Az olimpiai játékok

Az olimpiai játékokat, amelyek az ókori Görögországból indultak 3000 évvel ezelőtt, a 19. század végén élesztették újjá, és mára a világ legjelentősebb sportversenyévé váltak. A Kr. e. 8. századtól a Kr. u. 4. századig négyévente rendezték meg a játékokat a nyugati Peloponnészosz-félszigeten fekvő Olümpiában, Zeusz isten tiszteletére. Az első modern olimpiára 1896-ban került sor Athénban, ahol 13 nemzet 280 résztvevője 43 versenyszámban mérte össze tudását. 1994 óta a nyári és a téli olimpiai játékokat külön rendezik, és kétévente váltják egymást.

Az olimpia az ókori Görögországban

Az ókori olimpiai játékokról szóló első írásos feljegyzések Kr. e. 776-ból származnak, amikor egy Koroebus nevű szakács megnyerte az egyetlen versenyt – egy 192 méteres gyaloglóversenyt, amelyet stádiumnak neveztek (a modern “stadion” szó eredete) -, és ezzel ő lett az első olimpiai bajnok. Általánosságban azonban úgy vélik, hogy a játékok ekkor már sok éve zajlottak. A legenda szerint Héraklész (a római Herkules), Zeusz és a halandó nő, Alkmene fia alapította a játékokat, amelyek az i. e. 6. század végére a leghíresebb görög sportfesztivállá váltak. Az ókori olimpiát négyévente tartották augusztus 6. és szeptember 19. között, egy Zeusz tiszteletére rendezett vallási ünnep keretében. A játékok nevét a dél-görögországi Peloponnészosz-félsziget nyugati partjai közelében fekvő szent helyről, Olimpiáról kapták. Hatásuk olyan nagy volt, hogy az ókori történészek az időt az olimpiai játékok közötti négyéves időszakokkal kezdték mérni, amelyeket olimpiádoknak neveztek.

Tizenhárom olimpiád után két további versenyszám csatlakozott az olimpiai versenyszámok közé: a diaulosz (nagyjából a mai 400 méteres futásnak felel meg) és a dolichosz (hosszabb távú verseny, valószínűleg az 1500 méteres vagy 5000 méteres futáshoz hasonlítható). Az ötpróbát (amely öt versenyszámból állt: gyaloglás, távolugrás, diszkosz- és gerelyhajítás, valamint birkózás) i. e. 708-ban vezették be, az ökölvívást i. e. 688-ban, a szekérversenyt pedig i. e. 680-ban. I. e. 648-ban debütált olimpiai versenyszámként a pankráció, amely a boksz és a birkózás kombinációja volt, gyakorlatilag szabályok nélkül. Az ókori olimpiai játékokon kezdetben csak Görögország szabadon született férfi polgárai vehettek részt; női versenyszámok nem voltak, és a házas nőknek tilos volt részt venniük a versenyeken.

Az olimpiai hagyomány hanyatlása és újjáéledése

A Római Birodalom Kr. e. 2. század közepén történt görögországi hódítása után a játékok folytatódtak, de színvonaluk és minőségük csökkent. Az egyik hírhedt példa Kr. u. 67-ből való, amikor a dekadens Néró császár részt vett egy olimpiai szekérversenyen, és szégyent hozott magára azzal, hogy győztesnek nyilvánította magát, még akkor is, amikor a verseny közben leesett a szekérről. Kr. u. 393-ban I. Theodosius császár, aki keresztény volt, minden “pogány” fesztivál betiltására szólított fel, és ezzel közel 12 évszázad után véget vetett az ősi olimpiai hagyománynak.

Még 1500 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a játékok újra felemelkedjenek, nagyrészt a francia Pierre de Coubertin báró (1863-1937) erőfeszítéseinek köszönhetően. A testnevelés előmozdítása iránt elkötelezett fiatal bárót az ókori olimpiai helyszín meglátogatása után ihlette meg a modern olimpiai játékok létrehozásának gondolata. 1892 novemberében, a párizsi Union des Sports Athlétiques ülésén Coubertin azt javasolta, hogy az olimpiát négyévente megrendezésre kerülő nemzetközi atlétikai verseny formájában újítsák fel. Két évvel később megkapta a szükséges jóváhagyást a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megalapításához, amely a modern olimpiai játékok irányító szerve lett.

Az olimpia az évek során

Az első modern olimpiát 1896-ban rendezték meg a görögországi Athénban. A megnyitó ünnepségen I. György király és a 60 000 nézőt számláló tömeg 13 nemzet 280 résztvevőjét (mind férfi) üdvözölte, akik 43 versenyszámban, többek között atlétikában, tornában, úszásban, birkózásban, kerékpározásban, teniszben, súlyemelésben, lövészetben és vívásban versenyeztek. Minden későbbi olimpiát megszámoztak, még akkor is, amikor nem rendeztek játékokat (mint 1916-ban, az első világháború idején, valamint 1940-ben és 1944-ben, a második világháború idején). A modern játékok hivatalos szimbóluma öt egymásba kapcsolódó színes gyűrű, amelyek Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Afrika, Európa és Ausztrália kontinenseit jelképezik. Az olimpiai zászlót, amelyen ez a szimbólum fehér alapon látható, először 1920-ban, az antwerpeni játékokon tűzték ki.

Az olimpia mint nemzetközi sportesemény 1924 után lendült fel igazán, amikor Párizsban megrendezték a VIII. Abban az évben 44 nemzet mintegy 3000 sportolója (köztük több mint 100 nő) versenyzett, és a játékokon először rendeztek záróünnepséget. Ebben az évben debütáltak a téli olimpiai játékok, olyan versenyszámokkal, mint a műkorcsolya, a jégkorong, a bob és a biatlon. Nyolcvan évvel később, amikor a 2004-es nyári olimpiai játékok több mint egy évszázad után először tértek vissza Athénba, rekordszámú, 201 ország közel 11 000 sportolója indult. Az ókori és a modern olimpiai hagyományokat összekötő gesztusként a dobóversenyt abban az évben a klasszikus olimpiai játékok helyszínén, Olympiában rendezték meg.