A világ legnagyobb hala a nőstény bálnacápa, körülbelül 150 évig élhet
A hím és nőstény bálnacápák – szűrővel táplálkozó tengeri óriások – eltérő ütemben nőnek, a nőstények lassabban, de sokkal nagyobbak lesznek, mint a fiúk – derül ki egy kutatásból, amely mélyebb betekintést nyújt a Föld legnagyobb halának biológiájába.
A kutatók szerdán közölték, hogy tíz éven keresztül 54 bálnacápa növekedését követték nyomon az Ausztrália nyugati partjainál található hatalmas Ningaloo-zátonyban, ahová évente több száz ilyen lassan úszó, veszélyeztetett hal vándorol.
Mindkét nemű bálnacápáról megállapították, hogy a leggyorsabb növekedést fiatalon, évente körülbelül 20-30 cm-t (8-12 hüvelyk) ér el.
Az eredmények szerint a hímek valamivel gyorsabban nőnek, mint a nőstények, és körülbelül 8 méteres (26 láb) hosszúságnál érik el a platójukat, miután körülbelül 30 éves korukban elérik az ivarérettséget. A nőstények 14 méter körül álltak meg, amikor 50 éves koruk körül elérték az ivarérettséget.
Az elképzelések szerint a bálnacápák 100-150 évig is élhetnek. A leghosszabb ismert bálnacápa körülbelül 18 métert ért el.
“A bálnacápák figyelemre méltóak abban, hogy a nőstényeknek hatalmas, egyszerre akár 300 kölyköt is nevelnek. Az, hogy nagyon nagyok, szinte biztosan előfeltétele annak, hogy a nőstény testében ennyi kölyköt hordozzon” – mondta Mark Meekan, az Australian Institute of Marine Science tengerbiológusa, a Frontiers in Marine Science című folyóiratban megjelent kutatás vezetője.
A cápák hátán és oldalán barnás-szürkés színű, fehér foltokkal tarkított, alul fehér.
“Tanulmányunk az első bizonyíték arra, hogy a hím és nőstény cetcápák eltérő ütemben nőnek” – mondta Meekan. “Korábban a kutatóknak olyan halott cápák csigolyáiból kinyert növekedési és életkori becslésekre kellett hagyatkozniuk, amelyek vagy partra vetődtek, vagy amelyeket a halászat végzett. A minták nagyon korlátozottak voltak, és nem fedték le az állatok széles mérettartományát, ami megzavarta a növekedési minták megbízható becslésére tett kísérleteket.”
A cápák szűrő táplálkozók, nagy távolságokat úsznak át a világ trópusi óceánjaiban, hogy elegendő planktont találjanak a fenntartáshoz.
“Tanulmányunknak fontos következményei vannak a természetvédelem szempontjából” – mondta Meekan. “Ha sok évbe, 30 vagy még több évbe telik, amíg ezek az állatok ivaréretté válnak, akkor rengeteg veszélynek, például vadászatnak és hajócsapásnak eshetnek áldozatul, mielőtt esélyt kapnának a szaporodásra, ami sürgős feladattá teszi az ezekre az állatokra vonatkozó védelmi stratégiákat.”