Brahman szarvasmarha
Az ivarzási ciklus áttekintése:
A pubertás után a nőstény szarvasmarháknak visszatérő ösztruszciklusai vannak, amelyek a termékeny életük nagy részében folytatódnak, kivéve, ha vemhesek lesznek, vagy olyan negatív energiaegyensúlyú időszakon mennek keresztül, amely anösztruszt idézne elő (Diskin et al. 2003). A nelore szarvasmarhákon végzett egyik első vizsgálat arról számolt be, hogy a peteérési ciklus hossza átlagosan 20,7 (n = 20) és 22,0 (n = 14) nap volt két, illetve három tüszőhullámú állatok esetében (lásd az 1. fejezetet); a tehenek többségénél két (83,3%, n = 18), az üszőknél pedig három (64,7%, n = 16) hullám volt (Figueiredo et al. 1997). Holstein szarvasmarhák esetében is hasonló különbségekről számoltak be a két és három hullámú állatok között a peteérési ciklus hosszában (Sartori et al. 2004). Más, B. tauruson végzett vizsgálatok két-négy tüszőhullám előfordulását írták le az ösztrájkciklus során, a két hullám túlsúlyával, és nagyon ritkán négy hullámmal (Sirois & Fortune 1988, Townson et al. 2002). Ezek a szerzők arról is beszámoltak, hogy a két egymást követő ivarzási ciklus során megfigyelt Nelore nőstények 70%-a (n = 10) megismételte az előző ciklus tüszőhullámok azonos mintázatát (azaz két vagy három hullámot). 17 brahman üsző 117 interovulációs intervallumának (ösztrösztös ciklusának) kiértékelése után Rhodes és munkatársai (1995) megállapították, hogy a ciklusok 26,5%-a, 66,7%-a és 6,8%-a két, három vagy négy tüszőhullámot tartalmazott ciklusonként; az ösztrösztös ciklus hossza pedig átlagosan 20,9 napig tartott. Öt brahman üszőnél, amelyeket több mint 12 ösztöri cikluson keresztül vizsgáltak, azt jelentették, hogy ugyanaz a tüszőhullám-mintázat az esetek 60-87,5%-ában ismétlődött. Más vizsgálatok nelore üszőkön (Sartorelli et al. 2005, Mollo et al. 2007), gir teheneken (Gambini et al. 1998, Viana et al. 2000) és brahman teheneken (Zeitoun et al. 2009) végeztek. 1996) a három hullámos ciklusok túlsúlyáról számoltak be, de megfigyeltek olyan állatokat is, amelyeknél két, négy, sőt, néhány esetben öt hullám is volt egy-egy ösztruszciklusban.
A B. indicus esetében az átlagos petefészek antralis tüszőszám (AFC) kétszerese a B. taurus esetében megfigyelt számnak (28.2. ábra; 28.1. táblázat). Például a hullámzáskor a petefészkekben jelen lévő 2-5 mm-es tüszők száma 42,7 (25-100 között) volt Nelore tehenekben és 19,7 (5-40 között) Holstein tehenekben (Bastos et al. 2010). A nagyobb AFC nagyobb keringő anti-Müllerian hormonnal (AMH) társult a B. indicusban a B. taurushoz képest (Baldrighi et al. 2014, Batista et al. 2014).
A másik megfigyelt különbség a B. taurus és a B. indicus között a legnagyobb tüsző mérete volt az eltéréskor. Holstein szarvasmarhában a leendő ovulációs tüsző átmérője az eltérés időpontjában 8,3 és 9,8 mm között volt (Ginther et al. 1996, Sartori et al. 2004, Bastos et al. 2010). Nelore üszőknél az eltérés akkor következett be, amikor a legnagyobb tüsző elérte az 5,4 és 6,2 mm közötti átmérőt (Sartori et al. 2005, Gimenes et al. 2008), nem tejelő nelore teheneknél pedig 7,0 és 7,4 mm közötti átmérőjű volt (Bastos et al. 2010, Sartori et al. 2016). Mindazonáltal az ovuláció vagy a tüszőhullám kialakulása után a tüsző eltérésének ideje hasonló volt a B. taurus és a B. indicus esetében (Sartori et al. 2010, Sartori et al. 2016), ami a tüszők lassabb növekedési sebességének köszönhető a Nelore szarvasmarháknál (0,8-1,2 mm/nap; Gimenes et al. 2008, Sartori és Barros 2011) a holstein szarvasmarhákhoz képest (1.2-1,6 mm/nap; Sartori et al. 2001).
Noha a tüsző eltérése a B. indicusban akkor következik be, amikor a domináns tüsző eléri az 5-7,5 mm átmérőt, míg a B. taurusban a 8-10 mm-t, lehetséges, hogy mindkét fajtában további növekedés szükséges ahhoz, hogy a domináns tüsző ovulációs képességet szerezzen. Sartori és munkatársai (2001) megfigyelték, hogy a 7 vagy 8,5 mm átmérőjű tüszővel rendelkező holsteini tehenek még nagy dózisú pLH (40 mg) beadása után sem ovuláltak. A 10 mm-es vagy annál nagyobb tüszőkkel rendelkező tehenek 80%-a azonban pLH beadása után ovulált. Ezzel szemben Gimenes és munkatársai (2008) arról számoltak be, hogy 25 mg pLH adása B. indicus üszőknek az állatok 33,3%-ában, 80,0%-ában és 90,0%-ában váltott ki ovulációt, 7,0-8,4, 8,4, 8.5-10, illetve 10 mm-nél nagyobb átmérőjűek voltak.
A progeszteron (P4) csökkenése és az E2 emelkedése az ovuláció időpontjához közeledve felelős a nyílt ösztrusz viselkedésért és a preovulatorikus GnRH/LH hullámért. Az ösztrusz, a szexuális fogékonyság időszaka a B. taurusban 30 perc és 27 óra között (Lopez et al. 2004), a B. indicusban pedig 1 és 20 óra között (Bó et al. 2003) tart. Az ösztrusz kezdete egybeesik az LH ovulációt megelőző hullámával, amelyet átlagosan 26-28 órával később az ovuláció követ (Walker et al. 1996, Pinheiro et al. 1998, Mizuta 2003).
A nelore szarvasmarhákon végzett vizsgálatok során megfigyeltek néhány sajátos jellemzőt az ösztruszra vonatkozóan ebben a fajtában. Az ösztrusz kezdete és az ovuláció közötti időintervallum 27,7 ± 2,4 és 26,1 ± 1,2 óra volt a PGF2α-indukált és a természetes ösztrusz után, illetve nullaivarú üszőknél, teheneknél pedig 26,8 ± 0,8 és 28,0 ± 0,9 óra volt a PGF2α-indukált és a természetes ösztrusz után (Pinheiro et al. 1998). Ezenkívül az ösztrusz, amennyiben észlelték (< a tehenek 50%-ánál), rövidebb volt (10,5 ± 1,0 és 13,6 ± 1,0 óra) a PGF2α-indukált és természetes ösztrusz után, illetve az európai fajtákról szóló jelentésekhez képest, és az éjszakai ösztrusz nagy gyakorisággal fordult elő.
Elemezték két másik vizsgálat kombinált adatait, amelyekben 90 ciklikus Nelore üszőnél szinkronizálták az ösztruszt és ultrahanggal igazolták az ovulációt. Bár az üszők többsége (76,7%) a PGF2α-kezelést követő 7 napon belül ovulált, 50%-uknál még a folyamatos, napi 24 órás vizuális megfigyelés és a hőérzékelők segítségével történő folyamatos vizuális megfigyelés mellett sem észlelték az álló ösztruszt. Sőt, a 45 üszőből, amelyeknél nem észlelték az ivarzást, 25 (55,6%) ovulált, és csak egy (2,2%), amelyiknél észlelték az ivarzást, nem ovulált. A peteérés hiányának néhány lehetséges oka ezekben a vizsgálatokban a fajtában rejlő hatáson kívül a napi transzrektális ultrahangos kiértékelés és vérvétel során végzett túlzott állatkezelés és/vagy a környezeti hőmérséklet viszonylag meredek csökkenése volt a vizsgálat egyes éjszakáin.
Az egyik vizsgálatot, amely közvetlenül összehasonlította a nelore tehenek peteérési viselkedését egy európai fajtával (Angus), Mizuta (2003) végezte. A vizsgálat egy radiotelemetriás ösztruszérzékelő rendszer (HeatWatch) segítségével igazolta, hogy a nelore tehenek átlagos ösztruszideje rövidebb volt, mint az angus teheneké (12,9 ± 2,9 vs. 16,3 ± 4,8 óra). Az ösztrusz kezdete és az ovuláció közötti intervallum azonban hasonló volt: a Nelore 27,1 ± 3,3 óra és az Angus 26,1 ± 6,3 óra.
Az ovuláció előtt az ösztrusz jeleit nem mutató Nelore nőivarú tehenek nagy százalékának, a rövid ösztrusz időtartamnak és az éjszakai állóösztrusz kezdetét és végét mutató tehenek nagy százalékának hatása megnehezíti a jelek felismerését; ez következésképpen rontja az AI hatékonyságát a Nelore teheneknél. Ez jelentősen csökkenthető, ha a peteérés észlelése nélküli FTAI-t végeznek. Következésképpen számos hormonális kezelést fejlesztettek ki a zebu szarvasmarhák FTAI-jának lehetővé tételére, beleértve az embriódonorok FTAI-jára vonatkozó protokollokat (Barros & Nogueira 2001, Fernandes et al. 2001, Baruselli et al. 2004, Bó et al. 2007).
A legnagyobb ovulációs tüsző és a sárgatest (CL) átmérője is eltér a B. taurus és a B. indicus között. A B. taurus ovulációs tüszőinek átmérője (lásd a 28.2. ábrát) és a CL térfogata nagyobb, mint a B. indicusé. A szteroid hormonok keringő koncentrációja azonban a B. taurusban alacsonyabb, mint a B. indicusban (Sartori & Barros 2011, Sartori et al. 2016). A nelore szarvasmarhával végzett vizsgálatokban az ovulációs tüsző átmérője 11-14 mm volt (Figueiredo et al. 1997, Sartorelli et al. 2005, Sartori et al. 2016), a holstein szarvasmarhánál pedig az ovulációs tüsző maximális átmérője 13-19 mm volt (Ginther et al. 1989, Sartori et al. 2002, Sartori et al. 2004). Hasonlóképpen, a B. indicus esetében a CL átmérője 17 és 22 mm vagy körülbelül 2,5 és 5,0 cm3 között mozgott (Segerson et al. 1984, Rhodes et al. 1995, Figueiredo et al. 1997, Bó et al. 2003, Sartori et al. 2016), míg a CL átmérője a B. taurus 20 és 30 mm vagy körülbelül 4,0 és 14,0 cm3 között mozgott (Ginther et al. 1989, Bó et al. 2003, Sartori et al. 2004, Sartori et al. 2016).
A nagyobb tüszők és CL ellenére a B. taurusnak alacsonyabb a keringő szteroidhormon-koncentrációja. Például a nem tejelő holstein teheneknek nagyobb volt az ovulációs tüsző átmérője (14,2 vs. 12,9 mm) és a CL térfogata (5,2 vs. 3,9 cm3), mint a nem tejelő nelore teheneknek (Sartori et al. 2016); ugyanakkor a holstein teheneknél alacsonyabb volt a keringő E2 preovulációs csúcsértéke (12,5 vs. 16,2 pg/ml) és a keringő P4 koncentráció (1.9 vs. 2,7 ng/ml) az ivarzási ciklus 7. napján a nelore tehenekhez képest.
Ez a fordított kapcsolat a petefészek struktúrák mérete és a keringő szteroid hormonok között összefügghet a keringő inzulin, IGF1 és koleszterin fajták közötti, bejelentett különbségekkel. A legtöbb tanulmány nagyobb keringő inzulint és IGF1-et írt le a B. indicusban, mint a B. taurusban (Alvarez et al. 2000, Sartori & Guardieiro 2010, Sartori et al. 2013). Ezenkívül arról is beszámoltak, hogy hasonló táplálkozási kezelési körülmények között a nelore üszőknél a keringő koleszterinszint (a szteroidhormonok bioszintézisének előanyaga) körülbelül 60%-kal magasabb, mint a holstein üszőknél (196,8 vs. 123,5 mg/dl; Gandra et al. 2011). A nagyobb szteroidhormon-termelés mellett a B. indicusban a B. taurushoz képest az E2 és a P4 metabolikus clearance sebessége is alacsonyabb lehet (Sartori et al. 2016).