Az 1884-1885-ös berlini konferencia

Az 1884-1885-ös berlini konferencia az afrikai területekért folytatott európai verseny csúcspontját jelentette, amely folyamatot általában az Afrikáért folytatott küzdelem néven ismerik. Az 1870-es években és az 1880-as évek elején az olyan európai nemzetek, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Németország Afrikában kezdték keresni a természeti erőforrásokat növekvő ipari ágazataik számára, valamint az e gyárak által előállított áruk potenciális piacát. Ennek eredményeként ezek a kormányok igyekeztek megvédeni kereskedelmi érdekeiket Afrikában, és felderítőket kezdtek küldeni a kontinensre, hogy szerződéseket kössenek az őslakos népekkel vagy azok feltételezett képviselőivel. Hasonlóképpen, II. Leopold belga király, aki személyes vagyonát afrikai területek megszerzésével kívánta gyarapítani, ügynököket bérelt fel, hogy igényt formáljanak hatalmas földterületekre Közép-Afrikában. Németország kereskedelmi érdekeinek védelme érdekében Otto von Bismarck német kancellár, akit egyébként nem érdekelt Afrika, kénytelen volt igényt tartani afrikai földekre.

A területért folytatott küzdelem elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezetett az európai hatalmak között, különösen a britek és a franciák között Nyugat-Afrikában, Egyiptom, a portugálok és a britek között Kelet-Afrikában, valamint a franciák és II Leopold király között Közép-Afrikában. A Nagy-Britannia és Franciaország közötti rivalizálás Bismarckot beavatkozásra késztette, és 1884 végén Berlinben összehívta az európai hatalmak találkozóját. Az ezt követő találkozókon Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Portugália és II. Leopold király megtárgyalták az afrikai területekre vonatkozó igényeiket, amelyeket aztán hivatalossá tettek és feltérképeztek. A konferencia során a vezetők abban is megállapodtak, hogy szabad kereskedelmet engedélyeznek a gyarmatok között, és létrehozták a jövőbeli afrikai európai követelésekről szóló tárgyalások kereteit. Sem maga a berlini konferencia, sem a jövőbeli tárgyalások kerete nem biztosított beleszólást az afrikai népeknek hazájuk felosztásába.

A berlini konferencia nem indította el Afrika európai gyarmatosítását, de legitimálta és formalizálta a folyamatot. Ezenkívül új érdeklődést váltott ki Afrika iránt. A konferencia lezárását követően az európai hatalmak kiterjesztették afrikai követeléseiket, így 1900-ra az európai államok Afrika területének közel 90 százalékára tartottak igényt.