Amiodaron 200 mg tabletta

A ritka örökletes galaktóz-intoleranciában, Lapp-laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

Amiodaron súlyos, a szemet, a szívet, a tüdőt, a májat, a pajzsmirigyet, a bőrt és a perifériás idegrendszert érintő mellékhatásokat okozhat (lásd 4.8. pont). Mivel ezek a reakciók késleltetve jelentkezhetnek, a hosszú távú kezelés alatt álló betegeket gondosan felügyelni kell. Mivel a nemkívánatos hatások általában dózisfüggőek, a minimálisan hatékony fenntartó adagot kell adni.

Műtét előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg amiodaront szed (lásd 4.5. és 4.8. pont).

Szívbetegségek (lásd 4.8. pont):

Túl nagy dózis súlyos bradikardia és idioventrikuláris ritmus megjelenésével járó vezetési zavarokhoz vezethet, különösen idős betegeknél vagy digitalis kezelés alatt. Ilyen körülmények között az amiodaronkezelést meg kell szüntetni. Szükség esetén béta-adrenosztimulánsok vagy glükagon adhatók. Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt súlyos és tüneteket okozó bradikardia esetén fontolóra kell venni pacemaker beültetését.

Az orális amiodaron nem ellenjavallt látens vagy manifeszt szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, de óvatosnak kell lenni, mivel esetenként a meglévő szívelégtelenség súlyosbodhat. Ilyen esetekben az amiodaron más megfelelő terápiákkal együtt alkalmazható.

Az amiodaron farmakológiai hatása EKG-változásokat idéz elő: QT-meghosszabbodás (a meghosszabbodott repolarizációval összefüggésben), U-hullámok és deformált T-hullámok lehetséges kialakulásával; ezek a változások nem tükrözik a toxicitást.

Időskorúaknál a pulzusszám jelentősen csökkenhet.

A kezelést abba kell hagyni 2. vagy 3. fokú A-V blokk, sino-atriális blokk vagy bifaszkuláris blokk kialakulása esetén.

Az amiodaron alacsony proaritmiás hatással rendelkezik. Új ritmuszavarok kialakulásáról vagy a kezelt ritmuszavarok súlyosbodásáról, néha halálos kimenetelű esetekről számoltak be. Fontos, de nehéz megkülönböztetni a gyógyszer hatékonyságának hiányát a proaritmiás hatástól, függetlenül attól, hogy ez a szívállapot romlásával jár-e vagy sem. Proaritmiás hatások általában gyógyszerkölcsönhatások és/vagy elektrolitikus zavarok kapcsán jelentkeznek (lásd a 4.5. és 4.8. szakaszt). A QT-intervallum megnyúlása ellenére az amiodaron alacsony torsadogén aktivitást mutat.

Az amiodaron alkalmazása előtt ajánlott EKG-t és szérum káliummérést végezni. Az EKG monitorozása javasolt a kezelés alatt.

Amiodaron növelheti a defibrillációs küszöböt és/vagy a pacemaker küszöböt beültethető kardioverter defibrillátorral vagy pacemakerrel rendelkező betegeknél, ami hátrányosan befolyásolhatja az eszköz hatékonyságát. A kezelés megkezdése vagy a pozitológia megváltoztatása után rendszeres vizsgálatok javasoltak az eszköz megfelelő működésének biztosítására.

Súlyos bradikardia (lásd 4. pont.5):

Súlyos, potenciálisan életveszélyes bradikardia és szívblokk esetei fordultak elő, amikor az amiodaron a sofosbuvirral együttesen, más hepatitis C-vírus (HCV) közvetlen hatású antivirális szerrel (DAA), például daklataszvirrel, szimeprevirrel vagy ledipaszvirrel kombinálva került alkalmazásra. Ezért ezeknek a szereknek az amiodaronnal való együttes alkalmazása nem ajánlott.

Ha az amiodaronnal való egyidejű alkalmazás nem kerülhető el, ajánlott a betegek szoros megfigyelése, amikor a sofosbuvirt más DAA-val kombinálva kezdik alkalmazni. Azokat a betegeket, akiknél a bradyarrhythmia magas kockázatát azonosították, a sofosbuvirral történő egyidejű kezelés megkezdését követően legalább 48 órán keresztül folyamatosan monitorozni kell megfelelő klinikai környezetben.

Azokat a betegeket, akik ezeket a hepatitis C gyógyszereket amiodaronnal együtt kapják, más, szívfrekvenciát csökkentő gyógyszerekkel együtt vagy anélkül, figyelmeztetni kell a bradycardia és a szívblokk tüneteire, és azt kell tanácsolni nekik, hogy sürgősen forduljanak orvoshoz, ha ezeket tapasztalják.

Endokrin rendellenességek (lásd 4.8 pont)

Amiodaron pajzsmirigy alul- vagy túlműködést idézhet elő, különösen olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében pajzsmirigyzavarok szerepelnek. A terápia előtt minden betegnél klinikai és biológiai monitorozást kell végezni. A monitorozást a kezelés alatt, hathavonta és a kezelés abbahagyását követően több hónapon át kell végezni. Ez különösen fontos az időseknél. Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténete a pajzsmirigy-alulműködés fokozott kockázatára utal, rendszeres értékelés javasolt. Pajzsmirigy-alulműködés gyanúja esetén meg kell mérni a szérum usTSH-szintet.

Amiodaron jódot tartalmaz, ezért zavarhatja a radiojód felvételét. A pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok (szabad-T3, szabad-T4, usTSH) azonban továbbra is értelmezhetőek maradnak. Az amiodaron gátolja a levotiroxin (T4) perifériás átalakulását trijódtironinná (T3), és elszigetelt biokémiai változásokat okozhat (a szérum szabad-T4 emelkedése, a szabad-T3 enyhén csökkent vagy akár normális) klinikailag euthyreoid betegeknél. Ilyen esetekben nincs ok az amiodaron-kezelés megszakítására, ha nincs klinikai vagy további biológiai (usTSH) bizonyíték a pajzsmirigybetegségre.

Hypothyreosis

Hypothyreosisra kell gyanakodni, ha a következő klinikai tünetek jelentkeznek: súlygyarapodás, hidegintolerancia, csökkent aktivitás, túlzott bradycardia. A diagnózist alátámasztja a szérum usTSH emelkedése és a TRH-ra adott túlzott TSH-válasz. A T3- és T4-szintek alacsonyak lehetnek. Az euthyreosis általában a kezelés abbahagyását követő 3 hónapon belül érhető el. Életveszélyes helyzetekben az amiodaron-terápia folytatható, levothyroxinnal kombinálva. A levotiroxin dózisát a TSH-szinteknek megfelelően kell beállítani.

Hypertireózis

Hypertireózis az amiodaron-kezelés alatt, vagy a kezelés abbahagyása után akár több hónappal is előfordulhat. Az olyan klinikai jellemzők, mint a fogyás, asztenia, nyugtalanság, a szívfrekvencia emelkedése, ritmuszavarok kialakulása, angina, pangásos szívelégtelenség riasztani kell az orvost. A diagnózist alátámasztja a szérum usTSH-szint csökkenése, az emelkedett T3 és a tirotropin felszabadító hormonra adott csökkent TSH-válasz. A reverz T3 (rT3) emelkedése is kimutatható.

Pajzsmirigy túlműködés esetén a terápiát meg kell vonni. A klinikai gyógyulás általában néhány hónapon belül bekövetkezik, bár súlyos, néha halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A klinikai gyógyulás megelőzi a pajzsmirigyfunkciós tesztek normalizálódását.

Súlyos pajzsmirigy-túlműködés kezelésére pajzsmirigy-ellenes gyógyszereket alkalmaztak; kezdetben nagy dózisokra lehet szükség. Ezek nem mindig hatékonyak, és több héten keresztül szükség lehet egyidejűleg nagy dózisú kortikoszteroid-kezelésre (pl. 1 mg/ttkg prednizolon).

Szemzavarok (lásd 4.8. pont)

Ha homályos vagy csökkent látás jelentkezik, azonnal teljes szemészeti vizsgálatot kell végezni, beleértve a szemfenéktükrözést is. Az optikai neuropátia és/vagy optikai neuritisz megjelenése az amiodaron megvonását teszi szükségessé a vakságig való lehetséges progresszió miatt. Amennyiben nem fordul elő homályos vagy csökkent látás, a szemészeti vizsgálat évente ajánlott.

Hepato-epeúti rendellenességek (lásd 4.8. pont):

Amiodaron különböző májhatásokkal járhat, beleértve a májcirrózist, hepatitiszt, sárgaságot és májelégtelenséget. Néhány halálos kimenetelű esetről számoltak be, főként a hosszú távú terápiát követően, bár ritkán a kezelés megkezdése után röviddel, különösen az Amiodaron intravénás alkalmazása után is előfordult. Célszerű a májfunkciókat, különösen a transzaminázokat a kezelés előtt és azt követően hathavonta ellenőrizni. Az amiodaron adagját csökkenteni kell, vagy a kezelést abba kell hagyni, ha a transzaminázok emelkedése meghaladja a normál tartomány háromszorosát.

A kezelés kezdetén előfordulhat a szérum transzaminázok emelkedése, amely elszigetelten (a normál érték 1,5-3-szorosa) is lehet. Ezek a dózis csökkentésével, vagy néha spontán módon visszatérhetnek a normális szintre.

A szérum transzaminázok emelkedésével és/vagy sárgasággal járó akut májbetegségek elszigetelt esetei fordulhatnak elő; ilyen esetekben a kezelést abba kell hagyni.

Egyszer beszámoltak krónikus májbetegségről. A laboratóriumi vizsgálatok változása, amely lehet minimális (a transzaminázok emelkedése a normális érték 1,5-5-szörösére) vagy a klinikai tünetek (esetleges hepatomegália) 6 hónapnál hosszabb kezelés alatt erre a diagnózisra kell, hogy utaljanak. Ezért a májfunkciós tesztek rutinszerű ellenőrzése javasolt. A rendellenes klinikai és laboratóriumi vizsgálati eredmények a kezelés abbahagyásával általában visszafejlődnek, de halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A szövettani leletek hasonlíthatnak pszeudoalkoholikus hepatitiszre, de ezek változóak lehetnek és cirrózist is tartalmazhatnak.

Noha az alkohol májkárosító hatásainak erősödéséről nem érkezett irodalmi beszámoló, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy mérsékeljék alkoholfogyasztásukat az amiodaron tabletta szedése alatt.

Idegrendszeri zavarok (lásd 4.8. pont):

Amiodaron perifériás szenzomotoros neuropátiát és/vagy myopathiát idézhet elő. Mindkét állapot súlyos lehet, bár a gyógyulás általában az amiodaron megvonása után néhány hónapon belül bekövetkezik, de néha nem teljes lehet.

Légzési, mellkasi és középhártya rendellenességek (lásd 4.8. pont):

A légzési nehézlégzés vagy nem produktív köhögés kialakulása tüdőtoxicitással állhat összefüggésben (túlérzékenységi pneumonitis, alveoláris/intersticiális pneumonitis vagy fibrosis, pleuritisz, bronchiolitis obliterans szerveződő pneumonitis. A tünetek között szerepelhet nehézlégzés (amely lehet súlyos és a jelenlegi kardiológiai állapot által megmagyarázhatatlan), nem produktív köhögés és az általános egészségi állapot romlása (fáradékonyság, fogyás és láz). A betegség általában lassan kezdődik, de gyorsan is progrediálhat. Míg az esetek többségéről hosszú távú terápia során számoltak be, néhány esetben a kezelés megkezdése után nem sokkal jelentkezett.

A betegeket klinikailag gondosan ki kell értékelni, és a terápia megkezdése előtt meg kell fontolni a mellkas röntgenvizsgálatát. A kezelés során, ha tüdőtoxicitás gyanúja merül fel, ezt meg kell ismételni, és tüdőfunkciós vizsgálatokkal kell társítani, beleértve, ahol lehetséges, a transzferfaktor mérését is. A kezdeti radiológiai elváltozásokat nehéz lehet megkülönböztetni a tüdővénás pangástól. A tüdőtoxicitás általában reverzibilisnek bizonyult az amiodaronterápia korai megvonását követően, kortikoszteroidkezeléssel vagy anélkül. A klinikai tünetek gyakran néhány héten belül megszűnnek, amit lassabb radiológiai és tüdőfunkciós javulás követ. Egyes betegek állapota az amiodaron tabletta abbahagyása ellenére is romolhat.

Bőr- és bőr alatti szöveti rendellenességek (lásd 4.8. pont)

A betegeket utasítani kell a napozás kerülésére és a terápia alatt védőintézkedések alkalmazására, mivel az amiodaron tablettát szedő betegek indokolatlanul érzékennyé válhatnak a napfényre, ami az amiodaron tabletta abbahagyása után több hónappal is fennállhat. A legtöbb esetben a tünetek a napozásnak kitett bőr bizsergésére, égő érzésre és erythemára korlátozódnak, de előfordulhatnak súlyos, hólyagosodással járó fototoxikus reakciók is.

Súlyos bullous reakciók:

Életveszélyes vagy akár halálos bőrreakciók Stevens-Johnson-szindróma (SJS), toxikus epidermális nekrolízis (TEN) (lásd 4.8 pont). Ha az SJS, TEN tünetei vagy jelei (pl. progresszív bőrkiütés, gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya elváltozásokkal) jelentkeznek, az amiodaron kezelést azonnal abba kell hagyni.

A gyógyszerek kölcsönhatásai (lásd 4. pont.5)

Az amiodaron egyidejű alkalmazása nem ajánlott a következő gyógyszerekkel: béta-blokkolók, szívfrekvencia-csökkentő kalciumcsatorna-gátlók (verapamil, diltiazem), stimuláló hashajtók, amelyek hipokalémiát okozhatnak.

A flekainid plazmaszintjének emelkedéséről számoltak be amiodaron együttes alkalmazása esetén. A flekainid adagját ennek megfelelően csökkenteni kell, és a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni.

Figyelmeztetések a segédanyagokra

A készítmény laktózt tartalmaz. A galaktóz-intolerancia ritka örökletes problémáival, a Lapp-laktázhiánnyal vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióval rendelkező betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.