Biblia 101: A Pentateuchus rövid bemutatása
Mózes könyvei, más néven a Pentateuchus vagy a Tóra, az Ószövetség első öt könyve: Mózes, 2Mózes, 3Mózes, 3Mózes, 4Mózes és 5Mózes. Ezek a szövegek mind a zsidó, mind a keresztény hagyományban szentek, és tanításaik és történeteik, valamint a bennük szereplő személyek miatt kiemelkedő helyet foglalnak el az Ószövetségben. A Tóra emellett hozzájárult az erkölcs, a vallásgyakorlat, a kultúra és a művészet évszázadokon és birodalmakon átívelő formálásához. A Tóra minden egyes könyve egyedi vonásokkal rendelkezik, és sajátos módon járul hozzá a Biblia ezen első részéhez.
Az első könyv, a Teremtés könyve a nevét a görög nemzedék vagy eredet szóból kapta. Héberül bĕrēʾšît a neve, ami azt jelenti, hogy “kezdetben” – a könyv első szavai. Az első 11 fejezet középpontjában az emberi személyről és az Isten által teremtett világról szóló igazság tanítása áll. Részletezik továbbá a bűn belépését a világba és annak hatásait az emberekre, az Istenhez való viszonyukra és az egymáshoz való viszonyukra. A 12. fejezetben kezdődik igazán az “üdvösségtörténet”, amikor Isten elhívja Ábrahámot, hogy menjen egy olyan földre, amelyet nem ismer. Ábrahám hittel válaszol, és Isten megígéri, hogy Ábrahámot nagy nemzetté teszi, és megáldja benne a föld minden népét. A Teremtés könyve további része Ábrahám, majd fia, Izsák, majd Izsák két fia, Jákob és Ézsau történetén halad végig. József és testvérei története zárja a Teremtés könyvét. Ebben az emlékezetes történetben József megmenti Egyiptomot és a környező országokat az éhínségtől, és ezzel megmenti kánaáni családját az éhhaláltól és a pusztulástól. Az egész család leköltözik Egyiptomba, és ott lakik.
A Kivonulás könyve nemzedékekkel később veszi fel a fonalat. Az egyiptomi fáraó nem ismeri Józsefet és történetét, pedig a héberek már elég nagy számban éltek. A fáraó lázadástól tartva rabszolgamunkára kényszeríti őket. Mózest ekkor Isten elküldi, hogy tárgyaljon a fáraóval, és biztosítsa a nép rabszolgaságból való kiszabadulását. Szabadulásuk egy drámai, 10 csapásból álló párbaj után történik, amely isteni hadviselésként értelmezhető. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene harcot vív az egyiptomiak isteneivel, akiket különböző természeti elemek és állatok képviselnek. Az Úr egyenként legyőzi Egyiptom isteneit. Végül a fáraó elküldi a népet, de aztán meggondolja magát, és ez okozza a Vörös-tengeren való átkelés híres jelenetét. A víz csodával határos módon megnyílt, lehetővé téve a héberek átkelését, de aztán az egyiptomi erőkre omlott, teljes pusztulásukra és megsemmisülésükre.
Újonnan megtalált szabadságukban Ábrahám leszármazottai Mózes vezetésével a Sínai-hegyre mennek, ahol hivatalosan is létrejön a szövetség Isten és az izraeliták között. Ebből a szövetségből maradt ránk a Tízparancsolat és az erkölcs alapja. A Kivonulás könyvének további része a szövetségről, a sátor építéséről és a frigyládáról tartalmaz részleteket. Van egy epizód is, amely az izraelitáknak a szövetségtől való elszakadását írja le, ahol Mózes közbenjár a népért, és Isten helyreállítja velük a szövetséget.
A Tóra középpontjában a 3Mózes könyve áll. Ez hangsúlyozza fontosságát – egy szakasz vagy egy könyv középpontja annak értékét jelzi. Ennek van értelme, mert a Leviticus elmagyarázza az áldozatokra vonatkozó törvényeket, valamint a profán és a szent dolgok közötti különbségtételt. A “profán” nem azt jelenti, hogy “rossz” – csak azt, hogy az ilyen tárgy nem képes közvetíteni Isten jelenlétét és szentségét. Mózes harmadik könyve megadja a keretet ahhoz, hogy a nép megélje a szövetséget, annak minden megfelelő áldozatával együtt, hogy valóban Isten szent népévé váljon.
A Számok könyve leírja a héber nép vándorlását a pusztában, amint a Sínai-hegyről Kánaán földjének szélére vonulnak, majd további 40 évig a sivatagban kell vándorolniuk. Ezt a megtisztulási időszakot gyakran a lelki élet analógiájaként értelmezték. Minden embernek úgy kell végigjárnia az életet, mint felkészülést és megtisztulást, a hit, a remény és a szeretet útját.”
A Pentateuchus utolsó könyve a Deuteronomium, amelynek neve “második törvényt” jelent, és Mózesnek a Moáb síkságán Izrael népéhez intézett beszédeinek sorozatát mutatja be. Ekkorra már befejezték a 40 éves útjukat, és arra készülnek, hogy bevonuljanak Kánaán földjére. Mózes felkészíti a népet azzal, hogy felidézi számukra az addigi történelmüket; emellett emlékezteti őket a kötelezettségeikre és Isten rájuk vonatkozó áldásaira. Figyelmezteti őket a hűtlenség következményeire is. Így a Pentateuchus az előérzet érzetével zárul:
Anna Marie McGuan nővér, R.S.M., a Knoxville-i Egyházmegye keresztény képzésének igazgatója. A Biblia 101 sorozat további részei itt olvashatók.