Ballerina lábak

A táncosok különleges sportolók, különösen a balett-táncosok. Ők nem csak táncosok… ők egyszerre sportolók és előadóművészek. A művészeti forma megköveteli, hogy egy táncos esztétikus legyen… a törékenységig karcsú; rugalmas, mégis erős, erőteljes és rugalmas.

A táncosok testének egészségének megőrzésében sok tényező játszik szerepet… különösen a táncosok lábai. A következőkről lesz szó: táncos gondolkodásmód, gyakori lábsérülések, táplálkozási tényezők, lábbelik a stúdióban és azon kívül, valamint megelőző intézkedések.

Táncos gondolkodásmód: Más sportolókhoz hasonlóan sok táncos makacs és eltökélt, hogy a lehető legtovább nyomja a fájdalmat, hogy ne okozzon csalódást a tanárnak vagy a rendezőnek, vagy esetleg ne veszítse el a kegyeiket. A legmagasabb szintű táncosok nem engedhetik meg maguknak, hogy gyengének vagy nélkülözhetőnek tűnjenek, és gyakran előfordul, hogy a sérülés túl sokáig marad észrevétlenül vagy kezeletlenül. Hozzászoktak a fájdalomhoz és a “szenvedéshez”, és könnyen arra következtetnek, hogy ez csak az életük része, így a lábfájás kezelését gyakran túl sokáig halogatják.

Melyek a gyakori sérülések?

A gyakori lábsérülések és állapotok: Az integumentumot, vagyis a bőrt ért sérüléseken kívül (hólyagosodás, bőrkeményedés, körömtörés) számos gyakori lábpanasz van a balett-táncosok körében. Ezek közé tartozik a metatarsalgia, a terheléses törés, a szezámcsontfájdalom, a talpgyulladás, a bütyök és a bütyökfájdalom, valamint az Achilles-ín-gyulladás…. olyan nőknél is gyakran előfordulnak, akik életük nagy részében magas sarkú cipőt viseltek.

A klasszikus balett-tánc megköveteli, hogy a lábfej szoros, bőr vagy vászon papucsban maradjon, hogy a táncos “érezhesse” a padlót. Ahogy egy táncosnő előrehalad, napi 4-6 órát tölt a pointe cipőben, amely nagyon szűk helyre szorítja a lábfejet és a lábujjakat. Ráadásul ismétlődő, kihívást jelentő mozdulatokat és végrehajtásokat kell végrehajtania, amelyek terhelik, nyomatékkal és erővel terhelik a lábat.

A pointe tánc megköveteli, hogy a lábfej hosszabb ideig maximálisan dorziflexióban legyen…., ami óriási terhelést jelent a peroneus longus ínra és különösen a 2. lábközépcsontra. Az Achilles-ín komplexumot is nagy terhelésnek teszi ki, különösen a relevés során… ez a kifejezés arra utal, amikor a táncos a talajon lévő lábfej lapos helyzetéből “en pointe” felfelé és vissza lefelé mozog. Itt tehát szűken illeszkedő, nem támogató cipőkkel, apró termetű és néha alultáplált sportolókkal van dolgunk, akik bonyolult mozdulatokat végeznek fel és le a lábujjaikon egy hatalmas mozgástartományon keresztül az idő múlásával, és a következő sérülések léphetnek fel:

1. Sesamoiditis: A szezámoidok (általában 2 db) nagyon kis csontok a nagylábujjhoz kapcsolódó inak között. Csigavonalként szolgálnak, és meghúzódhatnak vagy akár el is törhetnek. A csontos lábak, a kemény felületeken való táncolás, a túlzott járás, az ugrálás és az ütések, valamint a demi-pointe-on való táncolás szezámoidgyulladáshoz vezethet. A fájdalom a labda alatt és néha a talp tetején jelentkezik, különösen demi-pointe-on. A gyulladás és a fájdalom korlátozhatja ennek az ízületnek a mozgását. Jegelés, pihenés és szilárd, de párnázott középtalppalttal rendelkező lábbeli ajánlott. Ha a fájdalom továbbra is fennáll, kérjen röntgenfelvételt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a csont nem tört el.
2. Hallux Limitus és Rigidus: A nagylábujjízület ismételt megterhelése a nagylábujj merevségét eredményezheti. Azok, akiknél bütyök is jelentkezik, hajlamosabbak a hallux limitusra. A táncolásból származó ütések és erők a nagylábujjízület gyulladásához vezethetnek, és idővel merevséget és a mozgástartomány hiányát okozzák. A fájdalom és a merevség miatt a táncosok a demi-pointe során a lábfej külső oldalára helyezik át a súlyukat. Szélsőséges esetekben műtétre lehet szükség. Jegelés, pihenés, gyulladáscsökkentő gyógyszerek és szalagos módszerek segíthetik a gyógyulást.
3. Bütyök: A bütyök a nagylábujj ízületének szélén lévő csontos kiemelkedés, amely akkor alakul ki, amikor a nagylábujj a többi lábujj felé befelé dőlni kényszerül. Előfordulhat, hogy fájdalmat és duzzanatot okoz, de az is lehet, hogy nem. Néhány bütyök (vagy hallux valgus) örökletes, azonban a táncosoknál gyakran kialakul a szorosan illeszkedő lábujjcipő állandó nyomása miatt, valamint a medialis oszlopra nehezedő fokozott terhelés miatt, amikor a táncos megpróbál nagyobb “kifordulást” elérni. A szűk cipő állandó súrlódása súlyosbíthatja a bütyökfájdalmat. A gyulladáscsökkentő gyógyszerek mellett egy gélszerű távtartó a lábujjak között segíthet. A hegyes cipőt ellenőrizni kell, hogy a lábujjdoboz területe megfelel-e a lábfej formájának, és nem túl szűk-e. A bütyökműtét nem ajánlott a táncos pályafutása során, mivel súlyosan csökkentheti a mozgástartományt.
4. Neuromák: A neuroma égő vagy bizsergő érzésnek tűnik, amely a talplabdától a lábujjakig lövellhet. Zsibbadás és görcsösség is előfordulhat. Az idegrostok beidegződése okozza a lábközépcsontok és a lábujjak között, általában a 2. és 3. lábujj között, de a 3. és 4. lábujj között is. Az idegek megduzzadhatnak és tartósan hegesedhetnek. A fájdalom általában megszűnik, ha levesszük a cipőt, ami arra utal, hogy a cipő túl szűk és túlságosan szoros. Az utcai cipőkbe lábközépcsontpárnák elhelyezése ajánlott. Ellenőrizni kell a hegyes lábú cipő lábujjdobozát, hogy biztosan illeszkedjen a lábfej formájához. Szögletesebb formájú lábujjdobozra lehet szükség, nem pedig sokkal kúposabbra. Az orvos kortizon injekciót is beadhat a gyulladt területbe.
6. Plantar fasciitis: A talpi fascia egy sűrű rostos szövetsáv, amely a saroknál ered és a lábujjak tövéhez csatlakozik. Minden egyes alkalommal, amikor a lábat használjuk, megnyúlik és összehúzódik, és hajlamos a túlterhelésre, különösen, ha a boltozatot nem támogatja megfelelő lábbeli. A táncosok fájdalmat és duzzanatot tapasztalnak a sarok belső tövénél és a boltozat területén. A gastrocnemius komplexum nyújtása, jegelés, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, ultrahang, szalagos módszerek, masszázs, valamint támogató lábbeli és ortopédia a stúdión kívül is ajánlott.
7. Stressz törések: Törések bármelyik csontban előfordulhatnak, de a táncosoknál a stressztörés jellemzően a 2. lábközépcsontban fordul elő. Óriási terhelés éri ennek a csontnak a szárát, amikor a lábfej maximálisan plantárisan behajlítva van. A terheléses törés a “túl sok és túl hamar” bizonyítéka, és táncosoknál a lábujjcipő nem megfelelő magasságát is jelezheti. A törés környéke érzékenynek tűnhet, és később az érintett terület nagyon megduzzadhat. A táncosok különösen hajlamosak a terheléses törésekre, nemcsak a balett fizikai igénybevétele, hanem a soványságra való törekvés miatt is. Sok fiatal táncos, aki amenorrheában szenved (más néven női triász szindrómában), nem fogyaszt elég kalóriát, zsírt és kalciumot ahhoz, hogy az ösztrogén termelődjön, ami döntő szerepet játszik az erős csontok kialakulásában.
8. Achilles-íngyulladás: Az Achilles-ín, a test legnagyobb ínja, a láb hátsó részén húzódik végig a sarokig, és lehetővé teszi a táncos számára, hogy felemelkedjen a pointe-ra. Ha a sarok nem ereszkedik le teljesen a relevek között, a túl szorosan a boka köré tekert szalagok, valamint a sarok körül túl szoros húzózsinórok vagy gumik mind hozzájárulhatnak az ínhüvelygyulladáshoz. A tünetek közé tartozik az ín feszültsége, fájdalma és duzzanata, fájdalom a relevé alatt, és néha enyhe nyújtó hang. Jegelés, nyújtás és gyulladáscsökkentő gyógyszerek javasoltak. Bár a magas sarkú cipő viselése a stúdión kívül segíthet enyhíteni az Achilles-ínhüvelygyulladás fájdalmát, a magas sarkú cipő tartós viselése hozzájárul a fájdalom kialakulásához.

Táplálkozás

Mint korábban már említettük, a női triász szindróma gyakori a fiatal női versenysportolók körében, és gyakran megfigyelhető táncosoknál, tornászoknál és futóknál. A triász amenorrhoeából (menstruációs ciklus hiánya), étkezési zavarokból és csontsűrűségvesztésből (csontritkulás) áll. Sok magas szintű balett-táncos napi 4-6 órát tölt balettórákon és próbákon, és a stúdión kívül, aerobikórákon, pilatesben, jógában vagy más terápiákon folytatja. A folyamatos testmozgás és a rossz táplálkozás vagy az anorexia és a bulimia kombinációja még jobban megterheli a szervezetet. A kalória, a zsír, a kalcium és a megfelelő testsúly hiánya csökkenti a csontsűrűséget, és hajlamossá teszi a táncost a stressztörésekre.

Lábbeli – Tánccipő

A tánccipő tekintetében, ha egy táncos még nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel a balettpapucs és a hegyes cipő megfelelő illeszkedéséről, fontos, hogy tanártól vagy haladóbb táncos társától kérjen tanácsot, hogy a cipő formája minél jobban illeszkedjen a láb formájához. Például egy rövidebb, négyzet alakú lábujjakkal és kisebb boltozattal rendelkező táncos alacsonyabb szárú és négyzet alakú lábujjbevalóval rendelkező pointe cipőt fog viselni. A nagyon hosszú lábujjakkal, magas boltozattal és karcsú lábakkal rendelkező táncosnak hosszabb szárú és erősebb szárú hegyes cipőre lesz szüksége.

A stúdión kívül ugyanolyan fontos a megfelelő cipő, mint a megfelelő balettcipő és hegyes cipő.

A megfelelő méretű és típusú utcai cipő viselése nem könnyű a táncosok számára, mivel megszokták, hogy a lábuk szűk tánccipőbe van zárva. Sokszor előfordul, hogy a táncosok túl kicsi méretű, nagyon szűk szabású utcai cipőt viselnek. A balett miatt amúgy is megterhelt lábak megóvása érdekében fontos, hogy a lábujjak szétnyúlhassanak, és a boltozatot jól megtámassza a lábbeli. Bár a táncosok hozzászoktak ahhoz, hogy sok időt töltenek demi-pointe-on, mégis csak természetesnek érzik, hogy magas sarkú cipőben járjanak. Idővel ez további terhelést jelent a talpboltozatra és megrövidíti az Achilles-ínt. A magas sarkú cipő viselése csak növeli a bütyök, a lábközépcsont- és szezámcsontgyulladás, valamint az Achilles-ín-gyulladás kialakulásának esélyét. Az olyan támogató lábbelik, mint a sétacipő vagy a futócipő, szilárd sarokbetéttel és szilárd talppal ajánlott. Ideális cipő a házon belülre egy ortézissel ellátott slip-on klumpa vagy tornacipő, vagy egy olyan támogató cipő, mint a Birkenstock vagy a Stegman Clog.

Az egyedi ortézisek felhelyezése fokozhatja a láb kényelmét és egészségét, és nagyban segíthet a talpi fasciitis, a neuromák és más lábfájdalmak gyógyulásában.

Megelőzés

A sérülések megelőzése érdekében fontos, hogy megfelelő lábbelit viseljen a stúdióban és azon kívül is, és inkább előbb forduljon orvoshoz, mint később. Előnyösek a magánórák egy olyan tanárral, aki egy az egyben tud foglalkozni a táncossal. A gyenge pontok megerősíthetők, és a helytelen technika javítható.

Végezetül, a sérülések megelőzésének tudatosságához hozzátartozik valami, ami általában nem jut eszünkbe……a padló tényleges felépítése. Bár ez a cikk nem fog részletesen foglalkozni a padlóburkolattal, fontos megjegyezni, hogy a padló rendkívül fontos tényező a környezet okozta sérülésekben. A padló szöge, felülete és szerkezete óriási hatással lehet egy táncos testére.