Biográfia

RuPaul San Diegóban nőtt fel, ahol édesanyjától és három nővérétől tanult divattippeket. Miután egy ideig Atlantában élt és alkalmi munkákat végzett, például használtautó-kereskedőként dolgozott, RuPaul a 90-es évek elejére New Yorkba költözött. A helyi manhattani klubokban kezdett el fellépni, és különböző extravagáns színpadi mutatványai révén népszerű látványossággá vált. Miután megküzdött a drogfüggőséggel és szegénységben élt, RuPaul lemezszerződést kapott a híres Randy Barbato és Fenton Bailey duótól, a Tommy Boy Records hip-hop kiadótól. Debütáló albuma, a “Supermodel of the World” 1993-ban jelent meg, de a Billboard Charts-on nem szerepelt, egészen a következő évig, amikor a divatvilág dívái előtt tisztelgő “Supermodel (You Better Work)” című kislemez sikere a Pop Charts első 30 helyére került. A “Supermodel” című dalhoz készült videoklipet az 1994-es MTV video music awards-on a legjobb táncvideó kategóriában jelölték. 1992-ben találkozott Mathuval, a sminkesével és Zaldyval, a jelmeztervezőjével, ők ketten tanulmányozták testének minden porcikáját, és ezután megalkották Rupaul néhány leghíresebb jelmezét, és felépítették azt, amit ő “Glamazon Look”-nak nevez. A “Supermodel” sikere miatt Rupaul fellépett egy washingtoni melegjogi tüntetésen, ugyanazon a helyen, ahol Martin Luther King elmondta “I Have a Dream” beszédét.
1994-ben RuPaul felvett egy duettet Elton Johnnal, a “Don’t Go Breaking My Heart”-ot, amely az amerikai slágerlistákon szerepelt, de Európában sikeresebbnek bizonyult, ahol ketten együtt vezették az angliai Brit Awards-ot, és RuPaul egy népszerű karácsonyi különkiadást vett fel. 1995-ben Rupaul piacra dobta önéletrajzi könyvét “Lettin It All Hang Out” címmel, amely azóta már nem kapható, és csak az Amazon.com-on 450 739 példányban kelt el. Két filmben is szerepelt, a The Brady Bunch Movie-ban (1995) és Spike Lee Crooklyn című filmjében (1995). A médiamegjelenésnek köszönhetően Rupaul saját műsort kapott a VH1-en. A The RuPaul Show, amely egy talkshow és egy varietéműsor keveréke volt, Rupaul mindenféle mutatványt mutatott be a komikus szkeccsektől kezdve a The Rupaul Porn Star Show és a Disco Salute című műsorokig, és néha úgy végződött, hogy Rupaul egy duettben működött közre vendégsztárokkal. A műsor sajnos 1998-ban, három évad után véget ért, amikor a nézettség kezdett visszaesni. Ugyanebben az évben az M.A.C. Cosmetics szóvivője lett, “Az M.A.C. első arca” címmel. Hat év alatt tíz országban indított el üzletnyitásokat, és segített több mint 22 millió dollárt összegyűjteni az M.A.C. AIDS alapítvány számára.
1997-ben megjelent egy karácsonyi album “Ho, Ho, Ho” címmel. Miután a Rhino Recordshoz költözött a Foxy Lady című harmadik albumához, RuPaul ismét zajt csapott a klubokban a “Snapshot” című szupermodell testvérének kislemezével és az “A Little Bit Of Love” című megható, saját ihletésű dalával. Ezzel egy időben RuPaul filmekkel is foglalkozott, olyan filmekben tűnt fel, mint a To Wong Foo, Thanks For Everything, Julie Newmar (1995) című all-star drag queen vígjáték, a Linda Hamiltonnal forgatott A Mothers Prayer (1995) és az An Unexpected Life Stockard Channinggel (1998), a The Truth About Jane (2000) című életre szóló tévéjáték, a But I’m a Cheerleader (1999) és a Who Is Cletis Tout című indián film. (2001) Richard Dreyfussszal, Tim Allennel és Christian Slaterrel. 1999-ben Rupaul megkapta az év Vito Russo Entertainer of The Year díjat a The Gay & Lesbian Alliance Against Defamation (GLAAD) média díját, amiért nyíltan meleg személyiségként kihívást jelentett és átlépte a határokat, aki kiválóságot ért el a szórakoztatóipar területén, és munkájával elősegítette a közösség láthatóságát és megértését. 2002-ben Rupault a The Most Beautiful Transsexuals In The World Association kitüntette a meleg és leszbikus közösségnek nyújtott támogatásáért, és életműdíjjal jutalmazta, amellyel a több mint 10 éves hódítását és a divat és a csillogás megteremtését díjazták a szórakoztatóiparban.