Ashoka
Ashoka, más néven Aśoka, (meghalt i.e. 238?, India), az indiai Mauryan-dinasztia utolsó jelentős császára. Uralkodása idején (i. e. 265-238 körül; megadva i. e. 273-232 körül is) erőteljesen támogatta a buddhizmust, ami elősegítette a vallás elterjedését egész Indiában. A keleti partvidéken fekvő Kalinga ország sikeres, de véres meghódítását követően Ashoka lemondott a fegyveres hódításról, és egy olyan politikát fogadott el, amelyet “dharma általi hódításnak” nevezett (azaz, a helyes élet elvei által).
Hogyan lett Ashoka olyan híres?
Ashoka hírnevét nagyrészt oszlop- és kőediktátumainak köszönheti, amelyek révén széles közönséghez jutott el, és maradandó történelmi emléket hagyott maga után. Példás uralkodóként emlékeznek rá, aki a hatalmas és sokszínű Maurya birodalmat a béke és a tisztelet révén irányította, ideológiájának középpontjában pedig a dharma állt.
Milyen eredményei voltak Ashokának?
Ashoka a hatalmas és sokszínű Maurya birodalmat a dharma központosított politikájával tudta irányítani, amely a békének és a toleranciának kedvezett, és amely közmunkákat és szociális jólétet irányított. Hasonlóképpen pártfogolta a buddhizmus és a művészet elterjedését az egész birodalomban.
Hogyan került Ashoka hatalomra?
Ashoka a Mauryan-dinasztia harmadik császára volt, az alapító Chandragupta unokája és a második császár, Bindusara fia. Bindusara halála után Ashoka és testvérei örökösödési háborút vívtak, és többéves konfliktus után Ashoka került ki győztesen.
Milyen hitet vallott Ashoka?
Ahoka uralkodása elején, Kalinga sikeres, de pusztító hódítása után áttért a buddhizmusra, és annak dharma-tana inspirálta. Ezt követően békével és toleranciával irányította birodalmát, és inkább a közmunkákra és a birodalom kiépítésére összpontosított, mintsem annak bővítésére.
Azért, hogy tanításainak és munkásságának széles körű nyilvánosságot szerezzen, Ashoka szóbeli hirdetésekkel és a megfelelő helyeken sziklákra és oszlopokra vésett vésetekkel tette azokat ismertté. Ezek a feliratok – a sziklaediktumok és oszlopediktumok (pl. a Szarnathban talált, India nemzeti jelképévé vált oszlop oroszlános tőkéje), amelyek többnyire uralkodásának különböző éveiben keltek – gondolataira és tetteire vonatkozó kijelentéseket tartalmaznak, és életéről és tetteiről adnak tájékoztatást. Beszédeiből áradt az őszinteség és az őszinteség.
A saját beszámolói szerint Ashoka uralkodása nyolcadik évében meghódította Kalinga országát (a mai Orissa államot). A szenvedések, amelyeket a háború a legyőzött népnek okozott, olyan lelkiismeret-furdalásra késztették, hogy lemondott a fegyveres hódításokról. Ekkor került kapcsolatba a buddhizmussal, és elfogadta azt. Ennek hatására és saját dinamikus temperamentumától vezérelve elhatározta, hogy a dharma szerint fog élni és hirdetni, valamint szolgálni fogja alattvalóit és az egész emberiséget.
Ashoka többször kijelentette, hogy a dharmát a becsületesség, az igazmondás, az együttérzés, az irgalmasság, a jóindulat, a jóindulat, az erőszakmentesség, a mindenkivel szembeni figyelmes viselkedés, a “kevés bűn és sok jócselekedet”, a nem túlságosan nagyravágyó, a nem kíváncsi és az állatokat nem bántalmazó társadalmi erények energikus gyakorlása alatt értette. Nem beszélt különösebb vallási hitvallásról vagy istentiszteletről, sem filozófiai tanokról. A buddhizmusról csak a hittársainak beszélt, másoknak nem.
Minden vallási szektával szemben a tisztelet politikáját követte, és teljes szabadságot biztosított számukra, hogy saját elveik szerint éljenek, de egyben sürgette őket, hogy “belső méltóságuk növelésére” törekedjenek. Ezenkívül arra buzdította őket, hogy tartsák tiszteletben mások hitvallását, dicsérjék mások jó tulajdonságait, és tartózkodjanak mások nézeteinek heves, negatív kritikájától.
A dharma aktív gyakorlása érdekében Ashoka időszakos körutakra ment, ahol a vidéki népnek prédikálta a dharmát, és enyhítette szenvedéseiket. Magas rangú tisztviselőit arra utasította, hogy a szokásos feladataik ellátása mellett ugyanezt tegyék; a közigazgatási tisztviselőket arra buzdította, hogy folyamatosan legyenek tisztában a köznép örömeivel és bánataival, és az igazságszolgáltatásban legyenek gyorsak és pártatlanok. A “dharma-minisztereknek” nevezett magas rangú tisztviselők egy különleges osztályát nevezték ki, hogy támogassák a lakosság dharma-munkáját, enyhítsék a szenvedést, ahol csak lehet, és figyeljenek a nők, a peremvidékeken élő emberek, a szomszédos népek és a különböző vallási közösségek különleges szükségleteire. Elrendelték, hogy a közjóléttel kapcsolatos ügyeket mindenkor jelenteni kell neki. Azt mondta, az egyetlen dicsőség, amelyre vágyott, az volt, hogy népét a dharma ösvényén vezette. A feliratait olvasóknak nem marad kétségük afelől, hogy őszinte buzgalommal szolgálta alattvalóit. Elmondása szerint munkájában több sikert ért el az emberekkel való eszmecserével, mint a parancsok kiadásával.
A közhasznú munkái között szerepelt kórházak alapítása emberek és állatok számára, út menti fák és ligetek ültetése, kutak ásása, valamint itatóházak és pihenőházak építése. Rendeleteket adott ki a közhanyagság megfékezésére és az állatkínzás megakadályozására is. Ashoka halálával a Maurya birodalom felbomlott, és munkája megszűnt. Emléke azért maradt fenn, amit megkísérelt elérni, és a magas eszmék miatt, amelyeket maga elé tűzött.
A legmaradandóbbak Ashoka buddhizmusnak tett szolgálatai. Számos sztúpát (emlékül szolgáló sírhalmot) és kolostort építtetett, és oszlopokat emelt, amelyekre felíratta a vallási tanokról alkotott felfogását. Határozott intézkedéseket hozott a szanghán (a buddhista vallási közösségen) belüli szakadások visszaszorítására, és szentírás-tanulmányozási tanfolyamot írt elő a hívők számára. A Mahavamsa szingaléz krónika szerint, amikor a rend úgy döntött, hogy prédikációs missziókat küld külföldre, Ashoka lelkesen segítette őket, és saját fiát és lányát küldte misszionáriusnak Sri Lankára. Ashoka pártfogásának köszönhető, hogy a buddhizmus, amely addig egy kis, egyes helységekre korlátozódó szekta volt, elterjedt egész Indiában, majd később az ország határain túl is.
Az Ashokát vezérlő szellemiséget szemléltető mintaidézet:
Minden ember az én gyermekem. Ahogyan a saját gyermekeimnek azt kívánom, hogy minden jólétben és boldogságban részesüljenek ebben és a következő világban, úgy kívánom ezt minden ember számára is.