A viselet története

1450 körül, a nyomtatás feltalálásával új korszak köszöntött be, a gyorsan terjedő információk kora, amely új találmányokat, új stílusokat és új felfedezéseket tett lehetővé: a reneszánsz. Ez a színes korszak az olaszországi Firenzében kezdődött, de hamarosan átterjedt Európa többi részére is, és virágzott a zene, a művészet és az irodalom. Az ezt követő divatok, amelyek ezzel együtt jöttek, még mindig mélyen a késő középkori divat hatása alatt álltak, de saját személyiséggel is rendelkeztek. Angliában ezeket a divatokat néha Tudor vagy Erzsébet kori divatnak nevezik, mivel nagy hatással voltak rájuk az angol uralkodók, különösen I. Erzsébet. Ahogyan Olaszország a művészetek központjaként indult, úgy indult az új divatok központjaként is. Ahogy a középosztály terjeszkedett, a divat fontos időtöltéssé vált számukra, csakúgy, mint a nemesség számára. Az Európa-szerte elterjedt divat is egységesebbé vált, ahogy a közlekedés és a kommunikáció javult (ismét a nyomdának köszönhetően), és a viseleti ötletek és anyagok elterjedhettek az egész térségben.

A reneszánsz korszakban fennmaradt stílusok közé tartozott a slashing**, ahol a felsőruházatot hasítékokba vágták, az alsóruházatot pedig kissé áthúzták, a fodros, keményített és rakott anyagból készült kör alakú gallér (ezek a korszak előrehaladtával egyre nagyobbak és kidolgozottabbak lettek), valamint a levehető ujjak, amelyek lehetővé tették a ruhaváltás megfizethetőbb módját. A legyezők is nagyon népszerű kiegészítőkké váltak (különösen I. Erzsébet udvarában), miután Kolumbusz elhozta az első tollas legyezőt Izabella királynőnek Amerikából. Ezek többnyire inkább díszítésre, mint gyakorlati használatra szolgáltak, és ékszerekkel díszítettek, valamint elefántcsontból és drága tollakból készültek. Medici Katalin tette népszerűvé az összecsukható legyezőt, amelyet általában kis láncokkal vagy szalagokkal erősítettek a fűzőhöz. A zsebkendők a gazdagság és a hatalom jeleként is fontossá váltak. Sumptuárius törvényeket hoztak, amelyek megtiltották az alsóbb osztályok számára a használatukat. Egyre díszesebbé váltak, csipkével szegélyezettek és gyönyörűen hímzettek lettek. A csipke és a parfüm a reneszánsz idején jelent meg először.

A reneszánsz kezdetén a ruházat kerekebbé és teltebbé vált. A női ruhák magas derékkal, szögletes nyakkivágással és fineszes ujjakkal kezdődtek. A derékrészek azonban folyamatosan csökkentek, míg Erzsébet uralkodásának végére rendkívül alacsonyak, kúposak és V alakúak lettek. Az ujjak kerekebbek lettek, és tömöttnek kellett lenniük. A nyakvonalak továbbra is szögletesek maradtak, bár a korszak második felében gyakran a nyakig megemelték őket, hogy a fodroknak helyet adjanak. A farthingale a reneszánsz talán legnagyobb hozzájárulása volt. Amikor először használták, kúp alakú volt, drótkarikákkal, amelyek mérete fokozatosan változott (gyakran “spanyol farthingale”-nak nevezték). A korszak végére azonban kúpos hordó alakúvá szélesedett (“francia farthingale”). A farthingale növekvő mérete miatt sok anyagra volt szükség a felszereléséhez, és törvényeket hoztak, hogy megpróbálják visszaszorítani a használatát (ezeket a törvényeket nagyon figyelmen kívül hagyták). A szoknyák is rövidebbek lettek, hogy szép magas sarkú cipők és akár harisnyák is látszódhassanak rajtuk. Mondanom sem kell, hogy az egész reneszánsz alatt a kívánt női alak a széles vállakból, hosszú, keskeny derékból, lapos mellkasból és telt csípőből álló sziluettre változott, amelyet leginkább I. Erzsébet vékony, de mindig is befolyásos alakjáról mintáztak. Egy másik érdekes jelenség a női divatban az volt, hogy a nők a homlokukat és néha egész szemöldöküket is kitépték, hogy magas homloknak, és ezáltal intelligenciának tűnjön, amit a reneszánsz idején annyira imádtak.

A divat kronologikusan fejlődik, az első képen a korai reneszánszra jellemző olaszországi divat látható, magas derékkal és fineszes ujjakkal. Második kép a reneszánsz közepe felé tartó, főként a Tudor-udvar által befolyásolt divatokkal, szögletes nyakkivágással, tölcséres ujjakkal és kúpos spanyol fartingállal. Utolsó kép az Erzsébet uralkodásának végére kialakult divatról, gombszár ujjakkal, hosszú, V alakú derékkal, fodrokkal és hordó alakú francia farthingállal.

A férfi ruházat a vállak és a mellkas hangsúlyozásával kezdődött. Térdig érő tunikát és kabátot viseltek, derékban övvel, a mellkason és a felső ujjakon kitömve. Általában jerkineket, gyakran szőrmével bélelteket viseltek fölötte. Lapos, széles kalapot viseltek. Az ingeket teltre szabták, és a csuklónál és a nyaknál összefogták. A korszak végére azonban rövid, tök alakú törzsharisnyát viseltek szűk harisnyával, hogy megmutassák a férfi lábát, és a férfiak fűzőt kezdtek viselni, hogy karcsúsítsák a felsőtestet. A nőkhöz hasonlóan ők is megszerezték a V-alakú derékvonalat. Népszerűvé váltak a paszománcos hasú dublettek, valamint a birkalábujjú ujjak, a rövid köpenyek és a függőlegesebb, gyakran tollakkal díszített sapkák. A fodrok és a hozzájuk illő mandzsetták nélkülözhetetlenek voltak.

Az első kép a reneszánsz közepe felé tartó férfidivatot mutatja (előtte a férfidivat a késő középkori divatnak megfelelően maradt), párnázott vállakkal, jerkinnel, térdig érő tunikával, lapos sapkával és kacsalábon forgó cipővel. Második kép a késő reneszánszból, gombszár ujjakkal, rövid köpennyel, rövid törzsharisnyával, fodrossal és a doublet V-alakú derékrészével.

A szabó foglalkozása sokkal előkelőbbé vált, mivel a nemesek és még a középosztály is személyes szabókat fogadott fel a mindennapi ruhatáruk összeállítására. A szabócéhek és -vállalkozások elterjedtek és egyre nagyobb hatalommal bírtak, és sok szabó saját üzletet hozott létre. A kevésbé sikeres szabók utazgattak, és olyan embereknek dolgoztak, akik vidéken éltek, és így távolabb voltak a bevett szabóságoktól. A használt ruházat ugyanúgy sikeres piac volt, mint a középkorban. Mivel a ruhák a divathoz szükséges bonyolult díszítések miatt nagyon drágák voltak, sok embernek, különösen a középosztálybelieknek, a már viselt ruhákat használtruha-boltokban kellett eladniuk, hogy visszanyerjék az új ruhák vásárlásához szükséges pénzt.

A reneszánsz divatot összességében a bőség és az extravagancia olyan új skálája jellemezte, amelyet a középkorban soha nem értek el. Gátlástalanul használták az ékszereket, a gyöngyöket, az aranyat, a csipkét és az olyan technikákat, mint a szabás és a puffolás. Az ékszerek nagyon fontossá váltak ebben az időszakban, hogy jelezzék a gazdagságot és a pozíciót. Fashions truly reflected the love of art, discovery, and new inventions that defined the Renaissance.

**Note: all terms in italics will be defined in my next post

Read Full Post “