AVIAN REPRODUCTIVE SYSTEM: MALE
Az író: Dr. Jacquie Jacob, Kentucky Egyetem
A hím madarak szaporodási rendszerének megértése hasznos mindenkinek, aki csirkéket vagy más baromfit tenyészt.
A hím madarak szaporodási rendszerének egyik figyelemre méltó aspektusa, hogy a sperma testhőmérsékleten is életképes marad. Következésképpen a madarak hímivarsejtje teljes egészében a test belsejében található, amint azt az 1. ábra mutatja. Ebben különbözik a hím madarak reproduktív rendszere a hím emlősökétől. Az emlősök hímivarsejtjei a testen kívül helyezkednek el, mivel az emlősök spermája nem marad életképes testhőmérsékleten.
A Hímivarsejtek reprodukciós rendszerének részei
A hímivarsejtek a többi madárhoz hasonlóan a csirkében is a herék termelik a spermiumokat, majd a sperma az ondóvezetéken keresztül a kloákába jut. A 2. ábra a hím csirke szaporodási rendszerének főbb összetevőit mutatja.
A hím csirkének két ivarmirigye (heréje) van, amelyek a csirke háta mentén, a vesék tetejének közelében helyezkednek el. A herék elliptikusak és világossárgák.
A hím csirkében mindkét ivarmirigy (here) kifejlődött, míg a nőstény csirkében csak egy érett ivarmirigy (petefészek) van. Egy másik különbség a nemek között a spermiumtermelés és a petesejttermelés között van. A kakas folyamatosan új spermiumokat termel, amíg ivarérett. A nőstény csirke viszont azzal a teljes petesejtszámmal kikel, amennyivel valaha is rendelkezni fog; vagyis a nőstény csirke kikelése után nem termelődnek új petesejtek.
A vas deferens az a vezeték, amelyen keresztül a spermiumok a herékből eljutnak. A hím csirkének két vasa deferentia (a vas deferens többes száma) van. A hímivarsejtek egyben a hím csirkék spermatárolásának fő helye is. Ha külső nyomást gyakorolunk erre a területre, az magömléshez vezet, és a sperma ily módon történő gyűjtését a tyúkok mesterséges megtermékenyítése céljából gyakran nevezik a kakas fejésének.
Mindegyik ondóvezeték egy kis dudorba, vagy papillába nyílik a kloáka hátsó falán. A papillák (a papilla többes száma) a párzási szervként szolgálnak. (A kloáka középső és elülső részén található csökevényes kopulációs szervet pontatlanul nevezték el, mert a csirke nem használja kopulációra, vagyis párzásra. A tenyésztők a kiscsibék nemének osztályozására használják.)
FERTILITÁS A CSIRKÉKBEN
A csirketenyésztő fő célja a keltetőtojások előállítása. Az egyetlen keltetőtojás a megtermékenyített, vagyis termékeny tojás. Az állomány termékenysége a termelt tojások termékeny százalékos aránya. Az állomány termékenysége kritikus statisztikai adat a keltetőtojás-termelésben: minél magasabb a százalékos arány, annál jobb. A nem termékeny tojás nem tartalmaz embriót, ezért nem fog kikelni belőle fióka. Egyszerűen fogalmazva, a keltethetőség – a kikelő tojások százalékos aránya – soha nem lehet nagyobb, mint az állomány termékenysége.
Az állomány termékenysége a csirkék szaporodási állapotától (azaz a tojás- és spermatermelés szintjétől), valamint a csirkék érdeklődésétől és párzási képességétől függ. Mind a hím, mind a nőstény csirkék termékenysége általában csökken, ahogy a csirkék öregszenek. A nőstények esetében úgy vélik, hogy a termékenység csökkenése annak köszönhető, hogy a sperma gyorsabban szabadul fel a csirke szaporodási rendszerében található spermatároló csövekből, ami azt jelenti, hogy a tyúk nem tudja olyan sokáig tárolni a spermát, és ezért gyakrabban kell párosodnia. A hímek esetében feltételezik, hogy bár a kakasok még évekig termelnek spermiumot, a sperma minősége csökken, és a kakasok öregedésével a párzási aktivitás is csökken. A korai embrióelhalás is megnő, ha a keltetett tojások a szaporodási ciklus második felében lévő csirkéktől származnak. Ezek a korai elhalások gyakran világosnak tűnnek, és a ki nem kelt tojások gyertyázásakor vagy kitörésekor terméketlen tojásoknak téveszthetők.
A KAKASZTRÁCIÓK KASZTRÁCIÓJA
A kakasok kasztrálhatók. Ezt a kasztrálást, vagyis a herék eltávolítását kaponizálásnak nevezik. A kaponizálást akkor kell elvégezni, amikor a fióka még kicsi. Éretlen korukban az ivarmirigyek kicsik és könnyen eltávolíthatók. Amint a hím elérte az ivarérettséget, az ivarmirigyek nagyok és túl közel vannak a vesékhez ahhoz, hogy biztonságosan eltávolíthatók legyenek. Ha a heréket eltávolítják, a kakas nem fejleszt ki bizonyos hímivarú tulajdonságokat, vagy hajlamos elveszíteni ezeket a tulajdonságokat, ha már kialakultak.
A kakasozással egy különleges baromfihús-típus keletkezik (lásd a 3. ábrát). A kakas húsa hajlamos arra, hogy a kakas öregedésével durvává, szálkássá és keménnyé váljon. A hús minőségének ez a romlása a kappanoknál nem következik be. A kappanizált hímek lassabban nőnek, mint az ép hím csirkék, és több testzsírt halmoznak fel. A kappanok világos és sötét húsában egyaránt nagyobb a zsírlerakódás, mint az ép hímek húsában, ami zsengébb és lédúsabb húst eredményez. Minél idősebb korban vágják le a kappant, annál ízletesebb a hús.
