Claude E. Shannon

Claude Elwood Shannon 1916. április 30-án született a michigani Petoskeyben. Miután a szomszédos szülővárosában, Gaylordban járt általános és középiskolába, a Michigani Egyetemen villamosmérnöki és matematikai diplomát szerzett. A diploma megszerzése után Shannon a Massachusettsi Műszaki Intézetbe (MIT) költözött, hogy folytassa egyetemi tanulmányait. Az M.I.T.-n Dr. Vannevar Bush-szal együtt dolgozott az egyik korai számológépen, a “differenciálanalizátoron”, amely tengelyek, fogaskerekek, kerekek és tárcsák pontosan csiszolt rendszerét használta a számtani egyenletek megoldására. Bár az ehhez hasonló analóg számítógépekről kiderült, hogy alig több, mint lábjegyzet a számítógépek történetében, Dr. Shannon gyorsan letette névjegyét a digitális elektronikával, egy lényegesen nagyobb hatású ötlettel. A Matematika Tanszéken elkészített, díjnyertes mesterszakos diplomamunkájában Shannon egy módszert javasolt a logika egy Boole-algebrának nevezett matematikai formájának alkalmazására a relékapcsoló áramkörök tervezésénél. Ez az újítás, amelyet az áramkörök tervezését “művészetből tudománnyá” változtató előrelépésként tartanak számon, mind a mai napig az áramkörök és chipek tervezésének alapját képezi. Shannon 1940-ben az M.I.T.-n villamosmérnöki diplomát és matematikából doktori címet is szerzett.

1941-ben Shannon állást vállalt a Bell Labs-nél, ahol korábban több nyarat is eltöltött. A titkos kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos háborús munkáját használták fel annak a rendszernek a kiépítéséhez, amelyen keresztül Roosevelt és Churchill kommunikált a háború alatt. Amikor eredményeit végül 1949-ben feloldották a titkosítás alól és közzétették, azok forradalmasították a kriptográfia területét. Dr. Shannon a Bell Laboratories fiatal tudósaként szinte mindenki előtt megértette, hogy az információ 1-es és 0-s számokból álló egyszerű nyelven történő kódolásának milyen ereje van, és két olyan tanulmányt írt, amelyek máig emlékművek a számítástechnika és az információelmélet területén. “Shannon volt az a személy, aki meglátta, hogy a bináris számjegy az egész kommunikáció alapvető eleme” – mondta Dr. Robert G. Gallager, az elektrotechnika professzora, aki együtt dolgozott Dr. Shannonnal a Massachusetts Institute of Technology-nál. “Ez volt az ő felfedezése, és ebből indult ki az egész kommunikációs forradalom.”

Shannon legfontosabb tanulmánya, az “A kommunikáció matematikai elmélete” 1948-ban jelent meg. Ez az alapvető értekezés egyszerre határozta meg azt a matematikai fogalmat, amellyel az információ számszerűsíthető, és mutatta be, hogy az információ megbízhatóan továbbítható olyan tökéletlen kommunikációs csatornákon keresztül, mint a telefonvonalak vagy a vezeték nélküli kapcsolatok. Ezek az úttörő újítások szolgáltatták azokat az eszközöket, amelyekkel az információs korszak kezdetét vette. Ahogy Ioan James, a Royal Society Shannon-életrajzírója megjegyezte: “Olyan széleskörű volt a hatása, hogy az elméletet az emberiség egyik legbüszkébb és legritkább alkotásaként jellemezték, egy olyan általános tudományos elméletként, amely mélyrehatóan és gyorsan megváltoztathatja az emberiség világképét”. Shannon a későbbiekben számos más fontos gondolatot is kidolgozott, amelyek hatása messze túlmutatott az 1948-as tanulmánya által létrehozott “információelmélet” területén.

Shannon kíváncsisággal, humorral és szórakozással közelített a kutatáshoz. Kiváló egykerekűs volt, híres volt arról, hogy éjszaka a Bell Labs folyosóin kerékpározott, és közben zsonglőrködött. Később a sakkozó gépekkel és egy labirintusban futni képes elektronikus egérrel kapcsolatos munkái segítettek megteremteni a mesterséges intelligencia területét, vagyis a gondolkodó gépek létrehozására irányuló törekvéseket. És az a képessége, hogy az absztrakt gondolkodást a gyakorlati megközelítéssel ötvözte – előszeretettel épített gépeket -, a számítástechnikusok egy egész generációját inspirálta. Dr. Marvin Minsky az M.I.T.-től, aki fiatal elméletíróként szorosan együttműködött Dr. Shannonnal, lenyűgözte lelkesedése és vállalkozó szelleme. “Bármi is merült fel, örömmel foglalkozott vele, és meglepő erőforrásokkal támadta meg – ami lehetett valamilyen újfajta technikai koncepció vagy kalapács és fűrész néhány fadarabkával” – mondta Dr. Minsky. “Számára minél nehezebbnek tűnt egy probléma, annál nagyobb volt az esélye, hogy valami újat találjon.”

Míg Shannon olyan területen dolgozott, amelyért nem jár Nobel-díj, munkáját gazdagon jutalmazták kitüntetésekkel, köztük a Nemzeti Tudományos Éremmel (1966) és a Yale tiszteletbeli fokozatával (1954), Michigan (1961), Princeton (1962), Edinburgh (1964), Pittsburgh (1964), Northwestern (1970), Oxford (1978), East Anglia (1982), Carnegie-Mellon (1984), Tufts (1987) és a Pennsylvania Egyetem (1991). Ő volt az első Harvey-díj (1972), a Kiotói-díj (1985) és a Shannon-díj (1973) kitüntetettje is. Ez utóbbi, a tiszteletére elnevezett díjat az Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) információelméleti társasága adja, és továbbra is a lehető legmagasabb elismerés az általa feltalált területnek szentelt kutatók közösségében. Az 1993-ban kiadott Collected Papers (Összegyűjtött tanulmányai) 127 publikációt tartalmaz a kommunikációtól a számítástechnikáig, a zsonglőrködéstől a “gondolatolvasó” gépekig terjedő témákban.

Shannon 2001. február 24-én, szombaton hunyt el a massachusettsi Medfordban, az Alzheimer-kórral folytatott hosszú küzdelem után. Életének 84. évében.