Andrew Dice Clay meglepő visszatérése és miért nem fog rendet tenni

Christopher Polk/Getty Images

Kábé két és fél évvel ezelőtt, Andrew Dice Clay elérte a mélypontot. “A karrierem a kibaszott vécén volt” – mondja a veterán komikus. “Nem kerestem eleget ahhoz, hogy kigazdálkodjam a havi diómat, és egy rakás per volt ellenem, amiről nem beszélhetek”. Kétségbeesetten kereste a pénzt, a hírhedten mocskos szájú előadóművész úgy döntött, hogy egyetlen lehetősége, hogy Las Vegasban próbál szerencsét. “Régen nagy szerencsejátékos voltam” – mondja. “Órákon belül 500.000-700.000 dollárt tudtam nyerni vagy elveszíteni.”

Mielőtt 2010 nyarán Vegasba indult volna, intenzív beszélgetést folytatott két fiával. “Mindig is azt tanítottam nekik, hogy nem akarom, hogy igyanak, drogozzanak vagy szerencsejátékot játsszanak” – mondja. “Nagyon félek ezektől a dolgoktól. De azt mondtam nekik, hogy nyernem kell egy kis pénzt.”

Az esélyek ellenére Clay több mint egymillió dollárt nyert. “Úgy éltem, mintha ez lenne a Másnaposok” – mondja. “Vettem egy Mercedest, egy Challenger-t, egy Denalit és egy másik Mercedest a feleségemnek. Kifizettem néhány számlát, és elkezdtem kifizetni a pereket.” De képtelen volt abbahagyni a szerencsejátékot, és a nyár végére mindent elvesztett. Ugyanolyan leégve ment haza, mint ahogy elindult.

Q&A: Gilbert Gottfried a határátlépésről a komédiában

Húsz évvel ezelőtt Clay két egymást követő este is eladta a Madison Square Gardent, de ekkor már újra apró klubokban dolgozott. “Amikor hazajöttem, nem akartam tudni a showbizniszről” – mondja. “Nem akartam tudni a számlákról. Csak egy kávét akartam inni a Starbucksban a fiammal, Maxszel.”

A kávézóban összefutott régi barátjával, Bruce Rubensteinnel, a forgatókönyvíróval, aki a kilencvenes években gyakran dolgozott Mickey Rourke-kal. “Sár volt a csizmáján és a ruháján” – emlékszik vissza Clay. “Azt mondta, hogy építkezésen dolgozik. Elmondtam neki az összes problémámat, ő pedig egész idő alatt a kibaszott Blackberryjén gépelt. Kezdtem felhúzni magam, de aztán azt mondta nekem: ‘Miért nem játszottál soha egy kis szerepet az Entourage-ban?’. Azt mondtam neki: ‘Mit gondolsz – én nem tenném? Soha nem hívtak.”

Kiderült, hogy az Entourage alkotója, Doug Ellin egykori küzdő komikus, és a nyolcvanas években imádta a Dicemant. Rubenstein közeli barátja is. “Már másnap elintézte, hogy találkozhassak Douggal” – mondja Clay. “A Beverly Hills-i Soho Clubban találkoztam vele. Igazából úgy éreztem magam, mint egy jelenetben az Entourage-ból. Kellemes találkozónk volt, és elég jól éreztem magam.”

Clay úgy gondolta, hogy a legjobb esetben egy rövid cameo az HBO műsorában, de Ellinnek más tervei voltak. A sorozat utolsó évadában főszereplővé tette Clayt, aki saját maga szuperparanoid változatát alakította. “Doug azt mondta nekem: ‘Beveszlek a sorozatomba, és csak várj, amíg meglátod, mi történik'” – mondja Clay. Amint a műsor adásba került, a komikus azon kapta magát, hogy évek óta először 1500 férőhelyes színházakat töltött meg. Ez volt a legnagyobb ismertség, amit a dicsőséges napjai óta kapott.

A következő hívás élete egyik legsokkolóbb pillanata volt: Woody Allen találkozót akart New Yorkban. “Csak néztem rá, és azt mondtam: “Tudnia kell, hogy Andrew van a szobában, nem pedig a Diceman” – meséli Clay. “Tudom, hogy az emberek hogyan látnak engem. Ha mindenki azt tudná, hogy a fickó a színpadon azt mondja: ‘Édesem, szopd le a kibaszott farkam’, azt hinnék, hogy valami állat. Csak azt akartam, hogy megnyugodjon, mert ő egy nagyon visszafogott srác. Azt mondta: ‘Nézd, megcsináljuk ezt a filmet, és felolvasnál nekem néhány oldalt?'”.

Allen le volt nyűgözve a felolvasástól, és Clay hamarosan Alec Baldwin, Cate Blanchett, Peter Sarsgaard és Louis C.K. társaságában találta magát a forgatáson: “El sem tudtam hinni, hogy ezekkel az emberekkel játszom” – mondja Dice. “A film egy súlyos dráma. Nem a komédiáról szól. Valószínűleg ez a legsúlyosabb film, amit valaha csinált.” A jelenleg cím nélküli film valamikor jövőre kerül a mozikba.

A Woody Allen-film forgatása idején Clay szerződést kötött a Showtime-tal, hogy leforgassa 17 év után első komédia különkiadását. “Hónapokig dolgoztam az anyagon Vegasban” – mondja. “Szereztem egy személyi edzőt, és a 42 centis derekamról 33 centire csökkentettem, és felszedtem néhány izmot. Azt akartam, hogy a rajongók a megfelelő módon lássanak.”

A kor nem enyhítette a Dicemant. Még modern mércével mérve is sokkoló a fellépése. Olyan gyakran mondja azt, hogy “buzi”, hogy könnyű elveszíteni a számolást. “A buzi egyszerűen nem olyan vicces szó, mint a buzi” – mondja. “Egy brooklyni kemény komikusként nem használod a buzi szót. Olyan, mintha a lányokat malacoknak hívnád. Ez egy kibaszott vicces szó. Én mindent felnagyítok, mint egy rajzfilmben. Szeretek olyan képeket festeni az embereknek, amelyek szexuálisan vicces karikatúrák. Ez az, ami megnevetteti az embereket. Amikor a Valentin-napról beszélek, azt mondom: “Jól meg kell fojtogatnod, de Isten ments, hogy ma elvágd az oxigénellátását!””.

Andrew Dice Clay: Elpusztíthatatlan, amely szilveszterkor kerül adásba a Showtime-on, csak a kezdete Clay nagy terveinek 2013-ra. A Woody Allen-filmnek még az Entourage-nál is nagyobb figyelmet kell eredményeznie, és David Ritz íróval dolgozik az emlékiratain. Még egy film is szóba került Clay életéről, és James Francóval is találkozott New Yorkban, hogy esetleg őt alakítsa a filmben. “Ő egy igazi metodista fickó” – mondja Clay. “De nem Dice-ként alakított engem – az igazi Andrew-t alakította. Megvolt hozzá a megfelelő kinézete”.

Eközben Dice komédiás fellépéseket foglal jövőre. “Eléggé feltámadt” – mondja. “Tényleg van egy elképzelésem. Tudom, hogy az emberek miről akarnak hallani. Arról beszélek, ami a zárt ajtók mögött történik. Évekkel ezelőtt rengeteg problémám volt azzal, hogy nők sztrájkoltak a műsorom ellen, és elcsúfították az óriásplakátomat. Ezek az emberek nem tudták, hogy én egy brooklyni bohóc vagyok. Komikus vagyok. Nem akarok senkit sem bántani. Ha Bill Maher vagy, akkor a politikáról beszélsz. Ha Andrew Dice Clay vagy, akkor minden a szexről szól.”