Actuary

Egy nap az aktuárius életéből

Az aktuárius összegyűjti és elemzi a tényeket, valamint megbecsüli a kockázatokat és a hozamokat, hogy pénzügyi tervezési döntéseket hozzon egy adott szakterületen. Aktuáriusként sok időt töltesz számokkal való munkával. Az időd akár 65 százalékát is emberekkel való munkával, a célok meghatározásával, a munka felülvizsgálatával és a számok kutatásával töltöd. “Eleinte igazi tanulási élmény – egyáltalán nem olyan, mint az iskola” – írta egy aktuárius, utalva a munkája során megkövetelt interperszonális és kommunikációs készségekre.” A feltörekvő aktuárius idejének jelentős részét a sokrétű, információ-specifikus vizsgákra való tanulással tölti, amelyeket minden aktuáriusnak le kell tennie. A kezdeti vizsgák olyan alapvető matematikai készségeket tesztelnek, mint a valószínűségszámítás, a számtan és a lineáris algebra, és “lakmuszpapír-tesztként” szolgálnak az aktuáriusi életre alkalmatlanok kizárására. Meglepő módon kevés említést találtunk a vizsgákra való tanulással töltött hosszú, munkán kívüli órákról és a társadalmi élet hiányáról, amelyet ez a kemény tanulás ösztönöz. Úgy tűnik, hogy az aktuáriusok élvezik a szakma által megkövetelt folyamatos képzést, függetlenül a személyes költségektől. Ezek a vizsgák jó mutatói az aktuáriusként való előrehaladásnak; a vizsgák teljes letétele öt és tíz év között van.

Hogyan lesz belőled aktuárius

Az aktuáriusi hivatáshoz részben a szerencsejátékos, részben a maratoni futó képességei szükségesek. Szükséged van egy szerencsejátékos megértésére a statisztika, a valószínűségszámítás és a kockázatelemzés terén. A legtöbb aktuárius matematikából vagy valamilyen üzleti területről szerez diplomát, bár az utóbbi időben az a tendencia, hogy egyre több olyan bölcsészhallgatót vesznek fel, akik magas matematikai képességeket tudnak felmutatni. A maratoni futók kitartására nem az órák miatt van szükség, amelyek meglehetősen elfogadhatóak, hanem az aktuáriusi vizsgák teljesítéséhez, amelyek letétele akár tíz évig is eltarthat. Ezeket a vizsgákat kétévente három szövetség bonyolítja le: The Society of Actuaries, a Casualty Actuarial Society (a baleseti aktuáriusok számára) és az American Society of Pension Actuaries. Míg minden egyes szervezet egy bizonyos szakterületre ad tanúsítványt, az első néhány vizsga elég általános ahhoz, hogy bármely konkrét karrierútra való tekintet nélkül is letehető.

A biztosításmatematikai karrier jelenlegi és jövőbeli kilátásai

A Blase Pascal és Pierre de Fermat által matematikailag leírt valószínűségszámítás tudományának fejlődésével lehetővé vált a valószínűségi táblázatok készítése bármilyen eseményre – halálesetre, balesetre, akár hitelkiesésre – vonatkozóan. 1792-ben a londoni Equitable Society of London (egy biztosító) úgy döntött, hogy ezeket a táblázatokat használja a biztosítási díjak meghatározásához, és így született meg az aktuárius szerepe. Edmund Halley – akiről a Halley-üstököst is elnevezték – kidolgozta az első halandósági táblázatot, és ezzel megszületett az életbiztosítási ágazat.Az aktuáriusok iránti igény a következő évtizedben várhatóan megnő, mivel a biztosítótársaságok, a nyugdíjbiztosítások és a nagyvállalatok felismerik a pontos statisztikai elemzés és a pénzforgalom kezelésének szükségességét. A számítógépes ismeretek kulcsfontosságúak az aktuáriusi fejlődés élvonalában, különösen a kötelezettségelemzés területén. Egy másik feltörekvő terület az egészségügy biztosításmatematikai tudománya; az orvosi technológia kiszámíthatatlan változásai és a járványos vírustörzsek megjelenése miatt a várható élettartam egyre nehezebben megjósolható és egyre inkább változó függőségű. Egyes aktuáriusok úgy vélik, hogy ezek a valószínűségek leírhatók, és bonyolult matematikával dolgoznak azon, hogy magyarázatot találjanak rájuk.

Az élet minősége

JELEN ÉS JÖVŐ

Az aktuáriusokat, akiket a szakmai társaságok “munkatársaknak” neveznek, kezdetben rotálják a különböző munkahelyek között a vállalaton belül, hogy megtanulják a különféle folyamatokat, amelyeket egy biztosító vagy nyugdíjtársaság követ. A kezdő aktuáriusok idejük nagy részét kutatással és az adatok előkészítésével töltik. Sokan élvezik, hogy ezek a korai évek nem járnak szakmai felelősséggel, főként azért, mert így rengeteg szabadidő marad az első néhány évet fémjelző vizsgákra való tanulásra. A lemorzsolódás alacsony, az elégedettség átlagos.

ÖT ÉVVEL KÉSŐBB

A “gyorsan haladók” ezen a ponton térnek el a többiektől, és azok, akiknek gondot okoznak a vizsgák, vagy nem találják kielégítőnek az elemzések készítését mások igényei alapján, távoznak (18Ð22 százalék). A fizetések emelkednek, és egyesek elnyerik a “fellow” szakmai címet. Az óraszámok növekednek, és a specializáció kritikussá válik – azok, akik ezen a ponton túl elhagyják a szakmát, elsősorban azért teszik ezt, mert elégedetlenek a szakterületükkel. Ezekben az években a munkahelyi teljesítmény a megkülönböztető jellemző; az aktuáriusok általában “nagyon versenyképesnek” tartják munkahelyüket és kollégáikat.”

TÍZ ÉVVEL KÉSŐBB

A sikeresen dolgozó aktuáriusok saját aktuáriusi tanácsadó céget alapítanak. Sokan elhagyják a tisztán biztosításmatematikai oldalt, és a menedzsment és a vállalati stratégiafejlesztés területére lépnek. Néhányan tovább haladnak a biztosításmatematikai ranglétrán, és az aktuáriusi tudományok “vezetőjévé” vagy “vezetőjévé” lépnek elő. Másokat a kormányzat vagy független kutatócsoportok vesznek fel statisztikai képességeik és egy adott szakterületen szerzett tapasztalatuk miatt.