Az arteria iliaca externa
Belső vérzés
A méh-petevezető artéria vagy a méh artériájának szakadása a széles szalagban néha a szüléskor vagy röviddel utána következik be. Ritkán az artéria már az ellés előtt megreped. Az arteria iliaca externa ruptura ritkábban fordul elő. A jobb oldali méhszáj-, a középső méh- vagy a méhartéria hüvelyi ága gyakrabban szakad meg, mint a bal oldali artéria. Az életkorral kapcsolatos (azaz a kanca >10 éves korával összefüggő) degeneratív elváltozások az érfalakban, beleértve az aneurizmákat is, hajlamosítják a kancát az érszakadásra. Az érrepedés méhprolapsus vagy torzió esetén is előfordulhat.
Az érintett kanca súlyos, szűnni nem akaró kólika jeleit mutathatja, bőséges izzadással és a vérzéses sokkra utaló jelekkel (sápadt nyálkahártyák, alacsony csomagolt sejtmennyiség, emelkedett pulzus és légzésszám, izzadás hideg végtagokkal, gyengeség és elesettség). Másik lehetőség, hogy a kanca nem mutatja a fájdalom jeleit, és a vérzés a széles ínszalagon belül kontrollált. Az olyan kancák rutinszerű tenyésztés előtti vizsgálata során, amelyeknél a vérzés erre a területre korlátozódott, általában 20-30 cm átmérőjű vérömleny fedezhető fel a méh széles szalagjában.
A méh- vagy csípőartéria-szakadással járó súlyos vérzés kezelése gyakran sikertelen. A kancát sötétített istállóban kell tartani, hogy megakadályozzuk az aktivitást és az izgalmat. A lehetséges terápiás módszerekkel, például a vérátömlesztéssel és a gyógyszerek beadásával járó további izgalom eléggé megemelheti a kanca vérnyomását ahhoz, hogy a vérzés súlyosbodjon, ami a széles ínszalag megrepedését és a halál beálltát okozhatja. Fájdalomcsillapítók, például flunixin meglumin (0,5-1,0 mg/kg intravénásan) és butorfanol-tartarát (0,02-0,04 mg/kg intravénásan) adhatók a széles szalag kitágulásával járó fájdalom csillapítására. Kortikoszteroidok adhatók a sokk leküzdésére. A széles szalag intraabdominális vérzéssel járó szakadása általában gyors extravázióhoz és halálhoz vezet. Az intraabdominális vérzés hasűri vérzéssel igazolható.
Néhány kanca, amelyeknél intraabdominális vérzésre utaló jelek voltak, túlélte a vérzéses sokk kezelését. A kanca keringési állapotát meg kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy szükséges-e teljes vértranszfúzió vagy plazmatágító kezelés. A laboratóriumi paraméterek változása (pl. a csomagolt sejttérfogat < 15%, a hemoglobin koncentráció <5 mg/dl és a plazmafehérje koncentráció <4 mg/dl) jelentős vérveszteségre és hiányos oxigénszállító képességre utal. Ha ezek a változások észlelhetők, transzfúziót kell fontolóra venni. A klinikusnak emlékeznie kell arra, hogy jelentős mennyiségű teljes vér elvesztésekor a transzfúzió szükségességét alátámasztó laboratóriumi értékek gyakran elmaradnak a hipovolémiás vérvesztés klinikai jelei mögött. Ezért ha a hipovolémiás vérvesztés klinikai jelei (pl. tachycardia, gyenge pulzus, sápadt nyálkahártyák, gyengeség és depresszió) jelentkeznek, a teljes vér transzfúzióját erősen fontolóra kell venni. A megfelelő donortól történő vérvételre és az érintett kancának történő véradásra vonatkozó irányelveket a tankönyvek tárgyalják.
Naloxon-hidroklorid adását javasolták a méh- vagy méh-petefészek artéria megrepedésének kezelésére kancáknál. A vérzéses sokk során endogén opioidok szabadulhatnak fel, és a naloxonnak, amely narkotikus antagonista, blokkolnia kell ezek hatását. Ennek az elméletnek a logikája azon a megállapításon alapul, hogy a naloxon beadása mérsékelte a lovaknál kísérletileg kiváltott sokkhoz kapcsolódó egyes kardiovaszkuláris reakciókat. Így a naloxonnak potenciális terápiás értéket tulajdonítanak a sokk kezelésében. Úgy tűnik, a naloxon antagonizálja a fájdalom vagy stressz által mobilizált endogén opioidok hatását, és részt vesz a vérnyomás központi idegrendszer általi szabályozásában. A naloxont (8-20 mg) intravénásan adják be a már sötétített, csendes istállóban elhelyezett kancának. Nem ismert, hogy ez a kezelés jobb-e, mint a kanca egyszerű elhelyezése ugyanilyen csendes környezetben, más gyógyszerek beadásával vagy anélkül.
Egy antifibrinolitikus gyógyszert, az aminokapronsavat is használták már a vérzés csillapítására (pl. megrepedt méhartériák vagy császármetszések bemetszési helyei esetén). Ez a gyógyszer gátolja a vérrögök lízisét elősegítő tényezőket, ezáltal csökkentve a másodlagos vérzést.
A csikót általában nem javasoljuk elválasztani a kancától, kivéve, ha ez azért szükséges, hogy megvédjük a csikót a kólikás kanca véletlen sérülésétől. Ha a csikót el kell távolítani az anyaállattól, lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a csikó tápanyag- és passzív immunitásszükségletei biztosítva legyenek.
A széles ínszalagon belül maradó hematómák néhány hét alatt fokozatosan visszafejlődnek. Néhány hematóma szilárd méhmegnagyobbodásként tapintható maradhat több hónapig vagy esetenként hosszabb ideig. Az ilyen méhvérömlenyeket végbélnyíláson keresztül lehet kimutatni olyan kancák tenyésztés előtti vizsgálata során, amelyeknél nem gyanítottak szülés utáni problémákat. Ultrahangvizsgálat során a megszilárduló vérömleny a méh többi részénél jobban áthallatszik, és a vérrögben eloszlanak az áthallások (10-11. és 10-12. ábra). A hematóma tapinthatóan szilárdabbá és fokozatosan echodensebbé válik, ahogy a rostos szövet szerveződik. Ha a hematóma rendkívül nagy, a szaporodási traktus körül kiterjedt hegszövet lerakódása véget vethet a kanca szaporodási karrierjének.
Egyes kutatók szerint megnő a valószínűsége annak, hogy az érszakadás megismétlődik, és a következő elléskor végzetes vérzéssel jár. Számos, nagy tenyészetben dolgozó szakember azonban arról számol be, hogy az érintett kancák általában termékenyek, amint a vérömlenyek visszafejlődnek, és az újratenyésztett érintett kancák általában vérzés kiújulása nélkül hozzák világra a következő csikókat.