A vitathatatlanul legjobb kutyák a (kortárs) irodalomban

Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a kutyák és a könyvek a legjobb dolgok a világon. A kutyáknál és a könyveknél már csak a kutyás könyvek jobbak. Sok panaszom van az iskolákban a gyerekeknek kiosztott könyvekre, de azt hiszem, hogy valószínűleg az Old Yeller és az Ahol a vörös páfrányfenyő nő, sőt talán még A vadon hívása is kicsit jobban megszerettette néhány gyerekkel az olvasást, mint A jó föld vagy a Hamlet valaha is. (Bár, miért hal meg az a sok kutya a könyvekben? A gyerekek nem akarják, hogy a kutyák meghaljanak. SENKI sem akarja, hogy a kutyák meghaljanak. Nézd meg! https://www.doesthedogdie.com/) Bizonyára Lassie, Cujo és Marley is emlékezetes kutyák az irodalomban, egészen más okokból. De ki akartam emelni néhány szerzőt, akik olyan jól írnak kutyákat, hogy az ember úgy érzi, jobban ismeri a kutyákat, mint az embereket.

Life after Life by Kate Atkinson
(Little, Brown, and Company)

Senki sem ír úgy kutyát, mint Kate Atkinson. Kate egyszer azt mondta: “Elég kíméletlen író vagyok. Az egyetlen alkalom, amikor igazán rosszul éreztem magam, amikor megöltem egy karaktert, a Kulisszák mögött a múzeumban volt, amikor a kutyát háborúba küldték, és megölték. Az összetörte a szívemet. Ez többet elárul rólam – hogy a kutyák jobban megérintenek, mint az emberek.” Az Élet az élet után leginkább nagyszerű kutyákkal van tele, először ott van Bosun, aztán Lucky. A kutyák a szereplők nagy barátai, és vigaszt nyújtanak nekik a nehéz időkben. Szerintem a kutyák, amelyek vigaszt nyújtanak a karaktereknek, egy teljesen figyelmen kívül hagyott módja annak, hogy megmutassuk egy karakter sebezhetőségét. És Kate Atkinson ezt nagyon jól csinálja. Ráadásul van valami abban, ahogyan leírja a kutyákat, amitől az ember legszívesebben megsimogatná őket.

Lily and the Octopus by Steven Rowley
(Simon & Schuster)

This is a beautiful story about a man and his dog. It’s hard to really write anything about this book without giving away its beauty. Safe to say: it will make you cry.

The Goldfinch by Donna Tartt
(Little, Brown and Company)

Anyone who tells me that that Popper isn’t their favorite character in The Goldfinch is lying. Yes, that book is a masterpiece. But one of the main reasons that it is so great is the character of Popper. Popper is a maltese who belongs to Theo’s dad’s girlfriend Xandra. Popper is a totally evolved dog—he stays home alone when Xandra travels with a pet fountain from Petco and a feeder. A kutya ki van éhezve a figyelemre, Theo és új barátja, Boris pedig gyakorlatilag örökbe fogadják. Át is nevezik Popcsiknak. Az, ahogyan az összes szereplő bánik a kutyával, árulkodó róluk – Xandra nem vesz róla tudomást, Theo gondoskodik róla, Borisz pedig komédiázásra használja.

A kutya belseje Alexandra Horowitz
(Simon & Schuster)

Alexandra Horowitz nem regényíró, de olyan jól ír a kutyákról és a kutyák megismeréséről, hogy nem tudom megállni, hogy ne írjak róla itt. Az Inside of a Dog egy könyv arról, hogyan működnek a kutyák, mire gondolnak, kik ők legbelül. Elmondja, hogy a kutyák megérzik az idő szagát – megérzik az időt? De igen, minél erősebb egy szag, annál újabb. Mindent a szagláson keresztül tapasztalnak meg. És ezért lehet, hogy a kutyád már azelőtt tudja, hogy otthon vagy, mielőtt belépnél az ajtón. Már (szó szerint) egy mérföldről megérzi a szagodat. Ezt a könyvet rendszeresen konzultálok, amikor a kanapéval szemben bámulom a kutyámat, és azon gondolkodom, hogy “mi folyik abban az aranyos kis fejedben (és orrodban)?”.”

Hyperbole and a Half by Allie Brosh
(Simon & Schuster)

Ez a könyv grafikus esszéket tartalmaz különböző témákról – szorongásról, szerelemről, költözésről és állatokról. Az egyik legtökéletesebb írást tartalmazza a kutyákról, amit valaha olvastam. Ilyen például a “A kutyák nem értik az olyan alapfogalmakat, mint a költözés”, amely egy országon átívelő költözés története két kutyával, akik egyszerűen nem értik. Később a könyvben van egy hasonló című, nem kapcsolódó esszé: “A kutyák útmutatója az alapvető fogalmak megértéséhez”. Ez utóbbi a kutyák alapvető téveszméit tartalmazza, köztük a “Méheket kellene ennem” és a “Probléma: zaj. Terv: Még több zajt csapni” és a legjobb: “Danger” in which she notices what her dog thinks is dangerous (balloons, vacuums, plastic bags, sometimes rocks) and not dangerous (moving cars, lawn mowers). This book makes me laugh out loud and weep profusely every time I read it.