Archaeal Cell Walls

Az archaea sejtfala, mint minden más prokarióta esetében, a sejtet a citoplazmamembránon kívül veszi körül, és a környezettel való kölcsönhatást közvetíti. E tekintetben részt vehet a sejtforma fenntartásában, a vírusokkal, hővel, savassággal vagy lúgossággal szembeni védelemben. A pórusszerű struktúrák kialakulása révén mikroszitára hasonlíthat, és ezáltal lehetővé teszi vagy letiltja a transzportfolyamatokat. Egyes esetekben a sejtfal összetevői a teljes sejtfehérje több mint 10%-át is kitehetik. Eddig a legkülönfélébb sejtburkolati struktúrák és vegyületek sokaságát találták meg és írták le részletesen. Az eddig leírt összes archeális sejtfal közül a leggyakoribb szerkezet az S-réteg. További archeális sejtfalstruktúrák a pszeudomurein, a metanokondroitin, a glutaminilglikán, a szulfátos heteropoliszacharidok és a fehérjeburok, és ezekhez néha további fehérjék és fehérjekomplexek társulnak, mint például a STABLE proteáz vagy a bindoszóma. Az elektronmikroszkópia legújabb eredményei azt is bemutatták, hogy számos archea csoporton belül egy külső (legtöbb) sejtmembrán van jelen, amely a baktériumok Gram-negatív sejtfalához hasonlítható. Minden egyes új, részletesen vizsgálható és konkrét funkcióhoz rendelhető sejtfalszerkezet segít megérteni, hogyan nézhettek ki a Földön a legkorábbi sejtek.