Cigány ló
A cigány lovat a Nagy-Britanniában élő romániai vándorok tenyésztették ki a vardák húzására, amelyekben éltek és utaztak.:62 A Romanichal Travellerek Kr. u. 1500-ra érkeztek a Brit-szigetekre, de csak 1850 körül kezdtek vardákban élni.:22 Ezt megelőzően billenő szekereken vagy gyalogosan utaztak, és vagy a szekerek alatt vagy azokban, vagy kis sátrakban aludtak.:29 A cigánykaravánok használatának csúcspontja a 19. század második felére és a 20. század első két évtizedére esett.:51
A vardók húzására használt ló kiképzésének, irányításának és tulajdonságainak egyes aspektusai egyedülállóak. A lovat például arra képzik ki, hogy ne álljon meg, amíg fel nem ér egy dombtetőre, különben nem biztos, hogy képes lesz újra elindulni. A kiképzés nagyon fiatal korban kezdődik, amikor a fiatal lovat “egy rövid kötéllel a fejétől a tengelyes ló nyakörvén lévő nyomkövető gyűrűhöz kötik”, és az oldalt vezetik.:59 A félős ló fejére néha egy régi kalapot tesznek, hogy a ló ne lásson vissza a szemellenzője tetején át a háta mögött feltűnő szekérre. Az állandó otthont jelentő varda húzására használt ló általában nagyon jó kondícióban volt a mozgás, a sövényben lévő különféle zöldek legeltetése és a jó minőségű gondozás kombinációjának köszönhetően; a lovat a család részének tekintették.:61 Mivel a család gyermekei a ló közvetlen közelében éltek, egy “megbízhatatlan természetű lovat nem lehetett tolerálni”.:63
A cigánylovat a “kereskedők szekerének húzására is használták. . amelyet a lakókocsival együtt futó- és munkakocsiként, valamint utazás közben használtak.”:23 Ezt lapostalpaként vagy kocsiként is ismerték, és az évente megrendezett londoni Harness Horse Parade-en is feltűntek példák.
A cigány lófajta mai formájában feltehetően nem sokkal a második világháború után kezdett kialakulni.:63 Amikor a brit romák 1850 körül kezdtek először vardákban élni, öszvéreket és bármilyen alkalmas fajtájú, levetett lovakat használtak a vontatásukra.:62 Később ezek között voltak színes lovak is, amelyek a többségi társadalomban divattalanná váltak, és jellemzően selejtezték őket.:62-63 Ezek között jelentős számú színes shire ló volt.:43 Ezek közül sokan kerültek romániai tenyésztőkhöz, és az 1950-es évekre értékes státuszszimbólumnak számítottak ebben a kultúrában.:63 A foltos lovak nagyon rövid ideig voltak divatban a második világháború idején, de hamar kimentek a divatból a színes ló javára, amely a mai napig megőrizte népszerűségét.:58 A fajta kezdeti nagyobb magassága mind a Clydesdales, mind a Shires hatására jött létre.:63
A cigány ló kialakulásának éveiben a Romanichal nemcsak a különleges szín, a bő toll és a nagyobb csontozat, hanem a fokozott akció és a kisebb méret érdekében is tenyésztett. A vágtában való akció növelésére először a Hackney Pony tenyésztéssel próbálkoztak, de ez a vér mind a tollat, mind a csontozatot csökkentette. A romák ezért a D szekcióbeli welsh cobhoz fordultak, hogy élénkebb vágtát adjanak a fajtának anélkül, hogy a többi kívánt tulajdonságot elveszítenék. A tenyésztés másik tendenciája a magasság folyamatos csökkenése volt, amely tendencia még mindig jelen van sok roma tenyésztőnél. Az 1990-es években a fajta átlagos magassága még mindig meghaladta a 15 mázsát (60 hüvelyk, 152 cm), de a 14,3-15 mázsás lovakat (59-60 hüvelyk, 150-152 cm) kezdték kívánatosabbnak tekinteni, elsősorban gazdasági okokból. John Shawt, a lancasteri Milnrowból (Rochdale, Lancaster) származó kocsikészítőt 1993-ban így idézték: “A nagyon nagy, szőrös színes lovak most divatosak. Ezek státuszszimbólumok… de nem igazán gazdaságos állatok. Túl sokba kerül a takarmányozásuk, a hámozásuk és a patkolásuk. . és nem bírják a munkát. Ehhez a 14,3 és 15 kéz (59-60 hüvelyk, 150-152 cm) közötti vannertípus kell”; a nagyobb lovak több takarmányt igényelnek, mint a kisebbek, valamint nagyobb hámot és patkót.:64
A román tenyésztők által a leendő cigány lónak nemcsak a méretének, hanem a típusának meghatározásához is leginkább használt fajta a Dales Pony volt, amelyet “vastag, erős, . . aktív, ugyanakkor nagyszerű húzóerő”.63 A Dales, egy húzó póni, megőrizte a Shire és Clydesdale fajtákból származó csontozatot, tollat és húzó képességeket, de kisebb és ezért gazdaságosabb csomagban. A Dales és kisebb mértékben a Fell póni a Shire és a Clydesdale fajtákkal keresztezve adta a mai cigány ló alapját.
Mivel a cigány lovat kifejlesztő romák:387 szóban közölték a törzskönyvvel és a fajtával kapcsolatos információkat,:58 a fajtán belüli alapvérállományról és a jelentős lovakról szóló információk többnyire anekdotikusak. A fajta két alapító apja a beszámolók szerint The Old Coal Horse és Sonny Mays’ Horse néven ismert. Állítólag The Coal Horse egy skóciai Shaw’s Grey Horse néven ismert szürke Shire ménre vezethető vissza. Úgy tűnik, hogy a fajta eredete ír, és a Connors név kiemelkedő helyen szerepel a fajta történetében. Egy rosszul rögzített interjúban a köztiszteletben álló tenyésztő, Henry Connors ad némi tájékoztatást a ló származásáról. It includes horses with names such as Ben’s of Bonafay, Jimmy Doyle’s Horse of Ballymartin, Henry Connors’ White Horse, The Lob Eared Horse, The Sham Horse, and Old Henry.
The Irish cob can be traced to the 18th century but also was long considered a type, not a breed, and varied somewhat in characteristics, though generally was bred for light draught and farm work but was also capable of being ridden. It originated from crossing Thoroughbred, Connemara pony and Irish Draught horses.:234
Beginning in 1996, breed associations and societies were formed in North America, Europe, Australia, and New Zealand. Ezek közé tartozik a Gypsy Vanner Horse Society (1996), az Irish Cob Society (1998), a Gypsy Cob and Drum Horse Association (2002), a Gypsy Cob Society of America, később a Gypsy Horse Registry of America (2003), az Australasian Gypsy Horse Society (2007) és az NZ Gypsy Cob Association (2012).
Az első ismert cigánylovak 1996-ban érkeztek Amerikába, Dennis és Cindy Thompson importálásával, akik megalkották a Gypsy Vanner nevet és tenyésztő egyesületet alapítottak.
Névszerkesztés
A fajta hagyományosan Irish Cob néven volt ismert. Gyakran egyszerűen csak “Cob”-ként emlegették, bár a cob kifejezés inkább egy rövid lábú, zömök lótípust, mint fajtát jelöl. Világszerte más neveket is használnak a fajtára, mint például a Gypsy Cob, a Gypsy Vanner és a Tinker Cob, utalva a vándorló közösséggel való kapcsolatára.
A cigány ló első ismert észak-amerikai importőrei, Dennis és Cindy Thompson a fajtát névtelennek tekintették, és a “vanner” nevet választották, egyesületüket pedig Gypsy Vanner Horse Society-nek nevezték el. A “vanner” egy könnyű vontató ló, amely alkalmas lóvontatású furgon vagy omnibusz húzására; a kifejezés legalább 1888-ból származik.:125 Az amerikai egyesület 1996-os megalakulása előtt a “vanner” szó két nyomtatott forrásban szerepel ezekkel a lovakkal kapcsolatban. Harvey 1979-ben egy romák tulajdonában lévő lovat így jellemzett: “tisztességes méretű vanner, kb. 15,2hh (15 és fél kéz) magas, … ross-shire, egy csipetnyi Clydesdale? Lineage is often hard to trace.”:56 Az 1993-ban megjelent, a cigány lónak, mint a roma kultúrán kívüli különálló fajtának az első ismert elismerésében Hart háromszor használja a kifejezést egy cigány lóra utalva, konkrét cigány lovakat azonosítva vannerként.:59, 64, 126
A később, 1998-ban, 2002-ben, illetve 2003-ban alapított Irish Cob Society, a Gypsy Cob and Drum Horse Association és az amerikai Gypsy Cob Society of America “Cob” néven hivatkozik a fajtára, amely a roma tenyésztők által használt elnevezés. A 2008-ban bejegyzett Gypsy Horse Association a “Gypsy Horse” nevet alkalmazta, és a honlapján azt állítja, hogy a szervezet minden jelenleg használatos fajtanevet elismer. Szintén 2008-ban a GCSA átnevezte magát Gypsy Horse Registry of America névre.
A belgiumi, svédországi és hollandiai fajtaszövetségek “Tinker Horse” és “Tinker Pony” fajtanevek alatt szerepelnek az Universal Equine Life Number adatbázisban.”