Az Agy részei

Az emberi agy rendkívül összetett, de három fő összetevője azonosítható: a nagyagy, a kisagy és az agytörzs.

Az agytörzs, amely a gerincvelőt, a pons-t és a középagyat foglalja magában, szabályozza a légzést, az emésztést, a szívritmust és más autonóm folyamatokat, valamint összeköti az agyat a gerincvelővel és a test többi részével.

A kisagy fontos szerepet játszik az egyensúlyban, a mozgásszabályozásban, de részt vesz néhány kognitív funkcióban is, mint például a figyelem, a nyelv, az érzelmi funkciók (például a félelem- és örömreakciók szabályozása) és a procedurális emlékek feldolgozásában.

A nagyagy (vagy előagy), amely az agy térfogatának 75%-át, tömegének 85%-át teszi ki, egy nagy barázda, az úgynevezett hosszanti hasadék által két különálló féltekére oszlik. A bal és a jobb féltekét (“bal” és “jobb” a tulajdonos nézőpontjára utal, nem pedig a külső szemlélőére) egy nagy idegrostköteg, az úgynevezett corpus callosum köti össze, valamint más, kisebb összeköttetések, az úgynevezett commissurák.

Az agyvelő legtöbb fontos eleme a bal és a jobb félteke szimmetrikus párjaira oszlik. Ezért gyakran beszélünk halántéklebenyekről, hippokampuszokról stb. (többes számban), bár ez a weboldal általában azt a konvenciót követi, hogy halántéklebenyről, hippokampuszról stb. beszélünk (egyes számban), amit tehát úgy kell érteni, hogy mindkét oldalon, mindkét féltekén belül. A két félteke hasonlóan néz ki, de szerkezetükben kissé eltérnek egymástól, és különböző funkciókat látnak el. A jobb félteke általában a test bal oldalát irányítja, és fordítva, bár az a népszerű elképzelés, hogy a logika, a kreativitás stb. a bal vagy a jobb féltekére korlátozódik, nagyrészt leegyszerűsítő és megalapozatlan.

A nagyagyat egy agykéregnek (vagy neokortexnek) nevezett idegszöveti lap borítja, amely más agyi szerveket, például a talamuszt (amely az agytörzsből és a gerincvelőből az agykéreg felé történő információátadásra fejlődött ki), valamint a hipotalamuszt és az agyalapi mirigyet (amelyek a zsigeri funkciókat, a testhőmérsékletet és az olyan viselkedési reakciókat, mint a táplálkozás, ivás, szexuális válasz, agresszió és örömszerzés, szabályozzák) veszi körül. Maga az agykéreg mindössze 2-4 mm vastag, és hat különálló, de egymással összekapcsolt réteget tartalmaz. Az agykéreg bonyolultan barázdált és a jól ismert, tekervényes mintázatú ráncokba (gyri) hajtogatott, ami lehetővé teszi, hogy nagy felülete (jellemzően majdnem 0,12 m2) elférjen a koponya határain belül. Ennek következtében az agykéreg több mint kétharmada a barázdákban vagy sulciokban van eltemetve.

Az agy összes idegsejtjének mintegy 90%-a az agykéregben található, főként a “szürkeállományban”, amely az agykéreg felszíni régióit alkotja, míg a belső “fehérállomány” főként myelinizált axonokból áll, több mint 170 000 km hosszan. Az aktív idegsejtek támogatására akár ötször ennyi gliasejt is létezik.

Az agykéreg kulcsszerepet játszik a memóriában, a figyelemben, az érzékelésben, a gondolkodásban, a nyelvben és a tudatosságban. Négy fő régióra vagy lebenyre oszlik, amelyek mindkét féltekét lefedik: A homloklebeny (részt vesz a tudatos gondolkodásban és az olyan magasabb rendű mentális funkciókban, mint a döntéshozatal, különösen a homloklebenynek a prefrontális kéregként ismert része, és fontos szerepet játszik a rövid távú emlékek feldolgozásában és a nem feladatalapú, hosszabb távú emlékek megőrzésében); a fali lebeny (részt vesz a különböző érzékszervekből származó érzékszervi információk integrálásában, valamint a tárgyak manipulálásában a térérzékelés és a navigáció meghatározásában); a halántéklebeny (részt vesz a szaglás és a hang érzékelésében, a beszéd és a látás szemantikájának feldolgozásában, beleértve az olyan összetett ingerek feldolgozását, mint az arcok és jelenetek, és kulcsszerepet játszik a hosszú távú memória kialakításában); és a nyakszirti lebeny (elsősorban a látás érzékelésében vesz részt).

A mediális halántéklebeny (a halántéklebeny belső része, a bal és a jobb félteke közötti határvonal közelében) különösen a deklaratív és epizodikus emlékezetben játszik szerepet. A mediális halántéklebeny mélyén található az agy limbikus rendszerként ismert régiója, amely magában foglalja a hippokampuszt, az amygdala, a cinguláris gyrus, a talamusz, a hipotalamusz, az epithalamus, a mammilláris test és más szerveket, amelyek közül soknak különös jelentősége van az emlékezet feldolgozásában.

A hippokampusz például alapvető fontosságú az emlékezeti működéshez, különösen a rövid távú emlékezetből a hosszú távú emlékezetbe való átvitelhez, valamint a térbeli emlékezet és viselkedés irányításához. A hippokampusz egyike azon kevés agyterületnek, amely képes ténylegesen új neuronokat növeszteni, bár ezt a képességet a stresszel összefüggő glükokortikoidok károsítják. Az amygdala emellett elsődleges szerepet játszik az érzelmi reakciók, a szociális és szexuális viselkedés feldolgozásában és emlékezetében, valamint a szaglás szabályozásában.

Egy másik szubkortikális rendszer (az agykéreg belsejében), amely alapvető fontosságú a memória működésében, a bazális ganglionok rendszere, különösen a striatum (vagy neostriatum), amely fontos a procedurális memória kialakításában és előhívásában

.