Bogárhónap 2021
A keleti fekete fecskefarkú, Papilo polyxenes asterius az egyik leggyakoribb fecskefarkú.
A fekete fecskefarkú megtalálható Kanada déli részén, az Egyesült Államok keleti és középnyugati részének nagy részén a Sziklás-hegységig, valamint Arizonában és Mexikó északi részén.
A nőstények általában nagyobbak a hímeknél. Szárnyuk felső felülete fekete, két sor sárga foltokkal, amelyek a hímeknél nagyobbak és világosabbak, mint a nőstényeknél. A nőstények hátsó szárnyán a foltok sorai közötti terület irizáló kék színű, míg a hímeknél ez a kék terület kevésbé feltűnő. A hímek és a nőstények szárnyainak alsó oldala közel azonos.
A keleti fekete fecskefarkú lepkék általában nyílt területeken, többek között nedves prériken, mezőkön, erdőkben, fenyőszavannákon, útszéleken, gyomos területeken és kertekben fordulnak elő.
A tojások egyenként rakódnak le az új lombozatra és esetenként a gazdanövények virágaira. A fejlődési idő a hőmérséklettől és a gazdanövényfajoktól függően változik, de általában a tojásstádium 4-9 napig, a lárvastádium 10-30 napig, a bábállapot pedig 9-18 napig tart (kivéve az áttelelő bábokat). Az elterjedési terület északi részein általában két, délen pedig három nemzedék él.
A fecskefarkú lárváknak visszahúzható, sárga-narancssárga, szarvszerű szerveik vannak, amelyeket osmeteria néven ismerünk, és amelyeket fenyegetés esetén ki lehet mutatni.
A sárgarépafélék (Apiaceae) családjába tartozó különböző fűszernövények, köztük a királynő Anna csipke, a vad pasztinák, a kömény, a zeller, a kapor, a petrezselyem és az édeskömény szolgálnak gazdanövényként a fekete fecskefarkú pillangók számára.
Bár a fekete fecskefarkú hernyók számos kultúrnövényen táplálkoznak, általában nem fordulnak elő olyan nagy számban, hogy problémát okoznának a kereskedelmi mezőgazdaságban. Ha a házikertekben védekezésre van szükség, a kézi szedés ajánlott.
A cikk szerzője: Lynn Keller, DVM