Akut mieloid leukémia (AML) altípusai és prognosztikai tényezők

A legtöbb ráktípus esetében nagyon fontos a rák stádiumának (kiterjedésének) meghatározása. A stádium a fő daganat méretén és azon alapul, hogy a rák milyen messzire terjedt. Ez hasznos lehet a személy kilátásainak megjóslásában és a kezelésről való döntésben.

Az akut myeloid leukémia (AML) ezzel szemben általában nem képez daganatokat. Általában elterjedt a csontvelőben, és egyes esetekben más szervekre, például a májra és a lépre is átterjedt. Ezért az AML-t nem stádiumba sorolják, mint a legtöbb más rákos megbetegedést. Az AML-ben szenvedő személy kilátásai ehelyett más információktól függnek, például az AML altípusától (amelyet laboratóriumi vizsgálatok alapján határoznak meg), a beteg életkorától és egyéb laboratóriumi vizsgálati eredményektől.

Az AML altípusának ismerete nagyon fontos lehet, mivel néha befolyásolja mind a beteg kilátásait, mind a legjobb kezelést. Például az akut promielocitás leukémia (APL) altípusát gyakran olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek eltérnek az AML más altípusainak kezelésére használt gyógyszerektől. Ha nem tudja biztosan, hogy az AML melyik altípusa az Öné, kérdezze meg kezelőorvosát erről, és arról, hogy ez hogyan befolyásolhatja az Ön kezelését.

Az AML altípusok szerinti osztályozására használt két fő rendszer a francia-amerikai-brit (FAB) osztályozás és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) újabb osztályozása.

Az AML francia-amerikai-brit (FAB) osztályozása

A 70-es években francia, amerikai és brit leukémiaszakértők egy csoportja az AML-t altípusokra, M0-tól M7-ig terjedő altípusokra osztotta, aszerint, hogy milyen típusú sejtből fejlődik ki a leukémia, és mennyire érettek a sejtek. Ez nagyrészt azon alapult, hogy a leukémiasejtek hogyan néztek ki a mikroszkóp alatt a rutinszerű festés után.

Subtypes M0 through M5 all start in immature forms of white blood cells. Az M6 AML a vörösvértestek nagyon éretlen formáiból indul, míg az M7 AML a vérlemezkéket termelő sejtek éretlen formáiból indul.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) AML osztályozása

A FAB osztályozási rendszer hasznos lehet, de nem vesz figyelembe számos olyan tényezőt, amelyekről ma már tudjuk, hogy befolyásolják a prognózist (kilátásokat). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendszere, amelyet legutóbb 2016-ban frissítettek, tartalmaz néhány ilyen tényezőt, hogy megpróbálja az AML-t jobban osztályozni.

A WHO rendszere az AML-t több csoportra osztja:

AML bizonyos genetikai rendellenességekkel (gén- vagy kromoszóma-változásokkal)

• AML a 8. és 21. kromoszóma közötti transzlokációval
• AML a 16. kromoszóma transzlokációjával vagy inverziójával
• APL a PML-hez tartozó.RARA fúziós gén
• AML a 9. és 11. kromoszóma közötti transzlokációval
• AML a 6. és 9. kromoszóma közötti transzlokációval
• AML a 3. kromoszóma közötti transzlokációval vagy inverzióval
• AML (megakaryoblasztos) az 1. és 22. kromoszóma közötti transzlokációval
• AML a BCR-ABL1 (BCR-ABL) fúziós gén*
• AML mutált NPM1 génnel
• AML a CEBPA gén biallelikus mutációjával (ill, mutációk a gén mindkét példányában)
• AML mutált RUNX1 génnel*

*Ez még mindig egy “ideiglenes egység”, ami azt jelenti, hogy még nem egyértelmű, hogy van-e elég bizonyíték arra, hogy ez egy egyedi csoport.

AML myelodysplasiával kapcsolatos elváltozásokkal

AML korábbi kemoterápiához vagy sugárkezeléshez kapcsolódóan

AML másként nem meghatározott (Ide tartoznak azok az AML-esetek, amelyek nem tartoznak a fenti csoportok egyikébe sem, és hasonló a FAB besoroláshoz.)

• AML minimális differenciálódással (FAB M0)
• AML érés nélkül (FAB M1)
• AML éréssel (FAB M2)
• Akut. myelomonocytás leukémia (FAB M4)
• Akut monoblasztos/monocytás leukémia (FAB M5)
• Tiszta erythroid leukémia (FAB M6)
• Akut megakaryoblasztes leukémia (FAB M7)
• Akut bazofil leukémia
• Akut panmyelosis fibrosissal

Myeloid szarkóma (más néven granulocitaszarkóma vagy kloróma)

A Down-szindrómához kapcsolódó myeloid proliferációk

A differenciálatlan és bifenotípusos akut leukémiák nem tartoznak szorosan az AML-hez, hanem olyan leukémiák, amelyek mind lymphocytás, mind myeloid jellegzetességekkel rendelkeznek. Ezeket néha vegyes fenotípusú akut leukémiáknak (MPAL) is nevezik.

Az AML prognosztikai tényezői

Az AML altípusa fontos lehet a személy prognózisának (kilátásainak) meghatározásában. De más tényezők is befolyásolhatják, hogy egyes AML-es betegek kilátásai miért jobbak, mint másoké. Ezeket prognosztikai tényezőknek nevezzük. A prognosztikai tényezők segítenek az orvosoknak meghatározni, hogy az adott személynél mekkora a kockázata annak, hogy a leukémia a kezelés után kiújul, és hogy ezért több vagy kevésbé intenzív kezelést kell-e kapnia. Ezek közül néhány:

Kromoszóma (citogenetikai) eltérések

Az AML-sejtekben sokféle kromoszómaelváltozás lehet, amelyek közül néhány befolyásolhatja a személy prognózisát. Az alább felsoroltak a leggyakoribbak közé tartoznak, de sok más is létezik. Nem minden leukémiában fordulnak elő ezek a rendellenességek. Azoknak a betegeknek, akiknek az AML-je nem tartalmaz ezek közül egyet sem, általában kedvező és kedvezőtlen között vannak a kilátásaik.

Kedvező eltérések:

• Transzlokáció a 8. és 21. kromoszóma között (leggyakrabban az M2-es betegeknél látható)
• A 16. kromoszóma transzlokációja vagy inverziója
• Transzlokáció a 15. és 17. kromoszóma között (leggyakrabban az M3-as betegeknél látható)

Kedvezőtlen eltérések:

• Az 5. vagy 7. kromoszóma egy részének deléciója (elvesztése)
• A 3. kromoszóma transzlokációja vagy inverziója
• A 6. és 9. kromoszóma közötti transzlokáció
• A 9. és 22. kromoszóma közötti transzlokáció
• A 11. kromoszóma rendellenességei (a q23 helyen)
• Egy kromoszóma elvesztése, így a sejtnek csak 1 példánya van a normális 2 helyett (úgynevezett monoszómia)
• Komplex változások (amelyek 3 vagy több kromoszómát érintenek)

Génmutációk

Azok, akiknek a leukémiasejtjeiben bizonyos génmutációk vannak, jobb vagy rosszabb kilátásokkal rendelkezhetnek.

Az FLT3 gén mutációjával rendelkező AML-ben szenvedő emberek kilátásai például általában rosszabbak, bár az új gyógyszerek, amelyek az ezzel az abnormális génnel rendelkező sejteket célozzák meg, jobb kimenetelhez vezethetnek. A TP53, a RUNX1 és az ASXL1 gének mutációi szintén rosszabb kilátásokkal járnak.

Azoknak az embereknek viszont, akiknek a leukémiasejtjeiben az NPM1 génben van változás (és nincs más rendellenesség), jobb a prognózisa, mint azoknak, akiknél nincs ilyen változás. A CEBPA gén mindkét kópiájának változásai szintén jobb kimenetelhez kapcsolódnak.

Markerek a leukémiasejteken

Ha a leukémiasejtek felszínén a CD34 fehérje és/vagy a P-glikoprotein (MDR1 géntermék) található, az rosszabb kilátásokkal függ össze.

Kor

A 60 év felettiek általában nem járnak olyan jól, mint a fiatalabbak. Ennek részben az lehet az oka, hogy náluk nagyobb valószínűséggel fordulnak elő kedvezőtlen kromoszóma-rendellenességek. Néha más egészségügyi problémáik is vannak, amelyek megnehezíthetik számukra az intenzívebb kemoterápiás kezeléseket.

Fehérvérsejtszám

A magas fehérvérsejtszám (>100 000/mm3) a diagnózis felállításakor rosszabb kilátásokkal jár.

Az AML-hez vezető korábbi vérzavar

A korábbi vérzavar, például myelodysplasztikus szindróma rosszabb kilátásokkal jár.

A kezeléssel összefüggő AML

Az olyan AML, amely egy másik daganatos betegség miatt végzett kezelés után alakul ki, rosszabb kilátásokkal jár.

Fertőzés

A diagnózis felállításakor fennálló szisztémás (vér)fertőzés összefügg a rosszabb kilátásokkal.

Leukémiás sejtek a központi idegrendszerben

Az agy és a gerincvelő környékére terjedt leukémia nehezen kezelhető, mivel a legtöbb kemoterápiás gyógyszer nem képes elérni ezt a területet.

Az AML állapota a kezelés után

A hosszú távú prognózist is befolyásolja, hogy a leukémia milyen jól (és milyen gyorsan) reagál a kezelésre. A jobb kezdeti válaszokat jobb hosszú távú kimenetelekkel hozták összefüggésbe.

A remissziót (teljes remissziót) általában úgy határozzák meg, hogy a kezelés után nincs nyoma a betegségnek (NED). Ez azt jelenti, hogy a csontvelő kevesebb mint 5%-ban tartalmaz blastsejteket, a vérsejtszám a normális határértékeken belül van, és nincsenek a leukémiára utaló jelek vagy tünetek. A teljes molekuláris remisszió azt jelenti, hogy a csontvelőben nincs nyoma leukémiasejteknek, még nagyon érzékeny tesztek, például PCR (polimeráz láncreakció) alkalmazása esetén sem.

A minimális maradványbetegség (MRD) a kezelés után használt kifejezés, amikor a leukémiasejtek a szokásos vizsgálatokkal (például a sejtek mikroszkópos vizsgálata) nem mutathatók ki a csontvelőben, de az érzékenyebb vizsgálatok (például az áramlási citometria vagy a PCR) bizonyítékot találnak arra, hogy a csontvelőben még vannak leukémiasejtek.

Az aktív betegség azt jelenti, hogy vagy a leukémia jelenlétére van bizonyíték a kezelés alatt, vagy a betegség a kezelés után kiújult (visszaesett). Ahhoz, hogy a beteg visszaesett legyen, a csontvelőben több mint 5% blastsejtnek kell lennie.