Az életem a helyére került, miután felmondtam a munkahelyemen tartalékterv nélkül

Pár hónappal ezelőtt egy olyan munkahelyen dolgoztam, amit már kezdtem utálni. Az ottani környezet mérgező volt, és az alkalmazottakkal nagyon rosszul bántak. Ettől rosszkedvűvé váltam, ezért elhatároztam, hogy változtatok a helyzetemen. Tudtam, hogy én vagyok az egyetlen felelős a saját boldogságomért, és csak nekem van hatalmam megváltoztatni a körülményeimet.

Azt követően, hogy a főnökömtől egy különösen megalázó, gázfény típusú választ kaptam, a fejem jobbra fordult, amikor szemügyre vettem az asztali naptáramat. “Igen”, gondoltam, “január 29-e remek utolsó napnak tűnik.”

Szóval megtettem. Felmondtam a munkahelyemen.

Megnyugodva, aznap hosszasan ebédeltem, és átgondoltam a dolgot. De tudtam, hogy meg kell tennem, amikor rájöttem, hogy érzelemmentesnek érzem magam, és rengeteg érvényes okom volt a kilépésre. Ezek az érzések hónapok óta gyűltek, és több volt, mint az átlagos “jaj nekem, utálom a munkámat” gondolatok. A főnököm ugyan megkért, hogy maradjak, de elmagyaráztam neki, hogy nem engedem, hogy bárki lekezeljen, tiszteletlenül beszéljen, vagy megfélemlítsen, különösen egy szakmai környezetben. Az arckifejezése felbecsülhetetlen volt.

Szilveszter volt aznap, amikor felmondtam; készen álltam arra, hogy 2016-ot tiszta lappal kezdjem. Új év, új én, igaz? Ha.

Az utolsó napomon a főnököm azt mondta nekem: “Ügyelj arra, hogy ne törölj ki a Facebookon. Valamiért úgy tűnik, mindenki elmegy, és azonnal töröl engem – nem értem.”

Nem is tudtam, hogyan válaszoljak erre, úgyhogy nem is tettem.”

Mindenesetre eljöttem, és ez csodálatos érzés volt.”

Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nem volt tartaléktervem: Nem biztosítottam másik állást. Egy hónapos felmondási időt adtam, és úgy gondoltam, hogy nem csak nagylelkű vagyok az akkori munkaadómmal, de volt időm kitalálni a dolgokat, és talán még egy másik állásajánlatot is kapok.

Elsőre minden rendben volt. Interjún voltam egy kiadványnál, és készen álltam arra, hogy egy teljes munkaidős szerkesztői/írói pozícióba kerüljek, ami növelte az önbizalmamat. Folyamatosan jelentkeztek nálam, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Biztos voltam benne, hogy a zsákomban van. Fel voltam dobva, és készen álltam arra, hogy a karrieremet – és az életemet – a következő szintre emeljem.

Akkor a kommunikáció lelassult, és a megkereséseim megválaszolatlanul maradtak. Az izgatottságom átváltott zavarodottságba és egy kis bosszúságba. Mi történt?

A vállalat meglehetősen fiatal volt, és végül egy vállalati váltáson, valamint egy teljes márkaújratervezésen mentek keresztül. A költségvetések és a körülmények megváltoztak, és a potenciális pozícióm eltűnt.

Nos, ez nem egészen úgy alakult, ahogy reméltem.

Akkoriban ez egy csapás volt. Azt hittem, hogy a csillagok éppen jó irányba állnak, és az álmom hamarosan megvalósul. Aztán, puff – az egész füstbe ment.

Amikor felmondtam, anyagilag felkészültem, de érzelmileg nem feltétlenül. A 2 hónapos munkanélküliség sokat tanított önmagamról. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit akarok az életben és a karrieremben, és sokat tanultam az álláskeresési stratégiámról, a készségeimről és az önbizalmamról a folyamat során. Nem volt könnyű időszak, de semmiért sem cserélném el ezt a tapasztalatot.

Tudom, hogy sokan mások is kerültek hasonló helyzetbe, ezért szeretnék megosztani néhány felbecsülhetetlen tanulságot, amit útközben tanultam.

Volt időm és lehetőségem arra, hogy meghatározzam, mi legyen a következő lépés az életemben.

Ez persze csodálatos dolog, de rendkívül ijesztő is lehet.

Minden nap elkezdtem írni, csak magamnak. Létrehoztam egy általános irányvonalat azokról a dolgokról, amikről tudtam, hogy el akarom érni, milyen munkát szeretnék szerezni, és egyéb “extrákról”, amelyek érdekesnek tűntek számomra, ha az időm engedte. Minden olyan szempontot beleírtam, amit fontosnak tartottam: a fizetést, a tapasztalatot, amit reméltem, hogy szerezni fogok, a kiteljesedést, a juttatásokat és a kultúrát. Még azt is beleírtam, hogy ez az új munka miként illeszkedik majd a magánéletembe, és hogyan befolyásolja azt. A magánéletemre vonatkozó célokat is meghatároztam.

Aztán elkészítettem az egyes célok elérésének ütemtervét, időközi ellenőrző pontokkal az út során. Számomra a nagy célok kisebb lépésekre bontása nemcsak hasznos volt, hanem kevésbé volt nyomasztó is.

Amikor átgondoltam, mit is akarok valójában, rájöttem, hogy az álmaim mások, mint ahogyan eredetileg gondoltam – és ez nem baj!

Az emberek állandóan meggondolják magukat azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak, és ez alól a pályaválasztás sem kivétel.

Amikor felmondtam, izgatott voltam a másik álláslehetőség miatt. Készen álltam arra, hogy író legyek, és biztos voltam benne, hogy ezt akarom csinálni teljes munkaidőben. Még akkor is, amikor munkanélküli lettem, azt mondtam magamnak, hogy minden napomat nemcsak álláskereséssel, hanem írással is fogom tölteni.

Nemsokára rájöttem, hogy élvezem az írást – de csak a saját feltételeim szerint. Még mindig szívesen dolgoznék egy kiadványnál, de inkább olyan munkakörben, ahol másokkal együtt dolgozhatok a témákon, szerkeszthetek és bátoríthatok más írókat. Pontosítottam, hogy szeretnék többet tanulni a digitális marketingről, mivel már rendelkezem értékesítési és marketinges háttérrel. Rájöttem, hogy szeretek másoknak segíteni.

A játéktervem megváltozott, miután azonosítottam, hogy mik a legfontosabb értékeim, és ennek eredményeképpen az álmaim is megváltoztak.

Felfedeztem, hogy sokkal okosabb és találékonyabb vagyok, mint amilyennek néha tartom magam.

Ez olyasmi, amiben mindannyian bűnösek vagyunk egyszer vagy másszor.

A legjobb gyakorlatok, javasolt interjúmódszerek és tippek kutatása során felfedeztem, hogy sok mindent már megtettem, amit vezető szakértők és karrierszakértők javasoltak. Ez a felfedezés nagy önbizalmat adott nekem magamban és a képességeimben. Néha csak egy kis józan ész és élettapasztalat kell. Ne hagyja, hogy a bizonyítványok vagy az oktatási háttér hiánya elriassza attól, hogy olyan okos, hozzáértő szakembernek lássa magát, amilyen.”

Megtanultam a félelmet előnyömre fordítani, és kilöktem magam a komfortzónámból.

Sok dolog van, amit szeretnék elérni az életben, és sok mindentől félek. Most ezt izgalmasnak és motiválónak látom, de korábban sokat aggódtam a kudarc lehetősége miatt. Most már tudom, hogy nem fejlődöm, ha nem vallok kudarcot; a kudarc a tanulás és a növekedés szükséges lépése. Tudom, hogy ha kudarcot vallok, akkor is felállok, és újra megpróbálom, amíg sikerrel nem járok.”

Elég erőt találtam abban, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy elsétáljak egy olyan helyzetből, amely nem volt megfelelő számomra, és valóban jobban tisztelem magam, amiért ezt megtettem.

Nem ad nagyobb erőt, mint az egészséges önbecsülés érzése. Végtére is, ha te nem szabsz határokat annak, hogy mások hogyan bánnak veled, senki más nem fog. Mindig megéri!

Disclaimer: Soha nem javasolnám, hogy véletlenül mondj fel a munkádból; ebben az esetben az egészségem és a jólétem érdekében volt rá szükség. Értékeld a személyes és szakmai helyzetedet, és ennek megfelelően tervezz. Sok szerencsét!