Chronic Cerebral Ischemia:

Háttér és jelentőség: A COSS (Carotid Occlusion Surgery Study) vizsgálat 2011-es publikációja arra a következtetésre jutott, hogy a külső karotisz belső karotisz (EC-IC) bypass hozzáadása a gyógyszeres kezeléshez “nem csökkentette az ipsilaterális ischaemiás stroke kockázatát 2 év alatt” a tünetekkel járó belső karotisz elzáródásban szenvedő betegek esetében. Ez azt eredményezte, hogy a “bizonyítékokon alapuló” orvoslás leple alatt egyre kevesebb beutalót adtak a sebészeti kezelésre. Egy vizsgálatból levont következtetések csak annyira lehetnek jók, mint a kiválasztott végpontok. A COSS nem vette figyelembe az olyan fontos végpontokat, mint a hosszú távú agyi iszkémia vagy a visszatérő, legyengítő átmeneti iszkémiás rohamok (TIA) hatása. A tanulmányt azonban gyakran idézik “bizonyítékként” arra, hogy az EC-IC bypassnak nincs szerepe az ilyen betegek kezelésében.

Klinikai bemutatás: Egy középkorú beteg bal oldali gyengeséggel és 2 hónapja tartó személyiségváltozással jelentkezett az elsődleges neurológusnál. A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) kis vízgyűjtő infarktust mutatott a jobb féltekében. Az angiográfia a jobb carotis elzáródását mutatta ki. A perfúziós vizsgálatok hipoperfúziót igazoltak. A beteget gyógyszeresen kezelték. További klinikai stroke-események nélkül a beteg az MRI-n a következő 5 hónap során teljes féltekei infarktusig fejlődött.

Következtetés: A nagy randomizált klinikai vizsgálatok eredményeinek nyilvános megítélését jelentősen megváltoztatja azok mindenütt történő terjesztése és széles körű általánosítása a részletek megfelelő megértése nélkül. A vizsgálat módszertanának és végpontjainak gondos értékelése alapvető fontosságú, amikor az eredményeket a bizonyítékokon alapuló orvoslásban az egyes betegekre alkalmazzuk. Ez a beteg a COSS-ban orvosi szempontból “sikeresnek” minősült volna, de a sebészeti beavatkozással elért eredményét soha nem fogjuk megtudni.