Amikor a házastársad mentálisan beteg

Mindenkinek vannak olyan személyes problémái, amelyeket kollektíven bizonytalanságainknak nevezünk, és amelyek hatással lehetnek a házastársi kapcsolatainkra. Legtöbbünk megtanulhatja kezelni ezeket a bizonytalanságokat, gyakran segítséggel, így csökkentve a házasságunkra gyakorolt hatásukat. A személyes bizonytalanságok önmenedzselése azonban nem alkalmas arra, hogy kezeljük a partner olyan jelentős érzelmi és/vagy mentális károsodásait, mint a bipoláris zavar, a legyengítő szorongás, a klinikai depresszió, a kényszerbetegség, a skizofrénia, az alkoholizmus, a drogfüggőség és az olyan súlyos személyiségzavarok, mint a nárcizmus, a paranoia és a borderline személyiség.

Ha a házastársa az általános bizonytalanságon túl olyan cselekedeteket és viselkedést tanúsít, amelyek károsak a sikeres házasság megalapozására, fontos, hogy ezt felismerje – és megfelelően reagáljon rá. Dönthet úgy, hogy a házasságban marad. Lehet, hogy szükségesnek tartja elgondolkodni azon, hogyan és mikor váljon el mentálisan beteg házastársától. Akárhogy is, fontos, hogy legyen némi elképzelése arról, mit tegyen, ha úgy véli, hogy a partnere mentális/érzelmi betegségben szenved.

Honnan tudja?

Honnan tudja, és mit tegyen, ha a felesége vagy férje mentális betegségben szenved? Hogyan tudod megkülönböztetni a rossz napok sorozatát a valódi problémától? Ha az ismétlődő viták, az alaptalan vádaskodások, a kapcsolatból való hosszas kivonulás, a fontos kérdések megvitatására való nem hajlandóság vagy képtelenség és/vagy a kettejük közötti patthelyzet a házastársa bevonására tett erőfeszítései ellenére is fennáll, el kell gondolkodnia azon, hogy komoly problémákról van szó.

A viselkedésbeli túlkapások szintén figyelmeztető jelek lehetnek – a rituális tisztaság megszállottja, a szexuális kapcsolat teljes visszahúzódása, az egész éjszakai fennmaradás és a másnapi működésképtelenség, valamint a túlzott alkoholfogyasztás vagy drogozás példák a problémás viselkedésre. Ha az ehhez hasonló problémák továbbra is előfordulnak a házasságában annak ellenére, hogy többször is megpróbálja azonosítani és megbeszélni a házastársát zavaró kérdéseket, akkor lehet, hogy valami másról van szó, mint házastársi nézeteltérésről.

Az első lépés megtétele

Mit tehet tehát, ha úgy gondolja, hogy a férje vagy felesége mentális betegségben vagy súlyos pszichológiai problémákban szenvedhet? Példát vehetsz abból, amit az alkoholizmus vagy a drogfüggőség problémájával való szembenézésről tanultunk. Íme a javasolt lépések, amelyeket megtehet:

• Ne szálljon szembe a házastársával vita közben. Válasszon egy megfelelő időpontot arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen a házastársával azokról a cselekedeteiről, amelyek miatt aggódik és/vagy amelyek negatív hatással vannak önre és a házasságára.
• Kifejezze aggodalmát. Beszéljen az aggodalmairól, igyekezzen nem kioktatni. Mondjon minél egyértelműbb példákat az Ön által tapasztalt problémákra, például: “Amikor dühös leszel, nem tudod/akarod elmondani, hogy miért vagy dühös”; “Már nem szexelünk; hiányzik az intimitásunk”; “Amikor iszol, mogorva leszel, és nem beszélsz velem.”
• Az ilyen egyértelmű kijelentések közvetlenül megnevezik a problémát és annak negatív következményeit. Tudja meg, mit gondol a házastársa nem kritikus módon. Kérdezd meg tőle, hogy ezek a cselekedetek neki is problémát jelentenek-e. Várja meg a válaszát.
• Ha egyetért azzal, hogy problémája van, akkor olyan kérdéseket tehet fel, mint például: “Miért gondolod, hogy problémád van a ___________?”; “Mit gondolsz, mit tehetsz a ____________ ellen?”. Ha a házastársa el tudja ismerni, hogy nehézségei vannak, akkor elkezdhetnek tárgyalni a következő lépésekről (pl. segítségkérés).
• Ha a házastársa tagadja, hogy problémája van, továbbra is fejezze ki aggodalmát, és a kifogásait inkább az együttérzés, mint az ítélkezés felől kezelje.
• Ha a házastársa továbbra sem hajlandó segítséget kérni, és az erőfeszítései ellenére továbbra is problémás viselkedést tanúsít, akkor lehet, hogy egyértelmű határokat kell szabnia a kapcsolatuknak. Mondja meg neki például, hogy nem tölthet vele időt, amikor az Ön által leírt problémás módon viselkedik. Eljöhet az is, hogy megmondja neki, hogy szünetet kell tartania, amíg hajlandó segítséget kérni.
• Kérje meg a házastársát, hogy keressen fel Önnel együtt egy orvost, pszichiátert vagy pszichológust. Ha a házastársa nem hajlandó együttműködni, menjen el egyedül, hogy további segítséget és útmutatást kapjon a további lépésekhez.

Segítőkész és támogató lehet a mentálisan beteg házastársa számára, ha felismeri a betegséget és folyamatos kezelést kér. Azt is megtapasztalhatja, hogy megértőbb lehet a házastársával, ha megérti, mi történik vele, és ha hajlandó nagyobb felelősséget vállalni a betegség kezeléséért. Ne feledkezzen meg arról sem, hogy saját magának is segítséget kérjen; saját érzelmi jólétének fenntartása létfontosságú!

Hogyan éljen együtt mentálisan beteg házastársával

A mentálisan beteg házastárssal való együttélés kihívást jelent. Az állapot, amelyben a házastársa szenved, meghatározza, milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy együtt éljen vele és segítsen neki. A cikk végén talál egy listát a konkrét betegségben szenvedő házastársakkal való bánásmódról szóló cikkekről. Fontos, hogy minél többet megtudjon az adott betegségről, amivel foglalkozik, hogy tudja, hogyan segíthet a házastársának kezelni a betegségét, és hogyan gondoskodhat közben magáról.

Ha a házastársa nem ismeri el a betegségét, és nem hajlandó egyéni vagy házassági terápiát kérni, akkor nehéz a helyzete az Ön számára. Ebben a helyzetben szakszerű segítséget kell kérnie magának, keményen meg kell dolgoznia azon, hogy fenntartsa saját munkáját és társadalmi életét, folyamatosan tájékozódnia kell házastársa betegségéről, és személyes támogatást kell keresnie barátai és családja körében. Ha azonban a házastársa továbbra sem hajlandó vállalni a betegségét, valószínű, hogy egy bizonyos ponton Ön is fontolóra veszi a válást.

Mikor érdemes fontolóra venni a válást

A mentális betegségben szenvedő házastársától való válásról való döntés fájdalmas és összetett döntés. Óriási társadalmi nyomás és bűntudat fogja érni, ha úgy dönt, hogy véget vet a mentálisan beteg emberrel kötött házasságának. Végül is azért tettek házassági fogadalmat, hogy “betegségben és egészségben” házasok legyenek. Íme néhány javaslat, amit fontolóra vehet, ha valaha is ilyen helyzetbe kerülne.

• Adja meg magának a szükséges időt, hogy meghozza a házassága befejezéséről szóló döntést; beszéljen megbízható személyekkel és szakemberekkel.
• A jogi különválás megoldhatja a házassági fogadalom megszegésével kapcsolatos aggályait.
• Tudja fel, hogy a mentálisan beteg házastársától való válás folyamata időbe telik.
• Gondolja át, hogyan segítheti a házastársát abban, hogy önellátó legyen.
• Készítsen olyan szülői tervet a gyermekei számára, amely a házastársát úgy vonja be, hogy az biztonságos és megvalósítható legyen.
• Ne tartsa a házastársa állapotát ellene, hogy megbüntesse őt.
• Távozzon harag és neheztelés nélkül.

Mindenkinek vannak személyes problémái, amelyeket magával hoz a házasságába; ezeket közösen bizonytalanságainknak nevezzük. Az Egyenrangú házasság című könyvemben foglalkoztam azzal, hogyan lehet tudatosan figyelembe venni és elemezni a házasságunkba hozott személyes problémáinkat. Az ebben a könyvben leírt módszerek és/vagy más források segítségével, amelyekhez hozzáférhetsz, megtanulhatod kezelni ezeket a bizonytalanságokat, és csökkentheted a házasságodra gyakorolt hatásukat. Azok a módszerek, amelyekkel a szokásos, mindannyiunk által megtapasztalt érzelmi bizonytalanságokat kezeljük – olyan bizonytalanságokat, amelyeket reflexióval lehet kezelni – nem fognak működni egy mentálisan beteg házastárs esetében.