Az éttermi szindrómák

Az éttermi szindrómákat öt fő tényező okozhatja: az ételallergének, a szulfitok, a mononátrium-glutamát (MSG), a tartrazin és a szkombroidózis (és más tengeri mérgezések). A kórtörténetben előforduló atópia és az ismert élelmiszer-allergének, például a földimogyoró, a tojás, a hal és a dió fogyasztása, valamint az ezekre az élelmiszerekre végzett bőrpróbák vagy RAST pozitív eredményei az élelmiszerallergia diagnózisát valószínűsítik. A földimogyoróra adott allergiás reakciók IgE közvetítésű reakció révén percek alatt halálos kimenetelűek. A tünetek rendkívül gyors fellépése (percek alatt), amely kipirulásból, hörgőgörcsből és hipotenzióból áll, összhangban van a szulfitreakcióval. A kínai ételek elfogyasztását követő égő, nyomó, feszülő vagy zsibbadó érzés az arcon, a nyakon és a mellkas felső részén az MSG-vel szembeni mellékhatás diagnózisa mellett szól. A későn (akár 14 órán belül) fellépő hörgőgörcs kialakulása is összefügghet az MSG-reakciókkal. A bronchospasmus és a csalánkiütés egy olyan betegnél, akinek a kórtörténetében aszpirin intolerancia szerepel, tartrazin érzékenységre utal. Ha mindenkinél, aki halételt fogyasztott, kipirulás, csalánkiütés, viszketés, gyomor-bélrendszeri panaszok vagy hörgőgörcs alakul ki, ez szkombroidózisra, ciguaterára vagy más tengeri herkentyű mérgezésre utal. Végül, súlyos fejfájást vagy magas vérnyomást okozhat a természetben előforduló aminok, például a tiramin (sajt, vörösbor) és a feniletilamin (csokoládé) fogyasztása. Az éttermi szindrómák etiológiai tényezőinek többségénél a diagnózis megerősítésének egyetlen módja a kettős vak szájon át végzett kihívásvizsgálat lehet. Az akut reakció kezelésére az adrenalin, majd az antihisztamin adása a legmegfelelőbb. A megfelelő címkézés és ezen összetevők elkerülése érzékeny egyéneknél a legjobb megelőző intézkedés.