Amit tudni kell az összeomló légcső kutyáknál
A légcső egy meglehetősen merev cső (más néven légcső), amely a kutya nyakától a mellkasáig húzódik, és levegőt juttat a tüdőbe.
A szerkezet porcgyűrűkből áll, amelyek idővel meggyengülhetnek és eldeformálódhatnak, ami különböző mértékű légcsőelzáródást okozhat. Ezt az örökletes kutyabetegséget légcső-összeomlásnak nevezik, és leggyakrabban a játékfajtákat, például az uszkárokat, a yorkshire terriereket és a pomerániaiakat érinti.
Itt megnézzük, hogyan diagnosztizálják az állapotot – és mit tesznek az állatorvosok a kezelésére.
Mik a légcső-összeomlás tünetei?
Bár az állapot örökletes, sok kutyánál csak középkorban jelentkeznek a légcső-összeomlás jelei.
Az érintett kutyáknak jellegzetes “dudáló” vagy “fókaugatásos” köhögésük van, amely fokozódik, ha aktívak vagy izgatottak.
A súlyosan érintett kutyáknak hosszú köhögési rohamaik lehetnek, amelyek légzési nehézséghez és esetleg halálhoz vezethetnek, mivel a kontrollálatlan köhögési rohamok gyakran ödémát és duzzanatot okoznak a légcsőben. Ha sikerül kordában tartani a köhögést – még a súlyosan érintett kutyák esetében is -, sok ilyen kutyánál nem alakulnak ki életveszélyes epizódok.
Hogyan diagnosztizálják az állapotot?
A légcső-összeomlásra gyakran gyanakszanak azoknál a toy fajtájú kutyáknál, amelyek árulkodó köhögéssel jelentkeznek, de a végleges diagnózis felállításához vizsgálatokra van szükség.
A mellkas röntgenfelvételét használják annak megállapítására, hogy az összeomlás a légcső torok (nyaki) részében vagy a légcső mellkasi (mellkason belüli) részén található. Bár a röntgenvizsgálat ésszerű első vizsgálat, aluldiagnosztizálhatja az állapot gyakoriságát és súlyosságát, ezért gyakran további vizsgálatokra van szükség.
A fluoroszkópia, amely hasonló a “mozgó röntgenfelvételhez”, hasznos lehet a diagnózis felállításában olyan kutyák esetében, amelyeknél a tünetek tipikusak, de a röntgen nem mutat egyértelmű bizonyítékot a légcső összeesésére.
A bronchoszkópia során egy távcsövet helyeznek altatásban közvetlenül a légcsőbe. Az eljárás közvetlen vizuális vizsgálatot biztosít, így kiválóan alkalmas annak megállapítására, hogy mennyire súlyos a légcső összeomlása, valamint hogy vannak-e egyéb rendellenességek a légutakban.