Az 1054-es nagy skizma – A középkor – Tények gyerekeknek
Az 1054-es nagy skizma
Az 1054-es nagy skizma a keresztény egyház két részre – nyugati és keleti részre – szakadása volt.
Ez a két rész a római katolikus egyház és a keleti ortodox egyház lett. A szakadás máig megmaradt, bár voltak kísérletek a két egyház kibékítésére.
A nagy skizmát kelet-nyugati skizmának is nevezik, és bár a skizma dátumaként 1054-et adták meg, már jóval ez előtt is sok feszültség volt a két fél között.
A skizma gyökerei
A skizma nem csupán a vallási különbségek miatt következett be. Politikai és társadalmi hatások is hatottak.
Az egyik nagy ok a Római Birodalom felbomlása volt.
A Római Birodalom olyan nagyra nőtt, hogy nehéz volt egészében kormányozni.
In 285, the Roman Emperor Diocletian divided the empire into two parts:
-
-
- The Western Roman Empire
- Eastern Roman Empire (the Byzantine Empire).
-
Both halves of the empire worked together but slowly the two halves moved apart.
By the beginning of the sixth century, the Western Roman Empire was being overrun by the barbarians while the Eastern Roman Empire continued to do well.
Language also caused the two halves to slowly drift apart.
The main language in the West was Latin but the main language in the East was Greek.
The number of people who spoke both languages decreased as did communication between the two halves.
As a result of these differences, the two parts of the Church began to separate.
They started to have different views regarding religious doctrine and also used different rites.
Little Schisms
There was a lot of tension between the two halves of the Church even before the Great Schism occurred.
These “little schisms” occurred over the years before the Great Schism.
The Church had a number of bishops who were recognized at patriarchs.
Patriarchs held authority over other bishops.Advertisement
There are five patriarchs:
- The Patriarch of Rome
- The Patriarch of Alexandria
- The Patriarch of Antioch
- The Patriarch of Constantinople
- The Patriarch of Jerusalem
The Patriarch of Rome
The Patriarch of Rome was viewed as being the “first among equals” but he did not have any authority over the other patriarchs.
Az egyik első kisebb skizma 343 és 398 között következett be, amikor az egyház az arianizmus (az a hit, hogy Jézus nem volt egyenlő Istennel, és ezért nem isteni) miatt szakadt szét.
Arianizmust a keleti egyházban sokan elfogadták, de a nyugati egyházban nem.
Mi történt 404-ben
A másik probléma 404-ben merült fel, amikor a bizánci császár, Arcadius nem volt hajlandó elfogadni János Krizosztomoszt konstantinápolyi pátriárkának.
Krizosztomosz mögött a római pápa állt, és mivel a keleti pátriárkák egyetértettek a bizánci császárral, és nem voltak hajlandók elfogadni Krizosztomoszt legitimnek, a pápa megszakította a kapcsolatot az egyház keleti részével.
Ez a szakadás csak 415-ben állt helyre, amikor a keleti pátriárkák végül egyetértettek abban, hogy Krizosztomosz legitim pátriárka.
Mi történt 482-ben
Mi történt 482-ben? harmadik “kis skizma” 482-ben következett be, amikor Zénón bizánci császár megpróbálta kibékíteni a különbségeket az egyház két fele Jézusról alkotott nézetei között.
Egy részük úgy tekintett Jézusra, mint akinek két természete van (emberi és isteni), míg mások szerint Jézus csak isteni volt.
Zenó kiadott egy Henotikon nevű ediktumot, amelyet azonban III. Félix pápa elutasított.
A konstantinápolyi pátriárka, Akacius bátorította Zénót az ediktum kiadására, aminek következtében a pápa kiátkozta a pátriárkát.
Ez a szakadás 519-ben gyógyult meg, amikor az új bizánci császár, I. Jusztin elismerte a kiátkozást.
Noha az egyház technikailag megegyezett, a keleti pátriárkák hite eltávolodott a nyugati pátriárkákétól.
A keleti pátriárkák most már a miafizitizmusban hittek.
A miafizitizmus az a hit, hogy Jézus emberi és isteni oldala egy és oszthatatlan, valamint egymástól megkülönböztethetetlen volt.
A nagy skizma
A korábban említett kis skizmákon túl számos ok vezetett a nagy skizmához.
Az egyik első probléma az volt, hogy a római katolikus egyház néhány extra szót illesztett a Nikaiai Hitvallásba.
A Nikaiai Hitvallás egy keresztény hitvallás, amelyet egy nikaiai gyűlésen (az úgynevezett első nikaiai zsinaton) fogadtak el.
Ezt a nyilatkozatot többször is átdolgozták, de 431-ben, az Efezusban tartott harmadik ökumenikus zsinaton (egy másik gyűlésen) a zsinat kifejezetten kimondta, hogy további kiegészítések nem megengedettek.
A római katolikus egyház mégis hozzátett néhány plusz szót.
A nyitómondatot, amely így szólt:
“Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban, az életadóban, aki az Atyából ered.”
A római egyház úgy változtatta meg, hogy a mondat így szólt:
“Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban, az életadóban, aki az Atyából és a Fiúból ered.”
“Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban, az életadóban, aki az Atyából és a Fiúból ered.”
A római katolikus egyház hozzáfűzte a szavakat
“és a Fiú”.
A keleti ortodox egyház nem értett egyet ezzel a kiegészítéssel, és nem kanonikusnak nevezte.
Még több nézeteltérés
Egy másik nézeteltérés a Balkán területe miatt alakult ki.
A probléma az volt, hogy mind a keleti ortodox egyház, mind a római katolikus egyház úgy érezte, hogy joghatósággal rendelkezik a terület felett.
Egy másik vita a konstantinápolyi pátriárka ökumenikus pátriárkává nevezése miatt alakult ki.
A római katolikus egyház nem értett egyet azzal, hogy a konstantinápolyi pátriárkát ökumenikus pátriárkának nevezzék, mert úgy tekintették, hogy ez egyetemes pátriárkát jelent.
Az is vita volt, hogy a római pátriárkának (a pápának) mekkora hatalma van a többi pátriárkával szemben.
A többi pátriárka egyetértett abban, hogy a pápának nagyobb tisztelet jár, mint a többieknek, de abban nem értettek egyet, hogy ez azt jelenti, hogy a pápának hatalma van a többi pátriárka felett.
A másik vitás pont az egyház két fele között az istentisztelet során alkalmazott egyes gyakorlatok voltak, amelyek a két fél között eltérőek voltak.
Az egyik gyakorlat az Eucharisztiával (az a szertartás, amikor kenyérrel és borral jelképezik Krisztus testét) kapcsolatos.
A római katolikus egyház kovásztalan kenyeret kezdett használni a szertartáshoz, amivel a keleti ortodox egyház nem értett egyet, és a keleti ortodox egyház elkezdte a kenyeret borba mártani, amit a római katolikus egyház elítélt.
A hivatalos szakítás
A konstantinápolyi római katolikus egyházak egy része a keleti ortodox gyakorlat követése helyett a római katolikus gyakorlatot kezdte alkalmazni.
Michael Cerularius ökumenikus pátriárka követelte, hogy ezek az egyházak kövessék a keleti hagyományokat.
A római katolikus egyházak a római pápa (IX. Leó) jóváhagyásával rendelkeztek, de ezt megtagadták.
Ezért Cerularius bezáratta a templomokat. Ezután levelet íratott, amelyben támadta a nyugati gyakorlatot.
A pápa elolvasta a levelet és elrendelte, hogy írjanak egy válaszlevelet, amelyben kitérnek a Cerularius által felvetett pontokra és megvédik a pápa felsőbbségét.
A pápa ezután küldöttséggel Konstantinápolyba küldte a levelet.
A küldöttség 1054 áprilisában érkezett meg.
A küldöttségnek nem tetszett, ahogyan fogadták őket, és miután átadta neki a pápai levelet, kisétált a Cerulariusszal való találkozóról.
Cerularius, aki dühös volt a küldöttség tettei miatt, még dühösebb lett, amikor rájött, hogy a levél pecsétjeit felnyitották, és a küldöttek közzétették a levelet, hogy mindenki elolvashassa.
A pátriárka ennek következtében figyelmen kívül hagyta a küldötteket, és nem volt hajlandó elismerni tekintélyüket.
IX. Leó 1054. április 19-én halt meg, és miután Cerularius pátriárka továbbra sem volt hajlandó találkozni a pápai küldöttekkel, a küldöttek egy templomi szertartás során bementek a Hagia Sophia székesegyházba (a keleti ortodox egyház főtemploma), és a főoltárra helyezték a levelet.
A levél tartalmazta Mihály Cerularius konstantinápolyi pátriárka kiátkozását.
Cerularius elégette a levelet (pápai bullának nevezték), majd elítélte a küldötteket.
A nagy skizma hivatalossá vált.
A két fél még kommunikált egymással, de a negyedik keresztes hadjárat során a keresztények Róma áldásával kifosztották Konstantinápolyt és a Hagia Szophia-t.
Ezután a szakadás után a két fél ritkán kommunikált egymással, és a kibékülési kísérletek kudarcot vallottak.
Újbóli megbékélés
A két fél még mindig nem békült ki, de az utóbbi években határozott olvadás tapasztalható a két fél között.
A két fél többet érintkezett egymással, és kísérletet tettek a két egyház közötti nézeteltérések egy részének kibékítésére.