Az 1970-es évek

“Tiszteletbeli fehérek”

A Dél-Afrikával való rögbi-kapcsolat kérdése az 1970-es években végigkísérte Új-Zélandot. 1970 előtt a māori játékosokat kizárták a Dél-Afrikába utazó All Black csapatokból az ország íratlan (és később írott) faji szegregációs politikája miatt. 1960-ban több mint 150 000 új-zélandi írta alá azt a petíciót, amely az akkori túrát ellenezte – ez máig az egyik legnagyobb petíció a történelmünkben. A māori játékosokat beválasztották az 1970-es All Blacks turnéra, de Dél-Afrikába “tiszteletbeli fehérekként” kellett ellátogatniuk. Sokan úgy érezték, hogy ez nem jelentett előrelépést, és elítélték az NZRFU-t, amiért beleegyezett ezekbe a feltételekbe. Mások azzal érveltek, hogy a sportnak és a politikának külön kell maradnia. Az All Blacks 3-1-re elveszítette a sorozatot, miután az utolsó teszten 20-17-re kikaptak.

“Save Manapouri”

Az 1960-as évek azzal a nagyszabású tiltakozással ért véget, hogy a Fiordland-i Manapōuri-tó szintjét meg akarták emelni, hogy elegendő vízenergiát termeljenek egy új alumíniumkohó számára a Tīwai Pointban, Bluffban. 1970 májusában a Save Manapouri kampány Új-Zéland akkori legnagyobb petícióját nyújtotta be a parlamentnek. A petíció mintegy 260 000 aláírást tartalmazott – a lakosság közel 10%-át. Az 1972-es parlamenti választásokon aratott győzelmét követően a Munkáspárt törvényt fogadott el a tó természetes szintjének védelméről.

Bruce McLaren halála

A 32 éves Bruce McLaren autóversenyző és tervező júniusban halt meg, miközben a Can-Am sorozat egyik autóját tesztelte az angliai Chichester melletti Goodwood pályán. McLaren 1959-ben az Egyesült Államokban aratott győzelmével a legfiatalabb nagydíjgyőztes lett. Forma-1-es pályafutása során négy futamot nyert, és 27 alkalommal végzett az első három helyen. A Forma-1-es világbajnokságon 1960-ban második lett. Elemzői, mérnöki és menedzseri képességei nagyban hozzájárultak a nevét ma is viselő autók sikeréhez. Az általa 1963-ban alapított McLaren Racing Team a Forma-1-es bajnokság történetének egyik legsikeresebb csapata, amelynek versenyzői között olyan sztárokat találunk, mint Alain Prost és Ayrton Senna.

Háborúellenes tüntetők üdvözlik az amerikai alelnököt

Az Egyesült Államok alelnöke, Spiro Agnew januári új-zélandi látogatása során a szállodája előtt erőszakos összecsapások alakultak ki a vietnami háború ellen tüntetők és a rendőrség között. Sok tüntető és egyes médiumok azzal vádolták a rendőrséget, hogy túlreagálta a tüntetéseket.

A magas rangú amerikai politikus jelenléte szükségszerűen felkeltette Új-Zéland erős háborúellenes mozgalmának figyelmét. A tüntetések széles körű médiafigyelmet keltettek itt és az Egyesült Államokban. Agnew újságíróknak azt mondta, hogy szerinte a tüntetők “nem igazán érdemelnek nagy kommentárt”.

Egyéb 1970-es események

• Négy ember meghalt februárban, amikor a Kaimai vasúti alagút nyugati végének egy része beomlott az építkezés során. A hét túlélő kimentése három napig tartott.
• Harvey és Jeannette Crewe meggyilkolása a waikatói Pukekawában az új-zélandi bűnügyi történelem egyik legnagyobb “krimiügyét” indította el.
• A Society for the Protection of the Unborn Child (Társaság a meg nem született gyermekek védelméért) alapítója az úttörő új-zélandi magzati sebész, Sir William Liley professzor volt.
• John Rowles “Cheryl Moana Marie” című kislemeze itthon az első helyen szerepelt, és világszerte egymillió példányban kelt el.
• John Glasgow és Peter Gough lettek az első hegymászók, akik megmászták az Aoraki/Mt Cook 2000 méteres Caroline Face-jét.
• A Loxene Golden Disc Awards legfelsőbb díjait Craig Scott nyerte a ‘Let’s get a little sentimental’ és Hogsnort Rupert a ‘Pretty girl’ című slágerével.
• A Ngā Tamatoa (The Young Warriors) az Aucklandi Egyetem māori hallgatóiból alakult. A tengerentúli felszabadítási küzdelmekből kiindulva ez volt az egyik olyan új csoport, amely megkérdőjelezte az új-zélandi faji politikát.
• Sylvia Potts az Edinburgh-i Nemzetközösségi Játékokon a női 1500 méteres futás aranyérmével a kezében alig néhány méterre a célvonaltól elesett.
• A Radio Hauraki nevű kalózállomás végül megkapta az engedélyt, és ezzel véget ért az állami műsorszolgáltatási rendszerrel folytatott négyéves küzdelme.