Az esőfelhők típusai

Az esőfelhőknek számos típusa létezik, köztük a három leggyakoribb típus: stratus, cirrus és cumulus. Ezektől kezdve az esőfelhők olyan variációit kaphatjuk, mint a stratocumulus, nimbostratus, cirrostratus és így tovább.

A záporfelhők vitathatatlanul a leggyakrabban megfigyelt időjárási jelenségek. Az emberek azért figyelik a felhőket, hogy képet kapjanak arról, hogy a reggeli túrájuk vagy a délutáni piknikjük során esni fog-e vagy sem. Pedig az esőfelhőknek sokféle típusa létezik. Milyen típusú felhők hoznak esőt? Továbbá, hogyan alakulnak ki ezek a felhők? Nézzük meg részletesen az esőfelhők különböző formációit és a különböző felhőtípusokat, amelyeket érdemes figyelnünk, ha kíváncsiak vagyunk az eső lehetőségére.

A felhők osztályozása

Mielőtt a különböző felhőtípusokról beszélnénk, hasznos lenne megalapozni és megvitatni, hogyan osztályozzák a felhőket. A különböző kifejezések, amelyeket a meteorológusok a felhők osztályozására használnak, a felhők megjelenésének és a felhők magasságának kombinációján alapulnak. Az alacsonyan elhelyezkedő felhők közé tartoznak a gomolyfelhők, a rétegfelhők és a rétegfelhők. A középszintű felhők hasonlóak a rétegfelhőkhöz és a gomolyfelhőkhöz, de előttük van az “alto” előtag, így altocumulus vagy altostratus felhők. A legnagyobb magasságban található felhők jellemzően gomolygó felhők, amelyek előtt a “cirro” előtag áll, így cirrocumulus, cirrus és cirrostratus felhők.

Hogyan keletkeznek a felhők?

A felhők különböző formájuk és méretük ellenére minden felhő kondenzált vízből vagy jégből áll. A felhők akkor jönnek létre, amikor a meleg levegő kitágul és felemelkedik. Ahogy a levegő egyre magasabbra emelkedik, hűlni kezd, ami miatt a vízmolekulák, vagyis a vízgőz gyorsabban alkot csomókat, mint ahogy a vízgőz hőenergiája szétszakítja őket egymástól. A vízgőz összecsapódik, és jégkristályokat vagy felhőcseppeket alkot. Konvekciónak nevezik ezt a folyamatot, és a konvektív felhők meleg légoszlopokból jönnek létre.

“A nehéz szíveket, akárcsak a nehéz felhőket az égen, legjobban egy kis víz beengedésével lehet enyhíteni”. – Christopher Morley

Miután a cseppek vagy jégkristályok kialakulnak és felhő keletkezik, azok vagy nőnek, vagy zsugorodnak. Ha a cseppek a levegő felmelegedésével összezsugorodnak, akkor elpárolognak és visszaalakulnak vízgőzzé, de ha továbbra is csatlakoznak egymáshoz és növekednek, akkor végül elég nehezek lesznek ahhoz, hogy csapadék – eső vagy hó – formájában lehulljanak az égből. A felhők körülbelül fele csapadékrendszerré alakul, a másik fele pedig ismét elpárolog.

Mi a Nimbus felhők?

A “Nimbus” egy latin kifejezésből származik, amelynek fordítása “esőcsepp”. A nimbuszfelhők azok, amelyek csapadékot hoznak, és általában sötétszürkén jelennek meg az égen. A szürke szín onnan ered, hogy sűrűek és mélyek, ami megakadályozza, hogy a napfény nagy része átszűrődjön rajtuk. A nimbuszfelhők esőt, havat vagy jégesőt is hozhatnak. A “nimbus” utótagot vagy a “nimbo” előtagot az esőfelhők két különböző fajtájára, a cumulonimbusra és a nimbostratusra használják. Bár általában ezt a két felhőformát nevezik esőfelhőnek, az eső más típusú felhőkből is származhat, bár ritkábban.

A nimbuszfelhők és a hozzájuk kapcsolódó csapadék többféleképpen is kialakulhat. Az esőfelhők lehetnek frontális vagy orografikus jellegűek. Frontális csapadék akkor keletkezik, amikor egy alacsony nyomású esemény vagy front révén nedves levegő érkezik egy száraz levegőjű területre. A frontok miatt fellépő csapadék általában nagy területen oszlik el, és kevésbé heves, mint az orografikus csapadék. Orográfiai esőzések akkor fordulnak elő, amikor a levegőoszlopokat a tájban lévő akadályok, például hegyvonulatok kényszerítik emelkedésre.

Cumulonimbus felhők

Ha a légköri viszonyok elég instabilak, nemcsak sok felhő képződik, hanem a gomolyfelhők jelentős függőleges növekedést is tapasztalhatnak, ami csapadékhoz vezethet. A Cumulus congestus, más néven tornyosuló gomolyfelhők olyan gomolyfelhők, amelyek vízmolekuláktól elnehezedtek, és gyakran hoznak esőt. Ha a cumulus felhők képesek tovább növekedni, cumulonimbus felhőkké válhatnak, amelyek jellemzően intenzívebb esőzésekkel és zivatarokkal járnak.

“Minden életbe kell esnie egy kis esőnek”. – Henry Wadsworth Longfellow

A kumulonimbus felhőket gyakran nevezik “zivatarfelhőknek”, és a felhők mérete felerősíti a talaj és a felhők közötti elektromos kölcsönhatást, ami villámlást és mennydörgést okoz. A zivatarfelhőket gyakran nevezik “üllőfelhőknek”, mivel gyakran üllő alakúak: sötét, széles alapjuk alacsonyan van a talajhoz képest, a tetejükön laposnak tűnő, megnyúlt felhőfejjel. A zivatarfelhők alapja gyakran csak 1000 láb magasan van a földtől, de a zivatarfelhők csúcsa akár 50 000 láb magasra is emelkedhet a levegőbe. A gomolyfelhőket létrehozó légköri instabilitás miatt a zivatarfelhők gyakran nagy intenzitású széllel és erőteljes, kiszámíthatatlan huzattal érkeznek. Ezek a gomolyfelhők és a kísérő időjárási rendszerek gyakran károkat okozó jégesőt, szupercellás viharokat, intenzív szélnyírásokat és tornádókat hozhatnak létre.

A felhőkben lévő légrészecskék nagy sebességgel mozognak egymás mellett, ami elektromos töltéseket hoz létre. Az elektromos töltéseknek valahogyan le kell vezetniük, és ez hozza létre a villámokat. A villámlás történhet a felhőn belül, a felhők között, vagy a felhőből a földre. A villámcsapáskor mennydörgés keletkezik, amelyet a hirtelen hőmérséklet- és nyomásemelkedés hoz létre, amely összehúzza a levegőt. Ahogy a levegő gyorsan visszatágul kifelé, hatalmas recsegő hangot ad, és ennek a hangnak a visszhangja az, amit mennydörgésként hallunk.

A zivatar akkor kezd eloszlani, amikor a felhőn belüli lefelé irányuló légáramlatok végül erősebbek lesznek a felfelé irányuló légáramlatoknál. A nedves, meleg levegő már nem tud felfelé emelkedni, így a felhőben lévő vízcseppek nem képződnek tovább. Az eső enyhülni kezd, ahogy a felhő eltűnik a légkörben, ami alulról felfelé történik.

Nimbostratus felhők

“A napsütés finom, az eső felfrissít, a szél felerősít, a hó felvidít; rossz idő valóban nem létezik, csak a jó idő különböző fajtái”. – John Ruskin

A nimbosztratuszfelhők egy másik felhőtípus, amely gyakran hoz esőt. Ha felnézel az égre, és semmi mást nem látsz, csak egy egységes, szürke, alacsony felhőréteget, akkor valószínűleg nimbostratusfelhőket látsz. A nimbostratuszfelhők sűrű vízzel telítettek, és eltakarják a napfényt, és alacsony vagy közepes magasságban alakulnak ki. Míg a cumulonimbus felhők általában rövid ideig tartó, de intenzív viharokat hoznak, a nimbostratus felhők általában kevésbé intenzív esőt hoznak, amely órákig vagy tovább tarthat. A nimbostratus-felhők felhőalapja általában 6500 láb körül van, ami azt jelenti, hogy általában vízcseppek vannak bennük, nem jégkristályok. Bár, ha a környezeti hőmérséklet elég alacsony, hó vagy jég is hullhat.