An/Anu (isten)

Mezopotámiai égi isten, az egyik legfőbb istenség; a sumér nyelvben An, akkádban Anu néven ismert.

Funkciók

An/Anu a mezopotámiai istenek legrégebbi generációjához tartozik, és eredetileg a babiloni panteon legfőbb istensége volt. Ebből következően fő szerepe a tekintély, a döntéshozó és a nemző szerepe. A mennyben funkciókat oszt ki más isteneknek, és tetszése szerint növelheti státuszukat; az Inana és Ebih című sumér költeményben (ETCSL 1.3.2) Inana azt állítja, hogy “An az egész mennyországban félelmetessé tett engem” (66. l.). A földön ő adományozza a királyságot, és döntéseit megváltoztathatatlannak tekintik.”

Később An/Anu megosztotta vagy átengedte ezeket a funkciókat, ahogy Enlil és később Marduk felemelkedett, de alapvető jellegét és magas státuszát a mezopotámiai történelem során végig megtartotta. Valóban, amikor más istenek vezetői pozícióba emelkednek, azt mondják, hogy megkapják az anūtu-t, az “Anu-hatalmat”. Például az Enūma eliš TT-ben az istenek Marduk fölöttük gyakorolt hatalmát azzal fejezik ki, hogy kijelentik: “A te szavad Anu!” (IV. tábla, 4-6. sor).

Anunak/Anunak tulajdonítják néha magának a világegyetemnek a teremtését, akár egyedül, akár Enlillel és Eával együtt. Az ég három szintje közül a legmagasabbat lakta, amelyről azt mondják, hogy a vöröses luludānitu kőből készült (Horowitz 2001: 8-11).

Isteni genealógia és szinkretizmusok

A legkorábbi szövegek nem tesznek utalást An származására. Később Anšar és Kišar fiának tekintik, mint az első évezredbeli Enūma eliš teremtéseposzban (I. tábla, 11-14). A harmadik évezredbeli sumér szövegekben Uraš istennő a hitvese; később ezt a pozíciót Ki, a föld megszemélyesítője vette át, az akkád szövegekben pedig Antu, akinek neve valószínűleg az ő nevéből származik.

An/Anu gyakran kapja az “istenek atyja” melléknevet, és számos istenséget az ő gyermekeként írnak le egyik vagy másik összefüggésben. A harmadik évezredbeli Lagašból származó feliratok An-t Gatumdug, Baba és Ningirsu apjaként nevezik meg. Későbbi irodalmi szövegekben Adad, Enki/Ea, Enlil, Girra, Nanna/Sin, Nergal és Šara szintén az ő fiaiként szerepelnek, míg a lányaiként említett istennők közé tartoznak Inana/Ištar, Nanaya, Nidaba, Ninisinna, Ninkarrak, Ninmug, Ninnibru, Ninsumun, Nungal és Nusku. An/Anu az Annunakik feje is, és ő teremtette a démonokat, Lamaštut, Asagot és a Sebettu-t is. Az Erra és Išum című eposzban Anu a Sebettu-t adja Erra-nak fegyverként, amellyel lemészárolhatja az embereket, ha azok zaja zavaróvá válik számára (Tablet I, 38ff).

Amikor Enlil hatalomban felért An-nal vagy felülmúlta azt, a két istenség funkciói bizonyos mértékig átfedésbe kerültek. An-t néha Amurru-val is egyenlővé tették, a szeleukida Urukban pedig Enmešarával és Dumuzi-val.

Kultikus helyek

A mezopotámiai történelem során számos városban léteztek An/Anu templomai és szentélyei. A harmadik évezredtől kezdve – némi megszakítással – az uruki é-an-na templomban Inana/Ištarral együtt tisztelték, az achaemenidák és a szeleukidák idején pedig az új Reš templomban Antuval együtt.

A kultuszának másik fontos központja volt Der , amely Urukhoz hasonlóan az “Anu városa” címet viselte. Lagašban Gudea (i. e. 2144-2124 körül) egy An-templomot létesített, míg Ur-Namma (i. e. 2112-2095 körül) kertet és szentélyt épített neki Urban . An-nak volt egy “székhelye” Babilon fő templomában , Esagilban is, és Nippurban , Sipparban és Kishben is kapott áldozatokat. Asszúrban egy kettős templomot építettek Anunak és Adádnak, é-me-lám-an-na-t, a középasszír korszakban (kb. i.e. 1350-1050), amelyet a későbbi uralkodók, köztük I. Tiglath-Pilézer restauráltak.

Tanúsított időszakok

Az An mint konkrét istenség legkorábbi megjelenéseit nehéz pontosan azonosítani, az AN jel többféle olvasata miatt. A harmadik évezred közepén azonban már határozottan tanúskodik a Fara istenlistájában, valamint Ur 27. századi királyának, Mesanepadának (“An által kiválasztott fiatalember”) a nevében, aki egy gyöngyöt is szentelt “An istennek, az ő urának” (Frayne 2008: E1.13.5.1). A következő évszázadokban An/Anu kultikus tevékenységéről Urukban és Nippurban is tanúskodnak, és királyi címekben is kezd előfordulni: Lugalzagesi (i. e. 2375-50 körül) és I. Sargon (i. e. 2334-2279 körül) egyaránt az ő papjának nevezi magát.

A második évezredtől kezdve An/Anu rendszeresen szerepel irodalmi szövegekben, feliratokban és személynevekben, bár ritkán központi figuraként – úgy tűnik, mindig is az emberi ügyektől meglehetősen távolinak tekintették. Az óbabiloni korból (kb. i. e. 2000-1595) egy Anhoz intézett sumér ima arra kéri őt, hogy védje meg Rim-Sin, Ur királyának királyságát (ETCSL 2.6.9.3), és több királyi himnusz is fennmaradt Anhoz (ETCSL 2.4.4.4.5, egy sajnos töredékes adab Anhoz Šu-Suen számára; ETCSL 2.5.5.3, egy adab An-nak Lipit-Ištarhoz; ETCSL 2.5.6.5, egy adab An-nak Ur-Ninurtához).

Ezzel nagyjából egy időben Anu először szerepel asszír királyi feliratokban; I. Šamši-Adad (i. e. 1813-1781 körül) azzal dicsekszik, hogy Anu és Enlil hívta őt nagyságra (Grayson 1987: A.0.39.1. Aššur isten mindig megőrizte kiemelkedő pozícióját az asszír panteonban, de a későbbi királyok is hivatkoztak néha Anura, mint támogatás vagy legitimitás forrására.

A sumér és akkád mitológiai szövegek Anut/Anut királyként és az istenek atyjaként ábrázolják. Az óbabiloni Gilgameš, Enkidu és az alvilág (ETCSL 1.8.1.1.4) című kompozíció a világegyetem ősfelosztására utal, amelyben An kapta az égboltot (11-12. sor), és innen látjuk őt uralkodni az Atrahasis című özönvíz-költeményben. A Gilgameš és az égi bika című óbabiloni költeményben (ETCSL 1.8.1.2), valamint az első évezredbeli Gilgameš-eposzban (VI. tábla, 92. sor) a Gilgameš megölésére elszánt Inana/Ištar erőszakkal ráveszi apját, hogy adja át az égi bikát. Az Enūma eliš-ben Anu félelmében visszafordul Tiamat elől (II. tábla, 105-6. sor), megnyitva az utat Marduk diadalának és fölé emelkedésének, amely a második évezred végén és az első évezred elején a babiloni irodalmat és vallási gyakorlatot jellemzi. Az i. e. V. században azonban Anu kultusza újjáéledt Urukban, és a szeleukidák korából fennmaradtak olyan rituális szövegek, amelyek leírják szobrának részvételét a helyi akitu-ünnepen (pl. TCL 6, 39; TCL 6, 40; BRM 4, 07).

Ikonográfia

Anunak nincsenek biztos antropomorf ábrázolásai. Szimbóluma egy szarvas korona, amelyet néha trónon nyugvóan ábrázolnak (lásd alább). Állata a bika.

Név és írásmód

A sumér an jelentése “ég, égbolt”, An tehát a megszemélyesített égboltnak tekinthető. Az ékírásos AN jelnek DINGIR, ‘isten’ (akkádul ilu(m)) értéke is van, és istenségek determinánsaként használják, azonban a sumérban An nevét soha nem írják isteni determinánssal. Akkád nyelven Anu, logográfiailag dAN-nak írva, vagy szótagolva, pl. da-nu(m). A d60 logogramma szintén tanult írásmódja Anunak.

Írott formák: Sumer: an; akkád: da-nu, da-num, an-nu, d60 Normalizált formák: An, Anu(m)

An/Anu in Online Corpora

An

• The Electronic Text Corpus of Sumerian Literature
• The Electronic Text Corpus of Sumerian Royal Inscriptions
• The Corpus of Ancient Mesopotamian Scholarship

Anu

• The Corpus of Ancient Mesopotamian Scholarship

References and further reading

• Beaulieu 2003, The pantheon of Uruk.
• Ebeling 1932, “An-Anum”.
• Foster 2005, Before the Muses.
• Frayne 2008, Presargonic Period.
• George 1993, House Most High.
• Grayson 1987, Assyrian Rulers … (to 1115 BC)
• Horowitz 2001, Mesopotamian Cosmic Geography.