Bőrbiopszia

Mi a bőrbiopszia?

A bőrbiopszia a bőrből vett minta eltávolítása. Általában a bőrbe adott helyi érzéstelenítő injekcióval végzik, hogy elzsibbasszák a területet. Az injekció átmenetileg csíp. Az eljárás után a biopszia helyére varrat vagy kötszer kerülhet.

Miért kell bőrbiopsziát végezni?

A bőrbiopszia a diagnosztikai folyamat részeként szükséges lehet. A biopsziából nyert további információk segíthetnek a szabad szemmel nem látható diagnosztikai nyomok azonosításában.

A bőrbiopszia típusai

Punch biopszia

Punch biopszia

A punch biopszia általában a leghasznosabb biopszia típus. Gyorsan elvégezhető, kényelmes, és csak egy kis sebet ejt. Teljes vastagságú bőrmintát készít, amely lehetővé teszi a patológus számára, hogy jó áttekintést kapjon a hámról, a bőrről és legtöbbször a bőr alatti részről is.

Egy eldobható bőrbiopsziás lyukasztót használnak, amely 2-6 mm átmérőjű, kerek, rozsdamentes acélból készült pengével rendelkezik. A 3 és 4 mm-es lyukasztók a leggyakrabban használt méretek. A klinikus az eszközt merőlegesen tartja az érzéstelenített bőrre, és elforgatja, hogy átszúrja a bőrt. Ezt követően csipesszel és ollóval eltávolítja a bőrmintát.

A lyukasztó biopsziás seb lezárására vagy a vérzés csillapítására varrat használható. Ha a seb kicsi, anélkül is megfelelően gyógyulhat.

Borotva biopszia

A borotva biopszia akkor alkalmazható, ha a bőrelváltozás felületes, például az intraepidermális karcinóma vagy bazálsejtes karcinóma gyanújának megerősítésére.

A bőrből szikével, speciális borotva-biopszia eszközzel vagy borotvapengével érintőlegesen borotvát vesznek. Varratszedés nem szükséges. A sebből heg képződik, amelynek 1-3 héten belül gyógyulnia kell.

Mivel a borotválásos biopszia nem terjed ki a bőr teljes vastagságára, az ilyen biopszia hátránya, hogy a patológus számára nehéz lehet kizárni vagy azonosítani az invazív betegséget.

A lapátbiopszia a borotválásos biopszia mélyebb formája, amelyet egy bőrelváltozás, például egy jóindulatú anyajegy “kikaparásával” történő eltávolítására használnak. Ezt “csészealj-eltávolításnak” vagy “érintőleges kimetszésnek” is nevezik. A nagyobb mélység miatt ez a fajta borotváló biopszia kiterjedtebb hegesedéshez vezethet, ha másodlagos szándékkal hagyják gyógyulni. Bizonyos esetekben utólag öltésre is szükség lehet.

Kurettázás

A bőrkúrettát egy felületes bőrelváltozás, például seborrhoeás keratózis lekaparására lehet használni. A kúretták egy részét szövettani vizsgálatra küldik. Ezek a minták nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az elváltozás teljesen eltávolításra került-e.

Incisionalis biopszia

Az incisionalis biopszia egy nagyobb és általában mélyebb ellipszisű bőrdarab szikével történő eltávolítására utal. A metszéses biopszia után általában öltésre van szükség. Ez a fajta biopszia hasznos lehet, hogy jobb áttekintést nyújtson a patológus számára, ami javíthatja a diagnosztikai pontosságot. Akkor is hasznos lehet, ha feltételezhetően mélyebb rétegek vagy szövetek érintettek a betegség folyamatában (pl. bőr alatti zsír vagy közepes méretű erek).

Excíziós biopszia

Az excíziós biopszia egy bőrelváltozás, például egy bőrrák teljes eltávolítására utal, amelynél a teljes eltávolítás esélyének javítása érdekében a környező bőrből egy margót vesznek ki. A kisebb elváltozásokat leggyakrabban egy szike pengéjével, ellipszis alakban távolítják el, az elsődleges lezárás pedig varratokkal történik. A nagyobb kimetszéseket bőrlebeny (a szomszédos bőr áthelyezése a seb fedésére) vagy graft (más helyről vett bőr a seb befoltozására) segítségével lehet helyreállítani.

A biopszia típusának és helyének kiválasztása

Létfontosságú, hogy a biopszia helyét gondosan válasszuk meg, különben a patológiai diagnózis téves vagy félrevezető lehet. Íme néhány iránymutatás a legjobb hely kiválasztásához, néhány általános tanács és a bőrelváltozás típusától függően elkerülendő buktatók.

Bőrrák gyanúja esetén:

• A lyukasztott biopszia általában a legjobb bőrmintát adja a patológusnak a növekedési minta és az invázió mélységének meghatározásához. A legtöbb esetben egy 3 mm-es lyukasztás elegendő.
• Kerülje a biopsziát az elváltozás közepéből, ha az fekélyes. Ha vérzik, nehezebb lesz összevarrni a sebet, ráadásul a szövet nagyrészt nekrotikus lehet, ami megnehezíti a megfelelő szövetminta kinyerését.
• Ha sok pikkely van jelen, először óvatosan távolítsa el ezt, és vegyen biopsziát a közvetlenül alatta lévő bőrből.
• A bőrrákot általában nem ajánlott lyukasztott biopsziával megpróbálni teljesen eltávolítani.

A legtöbb gyulladásos bőrbetegség esetében:

• A lyukasztott biopszia általában jó áttekintést nyújt a patológus számára a teljes bőrről, és általában egy 4 mm-es lyukasztás elegendő.
• Amint az elváltozások idővel fejlődnek, a szövettani vizsgálat során több (vagy kevesebb) hasznos jellemzőt mutatnak, ezért a biopsziás hely kiválasztásakor fontos szempont az elváltozás életkora.
• Vaszkulitisz gyanúja esetén a legjobb biopsziát friss (24 és 48 óra közötti) elváltozásból venni.
• A biopsziát általában egy nagyobb, jól fejlett terület közepéről célszerű venni. Egy gyűrűs plakk megemelkedett széléről kell venni.
• Kerülni kell a megkarcolt/kihámlott területeket, mivel ezek nem specifikus elváltozásokat fognak mutatni.
• Azokat a területeket, amelyeket helyi szteroidokkal vagy más gyulladáscsökkentő szerekkel kezeltek, lehetőség szerint kerülni kell.

Fekélyek, eróziók és hólyagok esetén:

• Az eróziók és fekélyek melletti bőr általában a leghasznosabb diagnosztikai információt szolgáltatja.
• Hólyagok esetén a legjobb a hólyag széléről biopsziát venni, a szomszédos normális bőr kétharmadát is beleértve.
• A kis ép hólyag több hasznos információt mutathat, mint egy nagy hólyag sarka
• Az immunfluoreszcencia céljából vett lyukbiopsziát a legjobb a perilesionalis bőrből venni.

A kérvény kitöltése

A klinikusnak biztosítania kell, hogy a patológiai kérvény tartalmazza a beteg alapvető adatait (beleértve az életkort és a személyazonosító adatokat), a biopszia helyét és típusát, valamint az időpontot és a dátumot. A bal és jobb oldalt a hibák elkerülése érdekében célszerű teljes egészében kiírni

Ezeken kívül alapvető fontosságú, hogy a patológus megkapja a klinikai információkat és a lehetséges diagnózisok körét. A legjobb klinikopatológiai korreláció érdekében a klinikai információknak tartalmazniuk kell az időtartam leírását, a tüneteket és a bőrgyógyászati leírást.

A mintatartó edényt fel kell címkézni a betegazonosító adatokkal, a biopszia testhelyszínével, az időponttal és a dátummal, és a következetesség érdekében ellenőrizni kell a kérőlapon. Ha több biopsziát vesznek, a legjobb, ha római számokat használnak a kérőlapok és a hozzájuk tartozó mintaedények megfeleltetésére.

Kérőlap

Mi történik a biopsziás mintával?

A legtöbb bőrbiopsziát egy kis edényben formalinba helyezik, és elküldik a laboratóriumba paraffin fixálásra, feldolgozásra és szövettani vizsgálatra.

• Ha mély gombafertőzést vagy mikobaktériumot vizsgálunk, a mintát fel lehet osztani úgy, hogy a minta egyik részét formalinban küldjük el szövettani vizsgálatra, a másik részét pedig sóoldattal átitatott géztamponra helyezzük mikrobiológiai vizsgálatra.
• A közvetlen immunfluoreszcenciára szánt mintákat szállítóközegbe helyezik, folyékony nitrogénben lefagyasztják, vagy “frissen” küldik (pl. steril üres edényben lévő, megnedvesített géztamponra helyezve).

A bőrbiopszia szövődményei

A bőrbiopszia általában egyszerű, és a szövődmények ritkák. Általános szabályként elmondható, hogy minél nagyobb az eltávolított bőrminta, annál nagyobb a szövődmények esélye. A következő szövődmények fordulhatnak elő:

Vérzés

A műtéten belüli vagy műtét utáni vérzés bárkinél előfordulhat, de különösen kellemetlen lehet azoknál, akik vérzésre hajlamosak, vagy vérhígító gyógyszereket, például warfarint vagy aszpirint szednek.

Infekció

A kimetszési biopsziák körülbelül 1-5%-át érinti a bakteriális sebfertőzés. Ez azonban rendkívül ritka a kis lyukasztásos, borotválásos vagy metszéses biopsziáknál. A fekélyes vagy kérges bőrelváltozások, a biopszia helye, a beteg olyan jellemzői, mint a cukorbetegség, az idősebb kor vagy az immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása hozzájárulhatnak a fertőzés fokozott kockázatához.

Idegsérülés

A penge elvághat egy felszíni érzőideget, ami fájdalmat vagy zsibbadást okozhat. Ez leginkább ott fordulhat elő, ahol a bőr vékony, például az arcon vagy a kézfejen. A motoros idegsérülés kockázata rendkívül ritka, de előfordulhat bőrrákos műtétek során az arc veszélyzónáiban. Ezek közé tartozik az arcideg temporalis, marginális mandibuláris, járomcsonti ága és a gerincvelői járulékos ideg (az Erb-pontnál).

Hegesedés

A biopszia helyén általában jelentős maradandó heg keletkezik. Egyes testtájak, például a mellkas közepe hajlamos a túlzott vagy hipertrófiás hegek kialakulására. Ez afro-karibi bőrtípusoknál is gyakoribb.

A bőrelváltozás fennmaradása vagy kiújulása

Sok biopszia szándékosan részleges, és csak diagnosztikai célokat szolgál. A kimetsző biopsziáknál fennáll a kockázata annak, hogy nem a teljes elváltozást távolítják el, ami később kiújulhat.

Az érzéstelenítési problémák

A helyi érzéstelenítőkre való allergia lehetséges, de ez is rendkívül ritka. Gyakoribb a vasovagális reakció, amely a páciens ájulásához és esetlegesen sérüléséhez vezethet. A szívdobogás egy másik mellékhatás, amely a helyi érzéstelenítőben általában jelen lévő adrenalinnal függ össze.

Sebfelszakadás

Ez a varrt sebek ritka szövődménye. Nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan testtájakon, ahol a heg nagymértékben feszül (pl. mellkas, hát), közvetlenül a varrateltávolítás után, vagy fertőzés következtében. A testmozgás kerülése, a pántolás és a feloldható varratok használata segíthet megelőzni.

A biopszia eredményének beszerzése

A patológiai laboratóriumban általában egy-két hétig tart, amíg az eredményt megkapja, de néha hosszabb ideig is eltarthat, ha speciális festésre vagy második véleményre van szükség. A patológus leírja, hogy mit figyel meg fénymikroszkópiával a biopsziás minta több metszetében, és vagy felállítja a diagnózist, vagy segít a javasolt klinikai diagnózisok közötti különbségtételben.

Klinikopatológiai korreláció

A bőrbetegségeket és állapotokat időnként nagyon nehéz pontosan diagnosztizálni. Ezekben az esetekben a klinikai és a szövettani leletek együttesen alkotnak teljesebb képet a helyes diagnózis felállításához. Ezt nevezzük klinikopatológiai korrelációnak. Sok szervezet rendszeresen tart multidiszciplináris értekezleteket (MDM), amelyeken a klinikai információkat, a klinikai fényképeket és a patológiai preparátumokat egy szakértői csoport vizsgálja felül, hogy meghatározzák a beteg számára legjobb diagnózist és kezelést.