A világ legnagyobb rágcsálói
A rágcsálók az emlősök legnagyobb csoportját alkotják, mintegy 1500 fajjal. A legismertebb rágcsálók a patkányok és az egerek, de a világ különböző ökológiai zónáiban és régióiban elterjedt óriásrágcsálók is vannak. Ezeket az óriásrágcsálókat az emberek időnként táplálékként fogyasztják az adott régióban. Az óriásrágcsálók főként növényekkel táplálkoznak, de egyesek mindenevők is.
A világ legnagyobb óriásrágcsálóinak fajtái
A capybara a világ legnagyobb rágcsálója, és Dél-Amerikában őshonos, olyan régiókban, mint Észak-Argentína, Venezuela déli része, az Andoktól keletre és Kolumbia. Feje és testhossza 1,06 és 1,34 méter között mozog, vállmagassága 50 és 62 centiméter között van, súlya pedig 35 és 66 kilogramm között lehet az ARKive Initiative tanulmányai szerint. A vízidisznónak tompa feje, ormánya, rövid, részben úszóhártyás lábai és kis farka van. Szőrzetének bevonata lehet sötétbarna, vöröses és sárgásbarna, az arcon, a faron és a végtagok külső felületén fekete foltokkal. Fűvel, gabonafélékkel, gyümölcsökkel és vízi növényzettel, például jácintokkal táplálkozik, mivel ügyes úszó. A vízidisznó reggel és este aktív, és 10-30 egyedből álló családi csoportokban él, amelyeket egy domináns hím vezet. A vízidisznók 12-18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget, miután a vízben párosodtak, és 150 vemhességi nap után akár 8 kölyköt is világra hoznak.
Az észak-amerikai hód
A hód Észak-Amerika legnagyobb rágcsálója. Úgy néz ki, mint egy óriás patkány, súlya 16 és 31,5 kilogramm között van, testhossza pedig legfeljebb 120 centiméter. Az észak-amerikai hódnak lebenyszerű farka és úszóhártyás hátsó lábai vannak, ami segíti az úszást. Rövid mellső lábain nagyméretű karmok is vannak. Külső bundájának színe a gesztenyebarnától a majdnem feketéig terjed. Az észak-amerikai hódnak apró szemei vannak, amelyeket úszás közben hártya véd a víztől. A hód gallyakkal, fakéreggel és bokrokkal táplálkozik. Elülső fogai segítségével hatalmas fákat tud kivágni, hogy megépítse rönklakását és miniatűr gátakat építsen a víz számára. Az észak-amerikai hód éjszakai életmódot folytat, titkolózik, és egy felnőtt párból és két-hat fiatal egyedből álló kolóniákban él. Évente egyszer párosodik, és 107 napos vemhesség után 3-4 hódfiókát hoz világra. A névadó Észak-Amerikán kívül az észak-amerikai hód megtalálható Argentínában, Finnországban és Kelet-Oroszországban.
Hoary mormota
A hoary mormota az észak-amerikai mókusfélék családjának legnagyobb testű tagja. Alaszka, Oregon északi része, Montana és Idaho egyes részei alpesi régióiban található meg. A Hoary Marmot súlya 2,5 és 4,5 kilogramm között mozog, testhossza pedig teljes kifejlett korában eléri a 76 centimétert – közölte az Alaszkai Hal- és Vadászati Minisztérium. A Hoary Marmot rövid lábakkal, kis kerek fülekkel és sűrűn szőrös farokkal rendelkezik. Elülső mancsai karmosak, hogy segítsék az odúk ásását, bundája pedig a fehértől az ezüstösön át a szürkésbarnáig terjed, a farka pedig vöröses színű. A mormota fűvel, bogyókkal, virágos növényekkel, gyökerekkel, mohákkal és zuzmókkal táplálkozik. Évente egyszer párosodik, és a nőstények 5 hetes vemhesség után 3-8 kölyköt hoznak világra. A Hoary Marmot kolóniákban él, amelyeket egy domináns hím, több szaporodó nőstény és azok kicsinyei, valamint kisebb hímek vezetnek. Birkóznak egymással és fütyülnek, amikor ragadozók, például sasok, rókák és prérifarkasok vannak a közelben, hogy elriasszák őket és riadóztassák a kolóniájukat. A hoary mormota élettartama 13-15 év.
Desmarest-hutia
A Desmarest-hutia, más néven kubai hutia, a legnagyobb hutiafaj. Ez a zömök, mindenevő rágcsáló olyan élőhelyeken honos, mint a montán felhőerdők, száraz tengerparti félsivatagok, féllombos erdők, hegyek és mocsaras területek Kubában – derül ki az Animal Diversity tanulmányából. A Desmarest Hutia hossza a fejtől a testig 46-60 centiméter között van, a farok hossza pedig 15-30 centiméter. Testtömege eléri a 8,5 kilogrammot. Sűrű és durva bundája a fekete, szürke, barna, vörös, sárga és krémszínű árnyalatai, vékony farkát pedig szőr borítja. A Desmarest hutia rövid lábakkal és széles lábfejekkel rendelkezik, amelyeken öt karmos lábujj található. Tápláléka levelekből, gyümölcsökből, fakéregből, gyíkokból és apró állatokból áll. A Desmarest-hutia párban vagy kis csoportokban él, és éjszakánként üreges sziklákon és fákon pihen. A hímek és nőstények vizelettel jelölik meg a területüket, és 10 hónaposan érik el az ivarérettséget. A Desmarest-hutia 120-126 napos vemhesség után egész évben 2-3 kölyköt hoz világra; fogságban 11,3 évig élnek.
Gambiai erszényes patkány
A gambiai erszényes patkány a világ egyik legnagyobb patkánya, 41 centiméteres feltűnően hosszú, fehér végű farkával. Pofáján erszényei vannak, amelyeket leginkább az élelem szállítására használ. Az orrtól a farokcsúcsig egy kifejlett gambiai erszényes patkány 75 centiméteres. Egy hím gambiai erszényes patkány átlagosan 1,3 kilogrammot, egy nőstény pedig 1,2 kilogrammot nyom a Kruger Nemzeti Park tanulmányai szerint. Ez a patkányfaj a partvidéki Nyugat- és Kelet-Afrikában, Közép-Afrikában, Dél-Afrika északkeleti csücskében és Angola déli részén terjedt el. Ezekben a régiókban a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint a gambiai erszényes patkánypopuláció erdőkben, erdőkben, mezőgazdasági területeken, sőt még külvárosi csatornákban is megtalálható. A gambiai erszényes patkánynak hosszú, sötét bajusza van, bundája szürkésfehér, hasa alatt halványabb. Apró szemeit fekete szemfolt veszi körül, elülső kis kezei fehéresek, hátsó lábai pedig lilásak. A gambiai erszényes patkány mindenevő, és növényekkel, valamint rovarokkal, például termeszekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. A párzást követően 27 napos vemhességi idővel rendelkezik, amely után két-négy kölyköt hoz világra, amelyek három hónap múlva elhagyják a fészket.A gambiai erszényes patkány éjszakai életmódot folytat, és nagyrészt magányosan él, kivéve szaporodáskor. Egyes afrikai országokban ezt a patkányt kiképezték, és veszélyes aknák kiszimatolására használják.
A legnagyobb rágcsálók természetvédelmi helyzete
A többi veszélyeztetett emlőstől eltérően a fent említett rágcsálókat nem fenyegeti veszély. Az IUCN vörös listája a legkevésbé aggályos kategóriába sorolja őket. Ez részben a környezetükkel szembeni ellenálló képességüknek és a magas szaporodási arányuknak köszönhető.