Aszisztált lélegeztetés

A kontrollált mechanikus lélegeztetés elengedhetetlen lehet súlyos légzési elégtelenség esetén, de a betegre gyakorolt következmények, beleértve a szedáció és a neuromuszkuláris blokád fokozott alkalmazását, hozzájárulhatnak a delíriumhoz, az atelektázishoz és a rekeszizom működési zavarához. Az asszisztált lélegeztetés lehetővé teszi a spontán légzési aktivitást a rekeszizom fiziológiás elmozdulásának helyreállítása és a jobban perfundált tüdőrégiók rekrutálása érdekében. A nyomástámogató lélegeztetés az asszisztált mechanikus lélegeztetés leggyakrabban alkalmazott módja. Ez a mód azonban továbbra is monoton mintát biztosít a légzés támogatására, amely normális esetben egy dinamikus folyamat. A zajos nyomástámogató lélegeztetés, ahol a légzőkészülék véletlenszerűen változtatja a légzési térfogatot, javíthatja a légzés és a perfúzió összehangolását, de a támogatás mértékét továbbra is a légzőkészülék határozza meg. Két újabb lélegeztetési mód, az arányos asszisztált lélegeztetés és a neurálisan szabályozott lélegeztetési assziszt (NAVA) lehetővé teszi, hogy a beteg határozza meg a lélegeztetés mintáját és mélységét. Az arányos asszisztált lélegeztetés és a NAVA javasolt előnyei közé tartozik a beteg lélegeztetőgépes aszinkronitásának csökkenése és a lélegeztetőgépes támogatás jobb alkalmazkodása a változó betegigényhez. A légzési munka is normalizálható ezekkel a módokkal. A mai napig azonban nem sikerült kimutatni a klinikai előnyök egyértelmű mintázatát. Mindkét újabb asszisztencia-mód esetében a meglévő kihívások közé tartozik a dinamikus hiperinflációval (autopozitív kilégzési végnyomás), obstruktív tüdőbetegséggel és a lélegeztetőgép-rendszer légszivárgásával küzdő betegek ellenőrzése. A NAVA a rekeszizom aktivitásának a nyelőcsőben elhelyezett elektródarendszerrel történő következetes átvitelétől függ. Az ezzel a technikával történő hatékony támogatás hosszú élettartama nem egyértelmű.