ANTIGONÉ

Az Antigonét feltehetően az Athén városállamban élt híres tragédiaíró, Szophoklész írta i. e. 441-ben. Az 5. században az ókori Görögország a klasszikus korszaknak is nevezett aranykorát élte, és ebben az időszakban fejlődött a művészet, a filozófia, az építészet és a színház. Sokan kezdtek el görög tragédiákat írni, és sok szerzőt az Athénban történtek alapján befolyásoltak, hogy megírják ezeket a darabokat.
Az 5. században Athén királya Periklész volt, aki befolyásos görög államférfi, szónok és hadvezér volt Athénban. Athénban alakult ki a világ első demokráciája, és az athéniak által létrehozott kormányformát közvetlen demokráciának nevezték. A közvetlen demokrácia azt jelentette, hogy a polgárok szavazhattak a szabályokról és a törvényekről. A nők jogilag kiskorúnak számítottak, ezért a nők nem vehettek részt az athéni közvetlen demokráciában. Periklész arról ismert, hogy segített javítani az athéni demokrácián. Bár sokan nem értettek egyet politikai nézeteivel.

Az Antigoné az Oidipusz című történet folytatása, amely valójában az Antigoné után íródott. Az Antigoné című darab azzal kezdődik, hogy a thébai háború véget ér, miután Antigoné mindkét testvére, Eteoklész és Polüneikész meggyilkolta egymást. Mindkét testvér a thébai trónért harcolt, és halálukkal nagybátyjuk király lett az új király. Kreón, elismeri Eteoklészt, mint hűséges katonát, aki haláláig harcolt a városáért, ezért méltó temetésben részesül. Eközben Polüneikészt árulónak tekintették, és még halálában is megbüntetik. Kreón elrendelte, hogy holtteste kint maradjon, és megtiltotta, hogy bárki eltemesse vagy meggyászolja. Kreón törvénybe iktatta, hogy aki nem engedelmeskedik neki, és meg meri adni Polüneikésznek a megfelelő temetést, az az életével fog fizetni.
Amikor Antigoné ezt megtudja, elmegy a nővéréhez, Iszménéhez, és a segítségét kéri. Antigoné elmondja Iszménének, hogy mit tervez és mit tesz, és azt akarja, hogy Iszméné segítsen neki megadni a testvérüknek a megérdemelt temetést. Iszméné azonban folyamatosan azt mondja húgának, hogy nem fogja megszegni a törvényt és meggyalázni a királyt. A darabban, az egész darab során Iszméné megpróbálja meggyőzni Antigonét, hogy ne folytassa tovább a terveit. Antigonét azonban nem érdekli, mit mond Iszméné, és azt mondja neki, hogy inkább engedelmeskedik az istenek törvényének, mint az emberek által alkotott törvénynek.

Amikor Kreón megtudja, hogy valaki megpróbálta eltemetni Polüneikészt, dühös lesz, és követeli, hogy találják meg, ki próbálta ezt megtenni, hogy az életével fizessen az engedetlenségért. Antigonét elfogják és fogva tartják. A darab során állandó összecsapásokat látunk Antigoné és Kreón között.

Szophoklész hitt a demokráciában, és úgy gondolta, hogy ha egy embernek túl nagy hatalma van, az rosszat tesz a polgároknak. Szophoklész egyetértett az 5. században kialakult közvetlen demokráciával, nem ellenezte azt. Az Antigonéban azt látjuk, hogy Kreónnak túl sok hatalma van, és ez hasonlít a diktatúrához. Az Antigonéban, ha egy holttest nem kap megfelelő temetést, akkor az istenek megbüntetik az embert. Kreón tudta ezt, de ettől függetlenül úgy döntött, hogy nem temetteti el Polüneikészt.