Az USA “masszív megtorlás” politikáját jelenti be a kommunista agresszorokkal szemben
A Külkapcsolatok Tanácsának tiszteletére rendezett vacsorán tartott beszédében John Foster Dulles külügyminiszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok a “masszív megtorló erő elrettentő erejével” fogja megvédeni szövetségeseit. A politikai bejelentés újabb bizonyítéka volt az Eisenhower-kormányzat azon döntésének, hogy a kommunista agresszió elleni védekezés elsődleges eszközeként nagymértékben támaszkodik a nemzet nukleáris arzenáljára.
Dulles beszédét a kommunista stratégia vizsgálatával kezdte, amelynek célja – következtetése szerint – az Egyesült Államok “csődje” volt katonai erejének túlterjeszkedése révén. Mind stratégiai, mind gazdasági szempontból – magyarázta a miniszter – nem volt bölcs dolog “tartósan elkötelezni az amerikai szárazföldi erőket Ázsiában”, “tartósan támogatni más országokat”, vagy “tartósan elkötelezni magunkat olyan hatalmas katonai kiadások mellett, amelyek “gyakorlati csődhöz” vezetnek”. Ehelyett úgy vélte, olyan új politikát kell kidolgozni, amely “elviselhető költségek mellett maximális védelmet biztosít”. Bár Dulles nem utalt közvetlenül a nukleáris fegyverekre, egyértelmű volt, hogy az általa leírt új politika az ilyen fegyverek “masszív megtorló erejére” támaszkodna a jövőbeni kommunista háborús cselekményekre adott válaszként.
A beszéd az Eisenhower és Dulles alatti külpolitika két fő alapelvét tükrözte. Az első az a meggyőződés volt, különösen Dulles részéről, hogy Amerika külpolitikája a kommunista fenyegetéssel szemben a megelőző, Harry S. Truman demokrata elnök vezetése alatt félénken reagált. Dulles következetesen megismételte, hogy proaktívabb és erőteljesebb megközelítésre van szükség a kommunista befolyási övezet visszaszorítása érdekében. A második Eisenhower elnök meggyőződése volt, hogy a katonai és külföldi segítségnyújtási kiadásokat ellenőrizni kell. Eisenhower fiskális konzervatív volt, és úgy vélte, hogy az Egyesült Államok gazdasága és társadalma nem bírja sokáig a túlterhelt védelmi költségvetést. Az atomfegyverekre mint Amerika védelmének gerincére való erősebb támaszkodás mindkét aggodalomra választ adott – az atomfegyverek sokkal hatékonyabbak voltak a potenciális ellenfelek fenyegetése szempontjából, és hosszú távon sokkal olcsóbbak is voltak, mint a nagy állandó hadsereggel járó költségek.
LAPOZZON TOVÁBB: A kommunizmus idővonala