Az antibiotikumos kezelést bélfertőzések követhetik. Miért?
A Stanford University School of Medicine tudósai megmagyarázzák, miért kap lábra két potenciálisan halálos kórokozó az antibiotikum-kezelést követően a bél tiltott környezetében.
A kutatók a Nature című folyóiratban írták, hogy eredményeik segíthetnek megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel ellensúlyozni lehet az antibiotikum-kezelést követően a “barátságos bélbaktériumok” megfogyatkozásának hatásait.
Az antibiotikum-kúra alatt több bélpatogén is komoly problémákat okozhat. A vezető szerző, Justin Sonnenburg, PhD elmondta: “Az antibiotikumok megnyitják az ajtót ezeknek a kórokozóknak a térnyeréséhez. De hogy ez pontosan hogyan történik, azt még nem értették meg.”
A szerzők kifejtették, hogy az orális antibiotikumok beadása után huszonnégy órával jelentősen megnő a szénhidrátok elérhetősége a bélben. Ez az átmeneti szénhidrátfelesleg, valamint a “jó baktériumok” csökkenése a bélben lehetővé teszi legalább két potenciálisan életveszélyes kórokozó gyors elszaporodását.”
Az elmúlt tíz évben a tudósok hatalmas előrelépést értek el annak megértésében, hogy mi zajlik abban a “komplex mikrobiális ökoszisztémában”, amely minden egészséges emlős, köztük az ember vastagbelében létezik.”
Egy átlagos egészséges ember bélrendszerében körülbelül 1000 különböző típusú mikroba él harmonikusan együtt. Ezek a baktériumtörzsek, amelyek ezt a kihívásokkal teli, de tápanyagokban gazdag rést lakják, rendkívül jól alkalmazkodtak, olyannyira jól, hogy nélkülük nehezen tudnánk túlélni.
A barátságos, bélben élő baktériumok vitaminokat szintetizálnak, kulcsfontosságúak immunrendszerünk irányításában, részt vesznek saját szöveteink fejlődésében és fenntartásában – sőt még a vérnyomás szabályozásában is segítenek.
Az antibiotikus gyógyszerek tönkreteszik ezt a bél-mikrobiális ökoszisztémát. A jó baktériumok néhány napon belül gyorsan szaporodni kezdenek, és egy hónapon belül visszaáll a normális számuk. A szerzők szerint azonban “úgy tűnik, hogy az ökoszisztéma tartósan elveszíti néhány alkotó baktériumtörzsét.”
A tudósok ezeket a barátságos baktériumokat egyfajta gyephez hasonlítják, amely legyőzi a gyomokat (patogén baktériumokat) a bélrendszerünkön átfolyó gazdag trágyával szemben. Korábbi tanulmányok szerint barátságos baktériumaink olyan vegyi anyagokat választanak ki, amelyek megakadályozzák, hogy a patogén baktériumok átvegyék az irányítást.
Egy elmélet szerint, ha belső mikrobiális ökoszisztémánk felborul, immunrendszerünk reakciókészsége is szenved.
Sonnenburg elmondta:
“Bár ezek a hipotézisek korántsem zárják ki egymást, munkánk kifejezetten azt a feltételezést támasztja alá, hogy a bennünk élő mikrobák a tápanyagokért folytatott versengés révén tartják sakkban a kórokozókat”.
Amikor ezek a védekezőképességek meggyengülnek, ami általában nem sokkal az antibiotikum-kúra megkezdése után történik, a fosztogató kórokozók, például a Clostridium difficile, képesek megvetni a lábukat.
Amint e két parazita betolakodó kellő számban elszaporodik, gyulladást idéznek elő. Míg a gyulladás nem jó környezet a jó baktériumok helyreállításához, a C. difficile és a szalmonella jól érzi magát benne.
Sonnenburg és munkatársai két különleges tápanyagra összpontosítottak a bélben – a fukózra és a szialinsavra – mindkettő a cukorcsalád tagja. Ezek nem olyan cukrok, amelyeket a legtöbb ember ismer, de létfontosságúak az egészséges túléléshez, és az emberi test minden sejtjében termelődnek. A tejtermékekben, a tojásban és a húsban is megtalálhatóak.