Bevezetés a pszichológiába

A madarak fészket építenek és elvándorolnak a tél közeledtével. A csecsemők az anyjuk mellén szopnak. A kutyák lerázzák a vizet a nedves bundáról. A lazacok felfelé úsznak a folyón, hogy ívjanak, és a pókok bonyolult hálót szőnek. Mi a közös ezekben a látszólag egymástól független viselkedési formákban? Mindannyian nem tanult viselkedések. Mind az ösztönök, mind a reflexek veleszületett (nem tanult) viselkedések, amelyekkel az élőlények születésükkor rendelkeznek. A reflexek a környezet egy adott ingerére adott motoros vagy idegi reakciót jelentenek. Ezek általában egyszerűbbek, mint az ösztönök, meghatározott testrészek és rendszerek aktivitásával járnak együtt (pl. a térdhajlító reflex és a pupilla összehúzódása világos fényben), és a központi idegrendszer primitívebb központjait érintik (pl. a gerincvelőt és a gerincvelői központot). Ezzel szemben az ösztönök olyan veleszületett viselkedések, amelyeket események szélesebb köre vált ki, például az érés és az évszakok változása. Ezek összetettebb viselkedésminták, a szervezet egészének mozgásával járnak együtt (pl. szexuális aktivitás és vándorlás), és magasabb agyi központokat vonnak be.

A reflexek és az ösztönök egyaránt segítik a szervezet alkalmazkodását a környezetéhez, és nem kell őket megtanulni. Például minden egészséges emberi csecsemőnek van szopóreflexe, amely már születésekor jelen van. A csecsemők úgy születnek, hogy tudják, hogyan kell szopni egy mellbimbót, legyen az mesterséges (cumisüvegből) vagy emberi. Senki sem tanítja meg a csecsemőt szopni, ahogyan senki sem tanítja meg a tengeri teknős kikelését arra, hogy az óceán felé mozogjon.

A tanulás, akárcsak a reflexek és az ösztönök, lehetővé teszi a szervezet számára, hogy alkalmazkodjon a környezetéhez. De az ösztönökkel és a reflexekkel ellentétben a tanult viselkedés változással és tapasztalattal jár: a tanulás a viselkedés vagy a tudás viszonylag állandó változása, amely a tapasztalatból ered. A fent tárgyalt veleszületett viselkedésekkel ellentétben a tanulás a tudás és a készségek tapasztalat útján történő elsajátítását jelenti. Visszatekintve a szörfözési forgatókönyvünkre, Juliannak sokkal több időt kell gyakorolnia a szörfdeszkával, mielőtt megtanulja, hogyan lovagolja meg a hullámokat, mint az apja.

A szörfözés megtanulása, csakúgy, mint bármely komplex tanulási folyamat (pl. a pszichológia tudományágának megismerése), tudatos és tudattalan folyamatok összetett kölcsönhatását foglalja magában. A tanulást hagyományosan a legegyszerűbb összetevői – az elménk által az események között automatikusan létrehozott asszociációk – alapján tanulmányozták. Elménknek természetes hajlama van arra, hogy a szorosan egymás mellett vagy egymás után bekövetkező eseményeket összekapcsolja. Az asszociatív tanulás akkor következik be, amikor egy szervezet kapcsolatot teremt a környezetben együttesen előforduló ingerek vagy események között. Látni fogja, hogy az asszociatív tanulás központi szerepet játszik mindhárom, ebben a modulban tárgyalt alapvető tanulási folyamatban; a klasszikus kondicionálás inkább tudattalan folyamatokat foglal magában, az operáns kondicionálás inkább tudatos folyamatokat foglal magában, a megfigyeléses tanulás pedig szociális és kognitív rétegekkel egészíti ki az összes alapvető asszociatív folyamatot, mind a tudatos, mind a tudattalan folyamatokat. Ezeket a tanulási folyamatokat később részletesen tárgyaljuk, de hasznos, ha rövid áttekintést kapunk mindegyikről, amikor elkezdjük felfedezni, hogyan értjük a tanulást pszichológiai szempontból.

A klasszikus kondicionálásban, más néven pavlovi kondicionálásban az organizmusok megtanulnak olyan eseményeket – vagy ingereket – társítani, amelyek ismételten együtt történnek. Ezt a folyamatot a mindennapi életünk során tapasztaljuk. Például vihar idején villámlást láthatunk az égen, majd hangos mennydörgést hallhatunk. A mennydörgés hangja természetesen megugrik (a hangos zajok reflexszerűen fejtik ki ezt a hatást). Mivel a villámlás megbízhatóan előre jelzi a közelgő mennydörgést, előfordulhat, hogy a kettőt összekapcsoljuk, és ugrunk, amikor villámot látunk. A pszichológiai kutatók ezt az asszociációs folyamatot úgy tanulmányozzák, hogy arra összpontosítanak, ami látható és mérhető – a viselkedésre. A kutatók azt kérdezik, hogy ha egy inger kivált egy reflexet, be lehet-e tanítani egy másik ingert arra, hogy ugyanezt a reflexet kiváltsa? Az operáns kondicionálás során az organizmusok megtanulják az események – a viselkedés és annak következménye (megerősítés vagy büntetés) – összekapcsolását. A kellemes következmény arra ösztönöz, hogy a jövőben több ilyen viselkedést mutassunk, míg a büntetés visszatartja a viselkedést. Képzeljük el, hogy megtanítjuk a kutyánkat, Hodort ülni. Azt mondod Hodornak, hogy üljön le, és jutalomfalatot adsz neki, ha megteszi. Ismételt tapasztalatok után Hodor elkezdi társítani az ülést a jutalomfalattal. Megtanulja, hogy az ülés következménye, hogy kap egy kutyakekszet (1. ábra). Ezzel szemben, ha a kutyát büntetik, amikor egy viselkedést mutat, akkor arra kondicionálódik, hogy kerülje az adott viselkedést (pl, kis áramütést kap, ha átlépi egy láthatatlan elektromos kerítés határát).

1. ábra. Az operáns kondicionálás során egy válaszhoz következmény társul. Ez a kutya megtanulta, hogy bizonyos viselkedésekért jutalomfalatot kap. (credit: Crystal Rolfe)

A megfigyeléses tanulás kiterjeszti mind a klasszikus, mind az operáns kondicionálás hatékony hatókörét. A klasszikus és az operáns kondicionálással ellentétben, ahol a tanulás csak közvetlen tapasztalat útján történik, a megfigyeléses tanulás az a folyamat, amikor megfigyelünk másokat, majd utánozzuk, amit ők tesznek. Az emberek és más állatok tanulásának nagy része megfigyeléses tanulásból származik. Hogy képet kapjunk arról, hogy a megfigyeléses tanulás milyen extra hatékony hatókörrel jár, gondoljunk a bevezetőben szereplő Benre és fiára, Julianra. Hogyan segíthet a megfigyelés Juliannek megtanulni szörfözni, szemben a pusztán próbálgatással és tévedéssel történő tanulással? Az apját figyelve utánozhatja azokat a mozdulatokat, amelyek sikert hoznak, és elkerülheti azokat a mozdulatokat, amelyek kudarchoz vezetnek. Tudsz olyasmit mondani, amit te is megtanultál, miután megfigyeltél valakit?

A modulban tárgyalt megközelítések mindegyike a pszichológia egy bizonyos hagyományához, a behaviorizmushoz tartozik. Ezek a megközelítések, amelyekkel megismerkedsz, azonban nem képviselik a tanulás teljes tanulmányozását. A tanulásnak külön hagyományai alakultak ki a pszichológia különböző területein, például az emlékezet és a megismerés területén, így e könyv más részei is kiegészítik a téma megértését. Idővel ezek a hagyományok általában konvergálnak. Ebben a modulban például látni fogja, hogy a megismerés hogyan kapott nagyobb szerepet a behaviorizmusban, amelynek szélsőségesebb hívei egykor ragaszkodtak ahhoz, hogy a viselkedéseket a környezet váltja ki, közbeavatkozó gondolkodás nélkül.