Az anxiolitikus/nyugtató gyógyszerek ésszerű alkalmazása

A benzodiazepinek a leghatékonyabb, legbiztonságosabb és legszélesebb körben alkalmazott szorongásoldók. Mint gyógyszercsoport, a különböző benzodiazepin-származékok között kevés jelentős különbség van. A fő megkülönböztető jellemzők a különböző plazma felezési idők és a farmakológiailag aktív metabolitok jelenléte vagy hiánya. A plazma felezési ideje jelentősen változik, 2-3 órától több mint 100 óráig. Valamennyi benzodiazepin egyformán hatékony a szorongás és az álmatlanság rövid távú kezelésében, és nem indokolt az “anxiolitikumokra” és “hipnotikumokra” való besorolásuk. A benzodiazepinek alkalmazásának számos egyéb indikációja van, mint például izomgörcs osteoarthritises állapotokban és akut alkoholmegvonás, de a benzodiazepineknek nincs antidepresszív vagy fájdalomcsillapító hatása. Bár a szorongás és az álmatlanság kezelésében hosszú távú hatékonyságukra nincs jó bizonyíték, a benzodiazepinek hatékonyabbak és biztonságosabbak, mint fő elődeik, a barbiturátok. A benzodiazepinek némelyike, különösen a hosszú plazmafelezési idejűek, amelyeket általában hipnotikumként használnak, elhúzódó hatástartamú, és kifejezett “másnapossági” hatást okoz. Az alkohol fokozza e gyógyszerek hatását, és így fokozhatja mellékhatásaikat is. Az olyan kedvezőtlen hatások, mint a túladagolás, remegés, ataxia és zavartság sokkal gyakoribbak az idős betegeknél. A benzodiazepinek 20 évvel ezelőtti forgalomba hozatala óta használatuk gyorsan nőtt, és ma már becslések szerint a fejlett országok felnőtt lakosságának 12-16%-a használ évente valamikor nyugtatókat. Az utóbbi néhány évben azonban valószínűleg valamelyest csökkent az általános használatuk. Bár javallataik nagyon gyakoriak, lehetséges, hogy e kiterjedt használat egy része a függőség eredménye. A közelmúltig viszonylag kevés ilyen függőségről szóló publikált jelentés jelent meg. Mostanra azonban a hosszú távú, normál dózisú benzodiazepin kezelésben részesülő betegek jelentős részénél kimutatták az elvonási tüneteket. Az absztinencia-szindróma általában 8-10 napig tart, és álmatlanság, szorongás, étvágy- és testsúlycsökkenés, remegés, izzadás és számos észlelési zavar jellemzi. A terápiás dózisok megvonása során valószínűleg ritkán fordulnak elő súlyosabb fejlemények, például epilepsziás rohamok és pszichózis. A benzodiazepinfüggőség általános előfordulása továbbra sem ismert.