Az antropológia

Áttekintés

Az antropológia mint tudományág egész fennállása alatt a természettudományok és a humán tudományok metszéspontjában helyezkedett el. A Homo sapiens biológiai evolúciója és a kultúrára való képesség evolúciója, amely az embert minden más fajtól megkülönbözteti, megkülönböztethetetlen egymástól. Míg az emberi faj evolúciója a többi faj kialakulását eredményező folyamatokhoz hasonló biológiai fejlődés, addig a kultúrára való képesség történelmi megjelenése az alkalmazkodás más formáitól való minőségi eltérést indít el, amely a túléléshez és az ökológiai alkalmazkodáshoz közvetlenül nem kapcsolódó, rendkívüli mértékben változó kreativitáson alapul. A kultúrával mint a növekedés és a változás médiumával kapcsolatos történelmi minták és folyamatok, valamint a kultúrák diverzifikációja és konvergenciája a történelem során ezért az antropológiai kutatás fő témái.

A 20. század közepén az antropológusokat szakterületek szerint elkülönülő kutatási területek a következők voltak: (1) a fizikai antropológia, amely a Homo sapienst más fajoktól megkülönböztető biológiai folyamatokra és adottságokra helyezi a hangsúlyt, (2) a régészet, amely a múltbeli kultúrák fizikai maradványain és a kortárs kultúrák korábbi állapotain alapul, általában a földben eltemetve találhatók, (3) a nyelvi antropológia, amely az artikulált beszéd és az emberiség különböző nyelvei révén történő kommunikáció egyedülálló emberi képességét hangsúlyozza, és (4) a társadalmi és/vagy kulturális antropológia, amely az emberi társadalmakat egymástól megkülönböztető kulturális rendszerekre és az e rendszerekhez kapcsolódó társadalmi szerveződési mintákra helyezi a hangsúlyt. A 20. század közepére számos amerikai egyetemen megjelent az (5) pszichológiai antropológia is, amely a kultúra, a társadalmi struktúra és az ember mint személy közötti kapcsolatokat hangsúlyozza.

A kultúra mint egy emberi közösség teljes életmódja vagy jelentésrendszere fogalma a 20. század második feléig elsősorban az antropológusok által osztott speciális elképzelés volt. A 21. század elejére azonban általánossá vált. Az antropológia mint akadémiai tantárgy tanulmányozása folyamatosan bővült ez alatt az 50 év alatt, és ezzel együtt a hivatásos antropológusok száma is nőtt. Az antropológiai kutatások köre és sajátosságai, valamint az antropológusok tudományos életen kívüli munkába való bekapcsolódása is nőtt, ami a tudományágon belül számos szakterület létezéséhez vezetett. Az elméleti sokszínűség kezdettől fogva jellemzője az antropológiának, és bár a tudományág “az emberiség tudományaként” való felfogása továbbra is fennmaradt, egyes antropológusok ma már megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e áthidalni a természettudományok és a humán tudományok közötti szakadékot. Mások azzal érvelnek, hogy az emberi lét és az emberré válás összetettségének új, integratív megközelítései az olyan új részterületeken fognak megjelenni, amelyek olyan témákkal foglalkoznak, mint az egészség és a betegség, az ökológia és a környezet, valamint az emberi élet más olyan területei, amelyek nem könnyen engednek a “természet” és a “kultúra” vagy a “test” és az “elme” közötti különbségtételnek.”

Az antropológia 1950-ben – történelmi és gazdasági okokból – olyan tudományágként alakult ki, amely elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában található meg. A terepkutatás az antropológia valamennyi ágának jellemzőjeként alakult ki. Míg néhány antropológus a “népi” hagyományokat tanulmányozta Európában és Amerikában, a legtöbbjük azzal foglalkozott, hogy dokumentálja, hogyan éltek az emberek az ezeken a területeken kívüli, nem ipari környezetben. A társadalmi, kulturális, történelmi és anyagi körülmények széles skáláján élő emberek mindennapi életének ezek a finom részletességű tanulmányai a 20. század második felében az antropológusok legnagyobb eredményei közé tartoztak.

Az 1930-as évektől kezdődően, és különösen a második világháború utáni időszakban az antropológia számos Nyugat-Európán és Észak-Amerikán kívüli országban is meghonosodott. Nagyon befolyásos antropológiai munkák születtek Japánban, Indiában, Kínában, Mexikóban, Brazíliában, Peruban, Dél-Afrikában, Nigériában és számos más ázsiai, latin-amerikai és afrikai országban. Az antropológia világméretű kiterjedése, valamint a nemzeti és kulturális határokat átlépő társadalmi és kulturális jelenségek drámai terjedése az antropológiai munka elmozdulásához vezetett Észak-Amerikában és Európában. A nyugati antropológusok kutatásai egyre inkább saját társadalmaikra összpontosítanak, és nem nyugati antropológusok is készítettek néhány tanulmányt a nyugati társadalmakról. A 20. század végére az antropológia kezdett átalakulni a nyugati – és egyesek szerint “gyarmati” – tudományos vállalkozásból egy olyan vállalkozássá, amelyben a nyugati nézőpontokat rendszeresen megkérdőjelezik a nem nyugatiak.

Ralph W. Nicholas