz e csoport méretének erőteljes növekedésének, amely 2020-ban megközelíti a 11 milliót. E korcsoport ilyen mértékű növekedése példa nélküli Vietnamban. A legjobb munkaképes korú (15-59 éves) népesség 45 millióról 59 millióra fog nőni – ez hatalmas potenciál az ország számára, ha ezek a munkavállalók jól felkészültek a vietnami új gazdaságban betöltött új szerepekre.
• Az életminőség azonban még mindig alacsony. Az újszülöttek nyolc százaléka 2500 grammnál kevesebbet nyom, és az 5 év alatti gyermekek 36,7 százaléka alultáplált. Fontos megemlíteni azt is, hogy a teljes lakosság 1,5 százaléka testi és szellemi fogyatékos. Az új HIV-fertőzöttek száma évről évre gyorsan emelkedik, ami azt jelenti, hogy most van itt az ideje cselekedni egy pusztító nemzeti világjárvány elkerülése érdekében. Az egy főre jutó átlagos iskolai évek száma javításra szorul – 1997-1998-ban mindössze 6,2 évet jegyeztek fel. A szakképzett munkavállalók a munkaerőnek csak 20 százalékát teszik ki, míg más országokban ez az arány 50 százalék vagy még magasabb. A lakosság mindössze 2,9 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.
• A spontán migráció és a munkaerő szezonális mozgása pozitív hatásain túlmenően megnehezíti az alapvető szociális szolgáltatások nyújtását, miközben rontja a környezeti helyzetet.

Tisztán látszik, hogy Vietnam egy új korszak küszöbén áll. A felszínen a demográfiai átmenet a teljes termékenységi arányszám tekintetében a befejezéshez közeledik. Ez azonban részben az abortusz elfogadhatatlanul magas arányának köszönhető, így a nők reproduktív egészségének általános állapota Vietnamban továbbra is komoly probléma. A vietnami családtervezési program elsődleges céljának most a nem tervezett terhességek csökkentésére kell összpontosítania. Gazdasági szempontból Vietnam egyértelműen egy sokszínűbb gazdaság felé halad, amely várakozó exportpiacra termel termékeket. Ugyanakkor a munkaerő nagyrészt továbbra is a mezőgazdaságtól függ, és nem rendelkezik a modern gazdasághoz elengedhetetlenül szükséges készségekkel. Az oktatás tehát kulcsfontosságú lesz Vietnam jövője szempontjából.